Hirdetés
Túl a városon 2021. szeptember 28. 16:17

Előválasztás: végül csupa jó, szerethető dolog történt – Szűcs Zoltán Gábor jegyzete

Most, hogy lassan kezd véget érni, be kell vallanom, megszerettem az előválasztást.

Hirdetés

Nem, ez így nem egészen pontos. Már azelőtt kedveltem, hogy sor került volna rá, és amit eddig láttunk, csak megerősített abban, hogy az előválasztás, ebben a formában jó dolog. Lehet, hogy az eredményt nem fogom igazán szeretni. Egyéni jelöltem nyilvánvalóan széllel szemben próbál hajózni, a sajtópletykák pedig a miniszterelnök-jelöltem esélyeit kérdőjelezik meg. És mégis, az eddig történtek mind megerősítették azt, hogy kimeneteltől függetlenül az ellenzék nagy szolgálatot tett a szavazóinak az előválasztással.

Persze, szó sincs arról, hogy az előválasztás bármire garancia lenne. Mivel nem közvélemény-kutatás, hanem a legelkötelezettebb szavazók mozgósítása, ezért nem biztos, hogy a legnépszerűbb jelölt fog nyerni rajta. Az is látszik, ahogy egy kollégám felhívta erre a figyelmet, hogy láthatóan 600 ezres az ellenzék legelkötelezettebb szavazóinak csoportja: ők azok, akik most megjelentek, miközben az ellenzéki pártoknak egy – 2018 alapján becsülve – 2,7 milliós szavazótábort kellene elérniük. Az is lehet, hogy mint egy barátom némiképp keserűen megjegyezte, sokaknak nem feltétlenül vonzó, hogy „csak Dobrev vagy Karácsony” közül lehet választani. Szerinte ez a politika halála, de ezzel biztosan nem értek egyet. Ám ettől még nagyon is igaza lehet neki is és másoknak is, hogy az előválasztás nem adja vissza hibátlanul az ellenzéki szavazótábor preferenciáit, és ennek még lehetnek negatív következményei 2022-ben, ha azok inkább távol maradnak, akik úgy érzik, hogy az ellenzéki jelölt nem az, akire szívük szerint szavaznának. A kérdés persze nem az, hogy ez a lehetőség fennáll-e, hanem, hogy valójában erről kell-e szóljon az előválasztás. Én azt gondolom, hogy nem, és ebből adódik, hogy alapvetően optimistábban ítélem meg az előválasztás intézményét.

Mert, miről is szól valójában az előválasztás?

Én azt gondolom, öt alapvető funkciója van:

  • az ellenzéki koordinációs probléma megoldása,
  • a legitimáció megerősítése,
  • a participáció lehetőségének biztosítása,
  • a mozgósítás és
  • a napirend-alakítás.

Ezekkel kapcsolatban pedig látni kell, hogy egyrészt nem függnek szorosan a választók előzetesen adott preferenciáitól, másrészt, hogy képesek arra, hogy aktívan formálják is az ellenzéki szavazók elvárásait. Ha tehát ezekben sikeres az előválasztás, akkor annak ellenére is lehet komoly haszna, hogy az eredmény nem feltétlenül fogja visszatükrözni az összes ellenzéki választó előzetesen meglévő vágyait, sőt, még az is előfordulhat, hogy elfogadhatóvá tesz számukra olyan választási lehetőségeket, amelyekről korábban el nem tudták volna képzelni, hogy számukra vonzó lehet.

Az ellenzéki koordinációs probléma nagyon röviden azt jelenti, hogy a jelenlegi választási rendszerben (és az azt az erőforrások egyenlőtlen elosztásával tovább torzító autoriter politikai rendszerben) az ellenzéknek akkor van érdemi esélye a sikerre, ha képes a rezsimpárti jelöltekkel szemben 1:1 elleni küzdelemre egyszerűsíteni a választást, ekkor ugyanis a rezsimpárti és rezsimellenzéki szavazótábor nagyjából egyforma nagyságú lesz, ami érdemi népszerűségnövekedés nélkül is számos választókörzetet megnyerhetővé tesz, más helyeken pedig ügyes kampánnyal lehetővé válik, hogy minimális népszerűségnövekedéssel is a sikerre esélyesen lehessen kampányolni.

Ez eddig persze még nem teszi a koordinációt problémává. Csakhogy, mint azt mindannyian jól tudjuk, az ellenzék több, önmagában gyenge, viszont egymás fölé kerekedni nem tudó szervezetből áll, amelyeket a választási rendszer más elemei kifejezetten eltántorítanak az összefogástól. És egyébként is, az ellenzéki tábor egy csomó szempontból meglehetősen heterogén, a rezsimpárti szavazók lényegében nem elérhetőek számukra, hanem többszörösen is hozzá vannak kötve a rezsim politikai gépezetéhez. Innentől viszont már valóban probléma az ellenzéken belüli koordináció. Erre pedig annyiban válasz az előválasztás, hogy csökkenti a pártoknak az együttműködés költségeit, miközben meghagyja a versengés láthatóan valódi igényekre támaszkodó elemeit, és a gyakorlatban, egy köztes feladat, az előválasztás során teszi megtanulhatóvá a pártközi együttműködést és alapozza meg az ehhez szükséges bizalmat.

Bizonyos értelemben az ellenzéki koordinációs probléma megoldása az előválasztás összes többi funkciójának is a végső értelme (főleg, mert bizonyos értelemben minden politikai probléma koordinációs probléma). Mégis érdemes külön is beszélni róluk, mert magukban is fontosak.

A koordinációs problémára adott válaszkísérletekből messze nem ez a legelső.

  • 2011-ben már felmerült a „technikai koalíció” javaslata,
  • 2014-ben a baloldali ellenzék hosszú és kiábrándító belharc közepette végül összefogásra kényszerült és még
  • 2018-ban is, mikor a hódmezővásárhelyi ellenzéki időközi győzelem érdekesen felkavarta a közéletet, voltak részleges együttműködések és korlátozott számban visszaléptetések is.

Nemcsak nem voltak ezek alkalmasak az 1:1 elleni meccsek kialakítására, de a nem együttműködő pártokat sem büntették a választók. Joggal merült fel tehát sokakban, hogy az „összefogósdi” (ahogy egyesek hívták) valójában nem találkozik a választók igényeivel és értelmetlen is, főleg úgy, hogy a pártok kínos alkuk közepette állapodtak meg abban, miben megállapodtak. Az előválasztás nagy újdonsága az, hogy érdemi választ kínál erre a sokrétű legitimációs problémára azáltal, hogy korlátok közé zárja a pártalkukat (nem véletlenül az előválasztások előtti visszaléptetések okozták az elmúlt hónapokban a legnagyobb közéleti vitákat a témában: ezek ugyanis ellentmondani látszottak az előválasztás logikájának, még akkor is, ha a valódi helyzet ennél bonyolultabb volt) és sok százezer ellenzéki szavazóra bízza a megfelelő jelöltek kiválasztását.

Meglehet, hogy hatszázezer ellenzéki előválasztási szavazó nem reprezentálja megfelelően a 2,7 millió potenciális ellenzéki szavazó preferenciáit, de mindenképpen nagyobb legitimációs erővel bír mint egy gyanús, átláthatatlan, zavaros háttéralku sorozat.

Vagyis ebben az értelemben a cél nem a legnépszerűbb jelölt megtalálása, hanem a leglegitimebb jelöltkiválasztási eljárás megteremtése. Aminek lehet az a másodlagos pozitív hatása is, hogy még azok is esetleg az így kiválasztott jelöltre szavaznak, az eljárás legitim voltába vetett nagyobb bizalmuk miatt, akik egészen más jelöltet szerettek volna eredetileg, és akiknek a jelöltje jó eséllyel vesztes lett volna előválasztás nélkül (akár mert háttéralkuk áldozata lesz, akár mert 1:1 elleni küzdelem hiányában az ellenzéki jelöltek egymás elől vették volna el az esélyt).

Erre erősít rá szerencsés esetben (egy jól sikerült előválasztás esetén) az előválasztás participációs funkciója. Miről van szó? Arról, hogy az előválasztás korábban nem látott politikai részvételi formákat teremt, amelyeknek nagyon fontos szerepe lehet az ellenzéki szavazók gondolkodásának, identitásának, elkötelezettségeinek formálódásában. Megtapasztalják,

  • hogy van beleszólásuk,
  • hogy vannak más ellenzéki szavazók is, akik talán nem is pont olyanok, mint ő maga, mégis egy közösséghez tartoznak,
  • hogy nem lehetetlen néhány plusz órát rászánni a politikára,
  • hogy egy sikeres előválasztás sikerélményt is ad, egy helyenként éles vitákkal tarkított, de mégis az ellenzéki együttműködést fel nem borító versengés megmutatja,
  • hogy nem feltétlenül kell félni a vitáktól,
  • hogy a versengés nem feltétlenül rossz, kerülendő,
  • hogy a politika nem feltétlenül unalmas, érdektelen, tét nélküli,
  • hogy létezik működőképes politikai alternatíva,
  • hogy nem vagyunk teljesen hatalom nélküliek és így tovább.

A részvétel egyszerre eszköz és önérték a demokratikus politikában és az előválasztás mindkét értelemben erősíteni tudja a részvételt. Éppen ezért, olyanokat is a szavazásra buzdíthat 2022-ben, akik nem feltétlenül akartak eddig elmenni vagy akiknek nem a végül megválasztott jelölt a kedvenc jelöltjük.

Még direktebben segíti a 2022-es választási felkészülést az előválasztás mobilizációs funkciója. Az előválasztáshoz szükséges infrastruktúra működtetése, az előválasztási kampányok emberierőforrás-igénye egyszerre jelent komoly terhet a pártoknak és segíti őket aktivista hálózatuk megerősítésében, fejlesztésében, mert értelmes és teljesíthető célokat ad, mert az éles választási kampányban is használható technikák begyakorlására, kampányötletek tesztelésére is lehetőséget teremt. Emellett egy olyan pillanatot is jelent, amikor a pártok könnyebben érik el választóikat, mert utóbbiak kevésbé érzik terhes és öncélú zaklatásnak a kitelepüléseket, szórólapozást, telefonhívást és sokan kifejezetten várják is, hogy megkeressék, elérjék őket. És talán még elégedetlenek is néhányan, ha nem látják kedvenc pártjukat elég aktívnak. Az e kampány során szerzett helyismeret, erősebb kapcsolat választók és pártok között, hatalmas segítséget fog még jelenteni 2022-ben az ellenzéki szavazók hatékonyabb mobilizálásában.

Végül, van az előválasztásnak egy olyan funkciója is, hogy állandó beszédtémát, vitahelyzeteket, érzelmi bevonódást teremtve érdemben alakítja a politikai napirendet. A kampányhelyzet extra figyelmet generál a média és a választók részéről az ellenzéki politikai üzenetek iránt, és ez nem csak önmagában hasznos, de ráadásul elkerülhetetlenül szűkíti a rezsim üzeneteire szánt teret is, és mindennek a tetejébe a rezsimet lépéshátrányba hozza, folyamatos reagálásra készteti.

Az elmúlt hónapokban a kormányzati kommunikáció elképesztő sebességre kapcsolt, de nagyon jól látszik, hogy belekényszerültek egy olyan helyzetbe, ahol nem maguk diktálják a témákat, az üzeneteket, ahol nem ők szabják meg a politikai napirend formálódásának irányát.

Majdhogynem hetente indulnak újabb és újabb kampányok a hatalom birtokosai részéről, de sem a célpontjaik, sem a kampányok lefutása nem arra utalnak, hogy a rezsim urai nyugodtan aludnának és ez érthető is. A koronavírus-járvány már másfél évig a sarokba szorította a kormányt, akik kénytelenek voltak a saját terveiket újra és újra félretenni, a helyzethez igazítani, és újra és újra megpróbálni visszaszerezni a kezdeményezést a politikai napirend alakításában, amikor csak a járvány enyhülni látszott. Most az előválasztás megint ebbe a helyzetbe hozta őket. Árulkodó jel, hogy a kormány milyen kapkodva próbálja az előválasztás nyomán előálló helyzetet kezelni egyre hajmeresztőbb végösszegű és egyre korábbra előrehozott határidejű pénzosztásokkal és az egymásra torlódó negatív kampányokkal. Lehet, mindez csak múló hatás, de az is előfordulhat, hogy az ellenzéki együttműködés képes lehet tartósan nagyobb figyelmet kiváltani és nagyobb súlyt adni a szavainak, mint eddig, és ebben az esetben, remélhetőleg, mindez a választók egy részében azt az érzést keltheti, hogy akárkit is támogattak volna eredetileg, érdemes lehet mégiscsak ezt az egységesen fellépő ellenzéket támogatni a 2022-es választáson.

Hát, ezért szeretem az előválasztást.

Szűcs Zoltán Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: ellenzéki előválasztás előválasztás jegyzet Szűcs Zoltán Gábor választás választás 2022 vélemény Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés