Hirdetés
Túl a városon 2021. szeptember 16. 11:15

Nem kell a pénzetek, mi önerőből adósodunk el! – Lakner Zoltán jegyzete

„Túl jók vagyunk a számaink alapján” – mondta 2012-ben a Valutaalappal folytatott (valójában csak elpávatáncolt) hiteltárgyalásokról Giró-Szász András, a legendás emlékű kormányszóvivő.

Hirdetés

Az azonban semmit sem változott, hogy a kormány a „túl jók vagyunk ezeknek” megközelítést alkalmazza nagyjából mindenben, így például a hitelfelvétel kacskaringós útjain járva is.

A miniszterelnök tavaly tavasszal több egymás utáni péntek reggeli hangjátékában is hosszasan fejtegette, hogy amit az Európai Unióban kitaláltak, a helyreállítási alapot, az neki nincs igazán ínyére. A koronavírus utáni, minőségi ugrással egybekötött talpra állást finanszírozni hivatott külön kassza forrása ugyanis az, hogy az Európai Unió hitelt vesz fel a globális pénzpiacon. Teszi ezt azért, mert az Uniónak végső soron nincsen saját forrása, csak az, amit a tagállamok befizetnek. A plusz pénzügyi segítség azonban a különleges helyzetben különösen fontos, és mivel az EU csúcskategóriás adósbesorolást élvez, a közösség tagjai jobban járnak a közös, mint az egyenkénti hitelfelvétellel.

Orbán ezzel kapcsolatosan 2020 májusában rendre azt mondta, idegenkedik attól (ami az ő szótárában azonos azzal, hogy a magyarok egy emberként idegenkednek), hogy a közös hitelfelvétel révén Magyarország majd egy ponton például a görög vagy az olasz adósságért legyen kénytelen helytállni, ha ezeknél a valóban súlyosan eladósodott országoknál visszafizetési problémák merülnének fel.

Az önsegítő európai Marshall-terv országokra bontva ugyanis úgy néz ki, hogy mindenkinek jár egy vissza nem térítendő összeg és egy hitelkeret. Orbán mindaddig ellenezte a közös hitelfelvételt, amíg rá nem jött arra – ez a nyilatkozatok alapján 2020 júniusában történt –, hogy másképpen márpedig nem áll a házhoz ez a pénz. Amire, bármekkora hangon szólnak is a kormányzati győzelmi jelentések, igenis szüksége van az országnak. Nagy duzzogva tehát bejelentette a miniszterelnök, hogy csakis a dél-európai EU-tagállamok kedvéért belemegy az uniós hitelfelvételbe és a helyreállítási alap létrehozásába.

A kétlépcsős helyreállítási pénz teljes összegének elköltése azonban nem kötelező. Számos uniós ország nem is hívja le a hitelrészt, csak a vissza nem térítendő támogatást. Ők úgy látják, hogy a vissza nem térítendő pénzből is elég nagy lökést tudnak adni a gazdaságuknak, és mivel mindenki elengedte a költségvetési hiányt a krízis idején, nem akarnak újabb hitelt igénybe venni – legyen annak mégoly kedvező is a kamatkonstrukciója.

Magyarország összesen 5800 milliárd forint értékű helyreállítási pénzzel számolhatott az uniós országok és intézmények közötti megállapodás szerint. Ebből 2500 milliárd a vissza nem térítendő, 3400 milliárd a hitelrész.

A hitelrész fel nem használásáról idén áprilisban szóltak a hírek, ami önmagában nem volna megrázó, hiszen mások is döntöttek így. Csakhogy a magyar kormány, azt követően, hogy Orbán kidurcáskodta magát, azt tervezte, hogy az utolsó fillérig elkölti a helyreállítási pénzeket, a hitelt is. 2021 tavaszára ez az elgondolás azért változott meg, mert a kormány azzal szembesült, hogy a hitel felhasználásának uniós ellenőrzése igen szigorú. Nemcsak abból a szempontból, hogy ellopják-e nálunk ezt is azok, akik ezeket a pénzeket rendszerint el szokták lopni, hanem a felhasználás irányát illetően is.

Hirtelen tehát a kormány elkezdett arról beszélni, hogy „túl jók a számaink” a hitelfelvételhez, és már csak a megmaradt 2500 milliárd forintos vissza nem térítendő részre fókuszált. Igen ám, de a digitalizációt, zöldgazdaságot, minőségi oktatást szorgalmazó uniós pénzköltés nem az építőipari NER-klientúra, és nem is a vagyonkimentést szolgáló egyetemi alapítványok feltáplálására lett kitalálva. Nincs abban semmi meglepő, hogy a magyar kormány sokáig azt gondolta, ezt a tökkelütött Uniót ismét legyalogolja, hiszen eddig is mindig betolták a zsét, bármit csináltak is Orbánék. Most viszont az a helyzet állt elő, hogy míg Orbán a görög adósságra mutogat, addig a „holland fickó” és társai attól tartanak, hogy bizonyos alakok még a krízisalapból is csak a saját zsebüket tömnék.

Ez nem rosszindulat, hanem csak a végre felhalmozódó élettapasztalat.

Így aztán, habár még nincs jogállami mechanizmus, a brüsszeli bürokrácia nekifogott annak, amihez egy rendes bürokrácia igazán ért, a folyamat lassításához. Nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar helyreállítási tervvel kapcsolatosan nemcsak korrupciós kifogások emelhetők, de tartalmilag sem megfelelő.

Hiába fizetné ki például az Unió a munkanélküliségi ellátás időtartamának meghosszabbítását, a magyar kormány lecövekelte magát a legfeljebb három hónapos „ellátás” mellett. Neki erre ne adjanak pénzt.

Ez aztán a szuverenitás.

Mindezek nyomán most ott tartunk, hogy se a 3400, se a 2500 milliárd nem jön Magyarországra. És ha ennyi lenne csak a történet, ez a cikk talán meg sem íródott volna. Csakhogy a hét elején az Államadósság-kezelő Központ (ÁAK) bejelentette, hogy az eddigi 644 milliárd forint értékű devizakötvény-kibocsátási keretet 1600 milliárddal megemeli. Tavaly év végén már felvettünk körülbelül 900 milliárd forint értékű euróhitelt, és úton van további 230 milliárdnyi forintkötvény kibocsátása is. Mi több, az új devizakötvény-kibocsátás bevallott célja az ÁAK közleménye szerint a helyreállítási alaptól korábban várt „előleg kifizetésének esetleges csúszása miatt szükséges áthidaló forrásbevonás, egyes 2021-es évi kormányzati kiadások, valamint a 2022-es költségvetési hiány részbeni előfinanszírozása céljából”.

Vagyis, a kormány a saját hibájából lehívni nem tudott vissza nem térítendő támogatást hitelfelvétellel pótolja. Teszi ezt azért, hogy a folyó évi költségvetés finanszírozható maradjon.

Ez önmagában a kormánypolitika totális csődje.

Megfogalmazhatjuk másként is: a kevesebb mint egy év alatt felvett és felvenni készült hitel összege nagyságrendileg ugyanannyi, mint a helyreállítási alap hitelrésze lett volna, csak éppen kedvezőtlenebb kondíciókkal.

  • A Paks 2-höz kapcsolódó orosz,
  • a Belgrád–Budapest-vasútvonalhoz felvett kínai és
  • a Fudan-beruházáshoz betervezett szintén kínai állami hitelt

most nagyvonalúan nem is számolom.

Az Orbán-rezsimnek ebből láthatóan a világon semmi baja nincs a hitelfelvétellel, ha a befolyó pénzt a saját céljaira használhatja fel. Ez arra is rávilágít, hogy még csak nem is az a probléma, hogy a hitelező tartalmi előírásokkal él, hiszen a kínai és orosz pénzek sem használhatók fel akármire, sőt teljes mértékben egy-egy meghatározott projekthez kötöttek.

Ámde, úgy látszik, a kínai és az orosz autokrácia igényeinek kiszolgálása – és a hazai klientúra számára leszedett sáp –, az ő drágán tukmált pénzük befolyatása fontosabb a kormánynak, mint az, hogy kedvező feltételekkel igénybe vehető, ténylegesen az ország fejlesztését szolgáló pénzhez juttassa a magyar állampolgárokat és vállalkozásokat.

Ideje lenne körülnézni a hazaárulás címszó körül az értelmező szótárakban.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: államadósság Államadósság Kezelő Központ EU Európai Unió helyreállítási alap hitel jegyzet kötvény kötvénykibocsátás Lakner Zoltán Orbán Viktor vélemény Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés