Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. szeptember 14. 11:40

A szegedi 34 milliárd és a hisztéria szükségállapota – Bod Péter jegyzete


Hirdetés

A kormány és vele a kormánypárt a teljes hazai politikai életet a hisztéria szükségállapotában tartja. A jelenség nem új. Ez tart a 2010-es kormányváltás óta. A legújabb fejlemény, hogy Szeged fejlesztésére az elkövetkező években 34 milliárd helyett nyolcmilliárd forintot akarnak adni.

Persze ezt a kását sem eszik ilyen forrón – hűtötte le a kedélyeket Nagy Sándor Szeged városfejlesztési alpolgármestere, akinek egyik fontos feladata éppen az Európai Uniótól érkező pénzek helyi felhasználása és becsatornázása.

Megszólalása azért is fontos, hogy a helyükről kibillent ügyek a helyükre kerüljenek.

Ismeretes, hogy a megyei önkormányzat nemrég döntött, hogy a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program TOP Plusz elnevezésű fejlesztési keret 72,9 milliárd forintos felosztásáról. Döntése – ha ezt lehet annak nevezni – az lett, hogy az előzetesen kalkulált 34 milliárd forint helyett az előttünk álló hét évben ebből a keretből 8,5 milliárddal kellene beérnie Szegednek. A jelzett becslés (34 milliárd forint) hasraütésszerűnek nem nevezhető, mert ugyanebből a fejlesztés keretből 2014–2020 között a megyeszékhely ennyit kapott. De ami ennél is fontosabb: Nagy Sándor nyilatkozta nekünk, hogy „a kormány már döntést hozott arról, hogy a megyei jogú városok nem kaphatnak kevesebb uniós támogatást ebben a fejlesztési ciklusban, mint amennyit a korábbi ciklusban kaptak.”

Elvben tehát arról lehetett volna szó, hogy a kialakult tervezési gyakorlat szerint kellett volna felosztani a megyei településekre szánt összegeket. Ehelyett a megyei önkormányzat szabályosan kesztyűt dobott Szegednek és mellette Hódmezővásárhelynek.

Ami történt az leginkább az aránytalan szóval írható le, ha hidegen és szenvtelenül, leíró módon akarunk fogalmazni. Ez önmagában súlyos szó és egyben minősítés. Bármilyen tervezés esetében óriási hiba az aránytalanság.

  • Hogyan lehetséges, hogy a 160 ezres Szeged a jelzett uniós pályázati alapból összegszerűen kevesebbet kapna, mint Makó a megyei önkormányzat elképzelése szerint?

  • Hogyan lehetséges az, hogy egy főre számolva olyan elképesztő különbségek alakulhatnak ki a megye települései között, ahogyan az most megtörtént Csongrád-Csanádban?

Egy főre számolva a megyei közgyűlési terv alapján Mórahalom 794 ezer, Makó 361 ezer forintot kap, szemben a szegedi 53 ezer forinttal. Bár a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) figyelembe veszi a települések fejlettsége közötti különbségeket, támogatva a leszakadókat, ám a jelzett különbségek így is megmagyarázhatatlanok.

Arról nem is beszélve, hogy mi is van akkor a „mórahalmi csodával”? Ez a település volt és maradt a megyei fejlesztéspolitika bezzegtelepülése. Tényleg az. De akkor miként lehetséges, hogy a leszakadókat legjobban pénzelő uniós alapból az arányokat tekintve éppen Mórahalom viszi el a legtöbbet? Akkor nincs és nem is volt mórahalmi felzárkózás, mórahalmi csoda? Hogy van ez?

A megyei önkormányzat látványosan kiemeli Makót, a városnak juttatva a legnagyobb összegű TOP-os támogatást. Másfél milliárddal többet, mint Szegednek, miközben a kisváros lakóinak száma mindössze 27-28 ezer fő. Ez hogy jött ki? Vagy a makói matematikai képletbe a számok világától teljesen idegen módon beírták Lázár János nevét?!

A politikailag Hódmezővásárhelyen hontalanná vált Lázár itt épít most hátországot magának. Neki ezzel kell beérni, egyszerűen, mert neki nincs más város. Ahogy Makónak Lázárral. Nekik sincs más. De nem is ez a lényeg most.

Miért dob kesztyűt a megyei önkormányzat a fejlesztési pénzek tervezett felosztása kapcsán a két megyei jogú városnak? Azoknak a településeknek, amelyek nem tagjai a megyei közgyűlésnek.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ilyen önállósággal egy fideszes többségű önkormányzati szervezet nem rendelkezik. Sőt ennél sokkal kisebbel sem. Aligha meglepő módon felsőbb sugallatra cselekedhettek, azt üzenve az ellenzéki vezetésű városoknak, hogy FÉLJENEK.

Még akkor is, ha ez a döntés valójában nem döntés. Lesz még ehhez egy-két szava Brüsszelnek is. Princelni valamiért mégis kell.

A hisztéria szükségállapotának fenntartása mindenek feletti érdeke kormánynak. Ez nem kormányzati politika, hanem harcmodor. Ám ez utóbbi a csataterekre való. A politikában a militarizmust mellőzve egyszerűen közügyekről kellene tárgyalni és egyeztetni. Ez a lecke még a Fidesz előtt áll, de gyanítom, soha nem fogja megtanulni.

És akad itt még valami. A szegedi fideszes országgyűlési és önkormányzati képviselők, a választókerületi elnök, és minden rendű és rangú párttisztséget itt betöltő kormánypártiak némasága. Még egy halk tiltakozásra, egy józanságra intő, „gondolkodjunk már egy kicsit, elvtársak”-ra se futotta.

Hogyan lehet így képviselni Szegedet, a szegedieket? Ennyire önállótlanul politizálva egyáltalán megéri szerepet vállalni? (Azt nem is feltétezem, hogy valakik ezt kizárólag a pénzért csinálják, bár...)

A feltett kérdésekre aligha kielégítő válasz, hogy ez a döntés még nem biztos, hogy lehet ez másként is. Ha veszélyben a város érdeke, akkor szólni, protestálni, kiabálni kell. Kinek-kinek vérmérséklete szerint.

A langyosokról pedig meglehetős egyértelműséggel fogalmaz a Biblia. Írom végszónak, ha már annyit beszélnek a keresztény Magyarországról, pláne most, hogy itt volt Ferenc pápa.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter Csongrád-Csanád megyei közgyűlés jegyzet Nagy Sándor TOP vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés