Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. szeptember 14. 13:49

Egy liberális hüvelykujjszabályai a koronavírus-járványban – Szűcs Zoltán Gábor jegyzete


Hirdetés

Most, hogy – ahogy azt előre sejteni lehetett – nyakunkon a koronavírus-járvány negyedik hulláma, de még azelőtt, hogy a legrosszabb bekövetkezett volna: tehát még akkor, amikor bizonyos mértékű higgadtsággal és elfogulatlansággal lehet a járványról és következményeiről beszélni, érdemes szembenézni azokkal a meglehetősen szenvedélyes, személyeskedésbe hajló, végig nem gondolt, de fontos kérdésekkel, amelyek megosztják a járvány sújtotta lakosságot és közben keresztbe metszik a pártpolitikai törésvonalakat is.

Mikre gondolok? Arra, hogy sokan érzik úgy,

  • hogy a járványra adott kormányzati válaszok eltúlzottak;
  • hogy a járvány megállítására tett intézkedések indokolatlan szigorúsága az élet más területein okoz jóvátehetetlen károkat;
  • hogy a járványügyi intézkedések mindenkit lehetetlen helyzetbe hoznak, a középosztályt kivéve;
  • hogy a szakértők túlzott hatalmat kaptak, hogy a kormányzati intézkedések kritikája sokszor csak pártelfogultságon alapul;
  • hogy a járványveszély el van túlozva;
  • hogy az oltásokba vetett bizalom eltúlzott; hogy a kötelező oltás vagy a kötelező maszkviselés lényegében a nácik vagy a tálibok szintjére süllyeszti a nyugati országokat;
  • hogy a kritikus hangot megütőkre kollektív gyűlölet zúdul; hogy a kritikus véleményeket cenzúrázzák; hogy sok olyan ember is, aki egyébként magát liberálisnak, a szabadság barátjának tartja, durva szabadságkorlátozásokat fogad el a járványra hivatkozva, és ezzel magának árt.

Nem állítom, hogy az e kérdésekre adott válaszok egyértelműen két nagy csoportra osztanák a hazai nyilvánosságot (tapasztalataim szerint e viták egyáltalán nem korlátozódnak a magyar nyilvánosságra, sőt, bizonyos motívumok vándorolnak a különféle lokális közösségek között). Nincs olyan, hogy valaki vagy következetesen egyetért mindegyikkel vagy következetesen elveti ezeket a panaszokat. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert a viták hangneme alapján könnyen keletkezhetne ez a benyomásunk, a valóság azonban, mint általában, ezúttal is komplikáltabb.

Különböző embereknek különböző vesszőparipái, kedvenc témái vannak. Különböző vérmérsékletű, különböző politikai attitűdökkel rendelkező emberek mást és mást találhatnak fontosnak.

És egyébként is, a különféle kritikák között nincs semmilyen szoros logikai kapcsolat.

  • Aki szkeptikus a tudománnyal kapcsolatosan, nem feltétlenül nagy barátja a szabadságnak.
  • Aki a kényelmes életét félti, nem biztos, hogy együtt érez más vesztesekkel.
  • Akit szociális érzékenysége terel a járványügyi intézkedések kritikája felé, nem feltétlenül fog mély együttérzéssel fordulni afelé, akinek a Starbucksok zárva tartása fájt a legjobban.

Létezik persze egy olyan – elsősorban politikai természetű – hatás az ilyen vitákban, ami egészen valószínűtlen szövetségeket, politikai barátságokat tud teremteni olyanok között, akik egyszerre, ugyanabból az irányból érzik megtámadva magukat vagy legalábbis ugyanúgy mélyen igaztalanul kifosztottnak érzik magukat vagy legalábbis közös ellenségük áldozatának érzik magukat. Azért mondom ezt politikai természetű kapcsolatnak, mert az alapja nem az egyetértés, a közösen osztott értékek vagy a kölcsönös rokonszenv, hanem az a kényszer, hogy minden létező és korábban esetleg fontosnak tűnő különbség jelentősége eltörpül az új, kényszerítőnek érzett körülmények hatására. Hogy négy teljesen különböző súlyú példát mondjak:

  • így fogott össze a két tradicionális ellenség, Franciaország és a Habsburg Birodalom a XVIII. század közepén az újonnan felemelkedő Poroszország ellen;
  • így született Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió szövetsége a tengelyhatalmakkal szemben a második világháborúban;
  • így fordult a polgárjogi mozgalmak és a Demokrata Párt szövetsége hatására Lincoln hajdani pártja a déli államok fehér lakossága felé az úgynevezett déli stratégia keretében az 1960-as évektől;
  • így szorult egymás mellé most az Orbán-rezsim ellenzékében az MSZP, a szocialistákkal szakító Gyurcsány pártja, a hajdani a gyurcsányi MSZP ellenzékeként megszületett Jobbik, LMP és Párbeszéd, és a minden korábbi pártot részben generációs, részben ideológiai alapon elutasító Momentum.

Nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, hogy én ebben a vitában a legtöbb kérdésben a kritikusokkal nem értek egyet. Bizonyos felvetéseket őrültségnek, merő rosszindulatnak, másokat fontosnak, de a kritikusok által megfogalmazott formában erősen eltúlzottnak érzek. Ugyanakkor éppen azért, mert nem gondolom, hogy itt nem két, belsőleg koherens nézetrendszer állna szemben egymással, és mert azt is érzem, hogy sem a járványt komolyan vevők karikaturisztikus ábrázolása nem pontos, nem is igazságos és azt is gondolom, hogy jelenlegi helyzetünk legjellemzőbb sajátossága az, hogy egyszerre egy csomó, egymással konfliktusban álló értéket próbál az ember védelmezni, és hogy ennek következtében teljesen indokolt, ha az ember nem alszik nyugodtan a járvány egészségügy kockázatai, gazdasági, társadalmi kárai, politikai következményei miatt, mindenképpen érdemes megpróbálni megmutatni, hogy miként lehet valaki elvszerűen és tisztességesen a járvány komolyan vételének híve.

Be kell vallanom, liberális vagyok. Ez azt jelenti, hogy a legfőbb értéknek az egyéni szabadságot tekintem, sőt, hajlamos vagyok együtt érezni Isaiah Berlinnel, aki annak idején azt mondta, hogy minden törvény béklyó is egyben. Igaz, nem gondolom, ő se gondolta, hogy csak béklyó volna. Liberálisként semmi rendkívüli nincs abban, ha valaki úgy véli, a szabadság nem sokat érne a szabadság háborítatlan élvezetét garantáló törvények nélkül. Mi több, ha azt is gondolja, hogy a szabadság nem minden korlátozása tűrhetetlen. A biztonsági öv, a KRESZ, a gyilkosság tiltása, a szerződéses viszonyok jogi szabályozása, az iskolakötelezettség és szabadságom egy sereg más törvényes korlátozása igenis elfogadható lehet egy magamfajta liberális számára. Ezt jelenti tehát számomra liberálisnak lenni: egy jó indokok alapján meghozott törvényekkel szabályozott világban szeretnék szabad lenni.

Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert minden olyan kritikát, amelyik szerint a járványügyi intézkedések lerombolják szabadságunkat, sokkal érzékenyebben élem meg mint azok, akiknek a számára a szabadságnál vannak fontosabb értékek is.

Hogyan lehet mégis, hogy liberális létemre nem a járványkritikus nézetek oldalán állok? Nincs itt valami feloldhatatlan ellentmondás? Bizonyos mértékig van, hiszen őszintén azt gondolom, hogy minden törvény béklyó, így minden koronavírussal kapcsolatos korlátozó intézkedést is annak élem meg, másfelől azt is ugyanolyan őszintén gondolom, hogy a törvényekre szükség van, és azt gondolom, hogy csak azt a koronavírus elleni korlátozó intézkedést szabad elfogadni, amelyik valóban ezt a célt szolgálja és amelyik jól teszi azt. Éppen ezért egyszerre gondolom a járványügyi intézkedéseket elvileg kritizálhatóaknak, ha a kritika indokolt, és fogadom el elvileg a létjogosultságukat, amennyiben hasznosak. Ellentmondásos ez? Az. De hát az élet bonyolult és ki vagyok én, hogy girbegurbaságait ki akarja egyenesíteni?

Mindebből öt nagyon egyszerű hüvelykujjszabály következik, amivel a koronavírus-járványra tekintek.

  1. Elítélek minden olyan kormányzati intézkedést, amelynek nem célja a járvány hatékony kezelése, hanem csak a saját hatalmukat próbálja a szabadságunk rovására növelni. a járvány ürügyén. Ezeket a lopakodó autokratizálódás eseteinek nevezem és mint ilyen, minden erőmmel kritizálom. A különleges jogrend bevezetés például ilyen intézkedés volt, ahogy az önkormányzatok jogi és pénzügyi mozgásterének szűkítése is.
  2. Elítélek minden olyan kormányzati intézkedést ezen felül, amelynek a célja járvány kezelése, de elhibázott, fölöslegesen szabadságkorlátozó, vagyis nincs elég jó indok a bevezetésükre. Nekem ilyen volt az este nyolc óra utáni kijárási tilalom, a kórházak militarizálása és belügyi ellenőrzés alá vétele, a háziorvosi rendszer kézivezérlése az oltópontok kialakítása helyett, az elmúlt év bizonyos szakaszaiban a szabadtéri maszkviselés. De őszintén szólva nekem ilyen volt a homeoffice akadályozása közhivatalokban és bevezetésének khmmm nem bátorítása a magángazdaságban.
  3. Elítélek minden olyan kormányzati intézkedést, amelyik politikai haszonszerzés céljából vagy puszta félreértésből óvakodik olyan szabadságkorlátozással járó járványügyi intézkedéstől, aminek a meghozatalára egyéb jó ok lenne. Ilyen volt a maszkviselés be nem vezetése bizonyos kritikus pillanatokban, a szigorúbb határellenőrzés és a jól szervezett kontaktkutatás, a kiterjedt tesztelés elszabotálása, az oltási kötelezettség makacs elutasítása, az oktatási intézmények rugalmasabb lezárásának elszabotálása a járvány bizonyos szakaszaiban.
  4. Elítélek minden olyan kritikát a szabadságkorlátozással járó járványügyi intézkedéssel kapcsolatban, amelyik nem akarja elfogadni, hogy egy kivételes járványügyi helyzet bizony olyan válaszokat igényelhet, ami kimozdít bennünket a komfortzónánkból, amelyik abszurd módon nem hajlandó elfogadni semmilyen szabadságkorlátozást. A fent felidézett kritikus nézetek nagy része szerintem ezen a félreértésen alapul és ezért nem tudom elfogadni állításaikat.
  5. És végezetül elítélek minden olyan szabadságkorlátozó járványügyi intézkedésre tett javaslatot, amiről azt érzem, hogy nem elég jó, a járvány jelentette kihívásra nem arányos választ adó indokokon alapul, hanem puszta félelmen vagy félreértésen. A fent idézett kritikusoknak szerintem főleg ezen a ponton volna keresnivalója, mert valóban én is találkoztam ilyen hangokkal az elmúlt másfél évben. De a kritikus nézetek képviselőivel ellentétben én nem éreztem, hogy ez lenne a járványügyben a meghatározó hang, pláne nem az ellenzéki nyilvánosságban. Én inkább úgy találtam, az ellenzéki nyilvánosság meglehetősen heterogén és változó hangulatú: sokan pánikoltak a járvány bizonyos szakaszaiban, de nagy részüknél elmúlt ez elég gyorsan, sokan viszont nem értettek egymással egyet sem elvi alapon, sem a részletek szintjén.

Tudom, öt hüvelykujjszabályom nem ad csalhatatlan választ minden kérdésre és meglehetősen tág teret hagy az egyetnemértésnek és a vitáknak. De hát pontosan ez a lényeg. A járvány mindannyiunkat érint, és ennyiben közös ügy, ami közös válaszokat is követel, de másfelől sokféle embert érint, akiknek különböző problémákat okoz a járvány, túl az egészségügyi kockázaton, ezért nem is egyformán megszenvedni a járványnak és a járványügyi intézkedéseknek a következményeit. Úgy gondolom ezért, hogy az öt hüvelykujjszabály haszna nem az, hogy minden vitát eldönt, hanem, hogy nem engedi, hogy hiábavalóságokról és hülyeségekről veszekedjünk a valóban fontos kérdések helyett.

Szűcs Zoltán Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus pandémia Szűcs Zoltán Gábor vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés