Hirdetés
Hirdetés
Művház 2021. október 4. 10:30

Kulcsár Viktória: Lubickolok a Kölyök szerepében!

Egy hete mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban a legtöbbet játszott magyar musicalt, A padlást. Az ötszázharminc éves naiv szellem, a Kölyök szerepében Kulcsár Viktóriát, a József Attila Színház művészét láthatták a nézők a premieren.

– Milyen érzés ötszázharminc évesnek lenni?

– Egészen jó! Valójában ennek a karakternek az az egyik érdekessége, hogy bár több mint ötszáz éves, mégis egy fiatal kölyökről és így egy nadrágszerepről beszélünk. Ezért mindenképpen fittnek kell lennem ahhoz, hogy el tudjam játszani.

– Félre a tréfával! Nagyjából ötszáz évet kell levonni, hogy megkapjuk az igazi életkorát. Ilyenkor éri az embert a legtöbb tennivaló. Nyáron volt az esküvője, számtalan darabban játszik a Budapesten és Pécsen is fellép. Elég sűrűnek tűnik az élete, és most még Szeged is... Hogy került ide?

– Korábban Pécsen játszottam már ezt a szerepet, ezért meghívtak egy castingra, ahol Horgas Ádám is ott volt, vele pedig pécsi rendező korában már dolgoztam. A darab rendezője, Méhes László a pécsi színház művészeti vezetője volt korábban: onnan mindketten jól ismertek. Így hívtak meg és választottak ki végül a szerepre. Az pedig, hogy most máshol is sokat játszom, és szinte minden hónapban három-négy bemutatóm is van, mind a járvány utóhatása. Több elmaradt bemutatót most kell pótolni, minden torlódik, közben szabadúszóból a József Attila Színház tagja lettem, ami szintén új feladatokat jelent. Ezért kicsit itt is, kicsit ott is vagyok, igyekszem helytállni mindenütt. Valóban nagyon sűrű most az életem, de nagyon élvezem, hiszen ezért lettem színész.

(fotó: Kállai-Tóth Anett)

– Pécsen a Böhm György rendezésében bemutatott musicalban is a Kölyök bőrébe bújt. Szegeden pedig Méhes Lászlótól kapta meg ezt a szerepet. Mi a különbség a két előadás között?

– A legnagyobb különbség, hogy a pécsi eladást nem próbáltam a társulattal, hanem a várandós kolléganőm helyett kellett beugranom. Így a próbafolyamatban sem vettem részt, nem tudtam ötletelni, nem tudtam a karaktert igazán kidolgozni, csak kicsit faragtam rajta. Szegeden viszont végig részese voltam a próbáknak, volt lehetőségem ízlelgetni a darabot és a figurát. A nézők szempontjából az a nagy különbség, hogy a szegedi előadásban jóval több az érzelem. Ezt mondták a bemutató után a szüleim, akik mindkét produkciót látták.

– Például?

– A darab legikonikusabb dala, a Fényév távolság alatt semmilyen színpadi eszközzel nem élt a rendező, hagyta, hogy a dal önmaga érje el a megfelelő hatást, és így az érzelmek tisztán, sallang mentesen átjöhessenek a színpadról a nézőtérre.

– Könnyebb vagy nehezebb volt-e az előzmények miatt a szegedi szerep?

– Egy beugrás olyan szempontból mindig könnyebb, hogy ott nem masszírozzuk másfél-két hónapig a darabot, nem kell belehalni, hanem beleugrunk és megcsináljuk. Nekem a szegedi próbafolyamat egy igazi játék volt, nagyon élveztem. Kiváló csapatszellemben tudtunk együtt dolgozni. Élmény volt minden egyes szegedi próba. Végig azt éreztem, hogy mindenki dolgozni akar, és ez nagyon jó hatással volt rám is. Ezért a szegedi produkció számomra sokkal termékenyebb volt és sokkal többet adott, mint egy beugrás.

– Milyen ez a szellem, amit megformál azon túl, hogy ötszázharminc éves és naiv?

– Nagyon sok előadás született már ebből a musicalből, sokan sokféleképpen értelmezték a Kölyök figuráját is. Szerintem nagyon fontos, hogy ez egy olyan ötszázharminc éves szellem, aki egy kölyök testében ragadt, a társaival végigélték azt a tragédiát, hogy több mint fél évezreden keresztül nem tudtak elrepülni oda, ahová vágytak. A padlás már az utolsó pillanatban éri őket, amikor a sok csalódás után újra felcsillan a remény. Nagyon fontos, hogy ez a kettősség is érvényesüljön a karterben. Azon kívül persze, hogy naiv, hiszen egy gyerekről beszélünk, aki szereti a játékos helyzeteket. Ezeket az apró ízeket próbáltam egy-egy szituációba beleszőni, hogy gazdagabb legyen a szerep.

(fotó: Szabó Luca)

– Az életben is ilyen naiv?

– Igen. Lubickolok is ebben a szerepben, nagyon szeretem a kicsit infantilis, naiv dolgokat, ezek közel állnak a személyiségemhez.

– Mit szeretne üzenni a színpadról a nézőknek?

– A négy szellem egy csapat az előadásban, ezért fontos, hogy amit üzenünk, azt együtt üzenjük.  A legfontosabb pedig az, hogy mindent el lehet érni, csak kitartás kell hozzá. Végül sok nehézség árán mégiscsak eljutunk oda, ahová több száz éven keresztül vágytunk.

– Hárman is játsszák ezt a szerepet a szegedi előadásban. Miért alakult ez így?

– Az eredeti felállásban még csak Fekete Lindával próbáltuk a darabot, de közben engem leszerződtettek a József Attila színházba, és sok egyéb elfoglaltságom is van, így nagyon nehéz volt az egyeztetés, ezért döntött úgy a színház, hogy a szegedi Rózsa Kittit is beveszik a Kölyök-csapatba. Így hárman váltjuk egymást.

– Milyen sűrűn kell fellépnie?

– Októberben két előadásban, 13-án és 14-én én játszom. Eddig háromszor léptem fel a darabban, de lesz olyan hónap is, hogy egyáltalán nem játszom ezt a szerepet, mert nem érek rá. Abban maradtuk, később, ha több időm lesz, sűrűbben beosztanak.

– Mit játszik most a József Attila Színházban?

– Az Egy szoknya, egy nadrág főszerepét, most próbálom a Szibériai csárdás primadonnáját közben három musicalbe is bekerültem: a 9-től 5-ig, a Macskafogó és a Valami bűzlik című produkcióknak most zajlik a felújítópróbája. A Nemzeti Táncszínházban pedig az Egy halálra táncoltatott lányban játszom. Ezzel a produkcióval sokat fogunk utazni, és még Pécsen és a Pinceszínházban is játszom. Nem unatkozom.

– Ezek többsége zenés darab. Pécsen korábban sok prózai, drámai szerepet is kapott. Nem hiányoznak?

– De nagyon. Az az igazság, ha valaki zenés színészi szakon végzett, jó ideig erre van predesztinálva. Ha tudják, hogy jól énekel, szinte minden zenés darabba beosztják. Remélem, előbb-utóbb megismerik, hogy nemcsak énekelni tudok, és akkor több drámai szerepet kapok.

– Megismerkedett már Szegeddel? Hogy tetszik a város?

– Volt időm rá, hiszen két nyáron is dolgoztam a szabadtéri játékokon. A próbák ideje alatt hónapokat töltöttem a városban, Szeged több pontján is laktam az elmúlt években. Nagyon-nagyon megszerettem a várost. A férjemnek is azt mondtam, hogy az egyetlen hely, ahová szívem szerint költöznék, Szeged. Most Budapesten lakunk, de nem szerelemből, hanem szükségszerűségből, mert szakmánk ide köt. Szegeden nagyszerű kulturális élet zajlik, sok a szórakozóhely, fesztivál, kiváló az infrastruktúra. Mindent megtalálhatok itt, amit az életben keresnék, hogy kényelmesen és boldogan éljek. Szegednek igazi nagyvárosi hangulata van a villamosokkal, de mégis békés, családias miliője. Pusztán praktikumból gondolom úgy, hogy egyelőre Budapest számunkra a jövő. Most a munkához alakítjuk az életterünket, de ez később még akár változhat is.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: A padlás musical Szegedi Nemzeti Színház színház interjú Kulcsár Viktória

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés