Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Fantasztikus versek nagyot mondás nélkül – Bak Róbert ajánlja Wisława Szymborska A növények hallgatása című válogatáskötetét
Művház 2021. szeptember 25. 09:50

Fantasztikus versek nagyot mondás nélkül – Bak Róbert ajánlja Wisława Szymborska A növények hallgatása című válogatáskötetét


Hirdetés

Bár olvastam már többek között

  • Ted Hughes mitológiai-modern Varjú-verseit,
  • Philip Larkin jobbára hétköznapokból vett, ám közel sem hétköznapi életképeit,
  • Adam Zagajewski vagy
  • Czesław Miłosz komoly intellektuális mélységekbe vezető poémáit,
  • Joszif Brodszkij a klasszikus orosz költészet legszebb hagyományait magukba foglaló műveit,
  • Anne Sexton saját belső démonaival küzdő vagy
  • Al Berto a halál torkában is könnyedén sziporkázó szövegeit, és
  • akkor még nem is említettem a szinte teljességgel megfoghatatlan Tor Ulven és
  • Yves Bonnefoy alkotásait, vagy
  • a matematikus-filozófus Jacques Roubaud zseniális gyászverseit,

de ha csak egyetlen költőt választhatnék, akinek reprezentálnia kellene a XX. század második felének világlíráját, akkor az a szintén lengyel Zbigniew Herbertet megelőzve azt hiszem leginkább Wisława Szymborska lehetne.

Vermeer

Ameddig a nő a Rijksmuseumban
festett csendben és gonddal
önti kancsóból tálba
a tejet napra nap,
nem érett meg a Világ
a világvégére.

(Kellermann Viktória fordítása)

A közelmúltban elhunyt költőnő szerencsére már hazánkban sem teljesen ismeretlen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy idén nyáron jelent meg tőle az eddigi legteljesebb, és az egész életművét felölelő, A növények hallgatása című válogatáskötete a Kalligram kiadó jóvoltából.

Bár nem ez a lényeg, de Szymborska egész pályája az emberi kitartás és helytállás példája is volt:

  • fiatalon átélte a II. világháború borzalmait,
  • hogy utána mindössze pár évvel már egy egész nemzedék hangját jelentse a főleg háborús traumákat és emlékeket tematizáló, klasszikus hangvételű verseivel, majd egy bő évtizedre háttérbe szoruljon (hiszen nem volt hajlandó a szocialista realizmus stílusában írni),
  • hogy aztán egyre nagyobb népszerűségre és elismertségre tegyen szert hazájában és külföldön egyaránt,
  • aminek csúcsa az 1996-os Nobel-díja lett.

Számunkra persze nem ezért fontos a lengyel szerző, hanem azért az egyediségért és könnyedségért, amellyel az egész életművét jelentő körülbelül 240 versét megalkotta. Szymborska sosem akar nagyot mondani, sosem célja a „nagy” témák középpontba állítása. Ő mindig is az egyszerű emberit, az esendőséget, sokszor a hétköznapi banalitásokat veszi górcső alá (még akkor is, ha olyan bibliai témákat állít középpontba, mint a menekülő Lót feleségéét), hogy ebből kerekedjen ki végül mégis valami olyan, amire csak a legnagyobbak képesek, és amit vizsgálva tulajdonképpen a saját életünkről is olvashatunk.

Az öngyilkos szobája

Nyilván azt hiszitek, hogy üres volt a szoba.
De volt ott három kemény támlájú szék.
Egy jó lámpa a sötétség ellen.
Íróasztal, rajta újságok, tárca.
Gondtalan Buddha, gondterhelt Krisztus.
Hét szerencseelefánt, a fiókban notesz.
Azt hiszitek, nem volt benne a címünk?

Nem voltak könyvek, képek, lemezek, azt hiszitek?
De volt ott egy vigasztaló trombita fekete kézben.
Saskia egy kedves kis virággal.
Öröm, égi szikra.
A polcon Odüsszeusz életadó álomban
az ötödik ének fáradalmai után.
Moralisták,
arany betűkkel írt nevek
szépen ívelt könyvgerinceken.
Mindjárt mellettük egyenes hátú politikusok.

És nem tűnt úgy, hogy ebből a szobából
nincs kiút, bár csak az ajtón keresztül,
és nincs kilátás, bár csak az ablakon át.
Az ablakpárkányon szemüveg, távolbalátó.
Zümmögött egy légy, vagyis élt még.

Azt hiszitek, legalább a levél valamit megmagyarázott.
De ha mondom, hogy nem volt levél –
és barátai, mi sokan, mind belefértünk
a pohárnak támasztott üres borítékba.

(Csordás Gábor fordítása)

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Wisława Szymborska kötetének, A növények hallgatásának a megjelenése az idei év talán legjelentősebb külföldi líramegjelenése volt hazánkban, és így jó lenne, ha minél szélesebb körökhöz jutna el – persze verseskötet lévén ez a „széles kör” sosem lehet túl nagy sajnos –, és nem sikkadna el, mint oly sok jelentős szépirodalmi mű.

Ha bárki valamilyen új verseskötet megvételén gondolkodik, az ne sokat gondolkodjon, hanem válassza Szymborskát!

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalmi Nobel-díj irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom Wisława Szymborska Kalligram kiadó Adam Zagajewski Al Berto Anne Sexton Csordás Gábor Czesław Miłosz Jacques Roubaud Joszif Brodszkij Kellermann Viktória Philip Larkin Ted Hughes Tor Ulven Yves Bonnefoy Zbigniew Herbert vers Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés