Hirdetés
Művház 2021. szeptember 26. 12:21

Radnóti Sándor: Kérdések nélkül is léteznek válaszok

Rossz emlékezőnek tartja magát, éppen ezért az életútját feldolgozó interjúkötete nem véletlenül kapta a Sose fogok memoárt írni címet. Közben mindenre és mindenkire emlékezik. Nagy idők nagy tanúja a hazai irodalmi kritikaírás egyik óriása, Radnóti Sándor.

Hirdetés

Ha életében soha semmi más nem tett volna, mint amit tett a Holmi című irodalmi folyóirat kritikai rovat szerkesztőjeként, már akkor beleírta volna magát a magyar irodalomtörténetbe. Az idén hetvenöt éves Radnóti Sándor, aki a szegedi egyetem bölcsészkarának vendége volt a Magyar Kiadók Napján.

A kétnapos rendezvény a Grand Caféban zárult, ahol Szabó Gábor irodalomkritikus, oktató kérdezte vendégét – írnám könnyű kézzel, de ebből a beszélgetésből – bármilyen furcsa – éppen a kérdések hiányoztak.

Az est moderátora nem véletlenül választotta ezt a megoldást, utalva rá, hogy nem olyan régen terjedelmes életútinterjú jelent meg a Litera.hu Radnóti Sándorral. Legutóbb, amikor Szegeden járt kötetről kötetre járva tekintették át az életművet. Ezért ezúttal valami más megoldást kellett keresni.

Szabó Gábor egy-egy idézetet olvasott fel, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a kritikus-esztéta életpályájához, és arra kérte a vendégét: mondja el, idézze fel a felolvasottakhoz kapcsolódó emlékeit.

Így derült fény arra, hogy gimnáziumban osztálytársa volt Bereményi Gézának, de gyors egymásutánban mindkettőjüket kicsapták a középiskolából. Noha diákkorában már Lukács György híve volt, mégis óriási hatást gyakorolt rá a katolikus költő, Pilinszky életműve. Maga sem tudja, hogy a két felfogást hogyan tudta összebékíteni magában.

Gimnáziumi magyartanára döntő hatást gyakorolt rá, ez utóbb életét befolyásoló tényező lett. Más vizekre evezve elmondta, hogy az 1968 augusztus 21-ei csehszlovákiai katonai bevonulást ő és az a fiatal értelmiségiekből álló társaság, amelynek tagja volt, óriási tragédiaként élte meg.

Azt hiszem, ez az élmény gyengített változata volt az előttünk járó nemzedék 1956-os forradalom bukását követő letargiájának – fogalmazott Radnóti. A kilátástalan korra adott egyfajta válasz volt, hogy igyekeztek személyesen minél jobban érezni magukat. Ez volt a rendszeres nagy házibulik időszaka, amit Bereményi Géza is megörökített akár a Megáll az idő című filmben, akár a nemrégen megjelent önéletrajzi művében, a Magyar Copperfieldben.

Radnóti Sándor rövid ideig a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt, de mint elbeszéléséből kiderült annak rettegett igazgatója, Kardos György úgy rúgta ki állásából, hogy lába sem érte a földet.  (Kardos György nem keverendő össze Kardos G. Györggyel. Utóbbiról Spiró György-estje kapcsán írtunk.)

Kardosról érdekes anekdota hangzott el az esten. Ő volt az az ember, akitől még a kor politikai kultúrpápája, Acél György is félt. Radnóti nem hagyta nyugodni ez a rejtély, ezért Kardos György fiát kérdezte meg: mitől lehetett félelmetes az apja. Orosz ügynök – kapta a lényegre törő választ.

Életének egyik legszebb korszakáról emlékezett meg, amikor felidézte, hogy 1984-ben Soros György segítségének köszönhetően négy hónapos tanulmányútra kijutott New Yorkba. Azonnal beleszerettem a városban – vallotta be.

Egyetemre járt, és nem akármilyen társaságba jutott ki az amerikai megalopoliszba. Vele együtt kapott ösztöndíjat Petri György költő, Spiró György író és Haraszti Miklós szociológus. Rengeteg időt töltöttek együtt, felkeresték az ottani magyar emigráció több tagját, mások mellett Király Bélát, az 1956-os forradalom egyik legfontosabb katonai vezetőjét.

Polemizálva idézte fel Radnóti Sándor az utóbbi évek egyik nagy horderejű vagy annak látszó vitáját arról, hogy létezik-e a jelenkor Magyarországán politikai költészet. Ha igen, akkor örülünk kell-e ennek vagy sem.

E tárgyban nagy vitába keveredett az Élet és Irodalom hasábjain Bán Zoltán Andrással, a szintén jelentékeny irodalomkritikussal. Radnóti Sándor a vitában elfoglalt álláspontját csütörtökön este a Grand Caféban úgy fogalmazta meg, hogy nézete szerint komoly esztétikai hozadéka lett annak, hogy újra születettek politikai témájú versek.

Ha ennél rövidebben és közérthetőbben akarunk fogalmazni: jó versek születtek, elsősorban Térey Jánostól és Kemény Istvántól.

Soha rosszabb hangulatú irodalmi esten nem kelljen részt vennem – álltam fel székemből a beszélgetés végén.

B. P.

Fotó: B42 - DiY/Grand Café

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Magyar Kiadók Napja Radnóti Sándor Grand Café irodalom Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés