Ha a most alakuló kormány kitölti újabb ciklusát, akkor Orbán Viktor egyhuzamban tizenhat évet tölt a hatalomban.
Habár a „nem emlékszem” olykor a politikai kommunikáció legfontosabb kifejezésévé válhat, a ténylegesen rossz memória butít és nyomorba dönt, lehetetlenné teszi ugyanis, hogy tanuljunk a hibáinkból.
Mivel az ellenzék súlyos választási veresége részben önmagáért beszél, részben pedig ennek következtében teljesen jogos nagyon sokak elkeseredése, érdemes talán arról a kevés jóról szót ejteni, ami ebből a kampányból kisült a Fidesz-kritikus társadalomrésznek.
Van annyira rossz a helyzet, hogy előkerüljenek a találgatások arról, hogy a választáson induló pártok, politikusok, úgymond, talán nem is akarnak igazán nyerni. Hiszen aki győz, annak a közeli háború előre nem látható következményei mellett a már eleve csontra kiürített államkasszával is szembe kell néznie.
Orbáni békemisszió ide vagy oda, Oroszország megtámadta Ukrajnát.
A Jelen főszerkesztőjével a Szeged.hu politikai podcastjában, az Ikszben a választási csalás lehetségességéről beszélgettünk.
Nem éppen ünnepi gondolat, tudom, de akkor is az a helyzet, hogy a hazai politikai életben Orbán döntései határozzák meg azt, ahogyan magunk mögött hagyjuk ezt az évet, és amiként belépünk 2022-be.
Közellenségnek nevezte az inflációt szeptember végén Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár a parlamentben, hozzátéve, szerinte az a lényeg, hogy a nyugdíjak és a keresetek reálértéke nem csökken.
