Hirdetés
Túl a városon 2021. szeptember 19. 09:58 Forrás: Szegedi Tükör

Merjünk örülni egy kicsi demokráciának – Lakner Zoltán jegyzete

Gyakran találkozni azzal az aggodalommal a kormánykritikus közvéleményben, hogy az előválasztás szétforgácsolja az energiákat, az ellenzéki pártok közötti vitákat állítja a középpontba, holott a rendszer leváltásához együttműködésre lenne szükség.

Hirdetés

Ha azonban átgondoljuk, miről szól az előválasztás, hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szabályozott, mederbe terelt versengés azért lehetséges egyáltalán, mert az ellenzéki pártok már szövetséget kötöttek egymással. Az előválasztás lényege éppen az, hogy egy közös célt kitűző politikai szövetség tagjai tartanak maguk között előválogatást.

Ennek során a választópolgárok dönthetik el, kiket tartanak a legalkalmasabbnak annak a bizonyos közös célnak a kivívására, a tényleges ellenfél legyőzésére. Ha viszont a választókra bízták a döntést – ennek alternatívája az, hogy a pártvezetők leülnek egy asztalhoz, és kimatekozzák a helyeket, miközben képletesen vagy igazából rugdossák egymást az asztal alatt –, akkor a választóknak támpontokra van szükségük, hogy állást foglalhassanak.

Így keletkezett az előválasztás.

Meg persze úgy, hogy a pártokban rájöttek: a jelölti helyek elosztásánál olyan sok tényezőt kell figyelembe venniük, amire egyszerűen nem tudnak választásmatematikai megoldóképletet gyártani. A helyosztás gordiuszi csomóját a választók vághatják csak el. Ennek megvan az az előnye is, hogy a kiválasztott képviselőjelöltek, merüljön bár fel velük kapcsolatban bármilyen kétely, joggal hivatkozhatnak majd arra, hogy mögöttük az emberek akarata áll.

Ugyanez vonatkozik a miniszterelnök-jelöltre, akinek személyéről véglegesen feltehetően csak az októberi második fordulóban születik döntés.

Mielőtt azonban az olvasó édes álomba hullva belehanyatlana az illúziók rózsaágyába, el kell ismerni, hogy az előválasztásnak megvannak a maga kockázatai. A jelöltjelöltek közötti versengés kétségkívül azzal jár, hogy akár olyanokat is mondhatnak egymásra, amilyeneket szövetségesektől nem szívesen hallunk, s ezzel mintegy megágyaznak a Fidesz támadásainak. A kormánypárt pedig vidáman – vagy inkább fogcsikorgatva – kampányol, miközben az ellenzék tagjai egymáson keresnek fogást.

Ebben nyilván sok az igazság, de nehéz rá mást mondani, mint azt, hogy minden döntésnek megvan a maga következménye. Az előválasztásról szólónak is. Azonkívül pedig a politikában elég kevés olyan dolgot találunk, aminek csak és kizárólag előnye lenne. Az előválasztás sok egyezkedéssel, de versengéssel is jár – s nem éppen azt szeretnénk, hogy a magyar politikába visszatérjen a tisztességes és szabad versengés?

Merhetnénk jobban örülni ennek a kicsi, egyelőre gyakorló demokráciának.

Az előválasztással párhuzamosan zajló kormánypárti kampány valójában annak is szól, hogy nincs igazán jó válaszuk az előválasztásra. A lenézett, lesajnált ellenzék mégiscsak megszervezte a voksolást, amelynek révén a körülményekhez képest a legnagyobb legitimációval rendelkező jelölteket fogja kiállítani. Nyilvánvaló, hogy az őszi voksoláson sokkal inkább az ellenzéki tábor kemény magja járul a szavazókörökbe, míg tavasszal majd az egész választói közönség megcélzása lesz a cél. Az illeszkedési problémából adódó nehézségek kezelése nagy kihívás, de ennél szélesebbre akkor sem lehetett nyitni a jelöltválogató résztvevőinek körét.

Következésképpen bárkinek bármilyen jogos kételyei vannak is az ellenzékkel kapcsolatban, legjobban úgy járulhat hozzá ezek feloldásához, ha elmegy szavazni az előválasztáson. Is.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: ellenzéki előválasztás előválasztás jegyzet Lakner Zoltán választás 2022 vélemény Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés