Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. szeptember 13. 14:00 Forrás: Szegedi Tükör

Ne őrüljünk meg! – Dombai Tünde jegyzete

Legyenek nyugodt pillanatok az életünkben, amikor magunkra koncentrálunk, és arra, milyen pici boldogságok érnek.

Hirdetés

Vízpart, kavicsok. Te lefényképezted ma a lábfejedet? – nézett elképedve az ismerősöm, amikor adatokat kerestem neki a telefonomon és meglátta a fotót. Hát persze. Miért is ne? Megtetszett a téma, hát zsebre tettem a hangulatot. Egy nyugodt pillanat emlékére, amikor tudatosan lefékeztem a napi vágta után. Előfordulnak olyan percek, amikor igenis engedem beszűrődni a világ szépségét: a reggeli napfényt, a gyerekzsivajt, a pljeszkavica ízét, egy jó zenét, a Tisza hullámait, egy mosolyt. Nem, nem őrültem meg teljesen. Éppen ellenkezőleg.

Ez jutott eszembe, miután napok óta őrlődtem azon, miről szóljon itt ez a jegyzet, milyen értelmes, magvas mondanivalót foglaljak írásba. Miből is legyen egy felelősségteljes üzenet az országos és helyi történések mellett. 

Azt fontolgattam, ízlelgettem, mi is van most a levegőben, mi tűnik ki abból a híráradatból, amit nap mint nap befogadni kényszerülünk. Ideértve azt az elkeserítően kiszolgáltatott helyzetet is, ahogy a kormány magára hagyja a háziorvosok után a pedagógusokat az oltások gondjával, a halálfáradt egészségügyi és szociális dolgozókat a bérkövetelésükkel, Iványi Gábort és kisegyházát a szeretetotthonaival, hajléktalanszállóival, iskoláival. Mert hozzáfűzhetném, hogy

gondoljanak csak bele, mennyire tipikusan jellemző az, kiket és hogyan sanyargat a saját kormányuk.

Aztán itt az ellenzéki előválasztás, amiről azért kellene beszélni, mert pont az agyonhallgatás az állampropaganda feladata, pedig éppenhogy a demokrácia gyakorlása vele a cél. De elmaszatolták a magyar–angol meccsen látott rasszista botrányt, mintha bármilyen korábbi kőbunkóság mentené az ottani undorító megnyilvánulást. A tanévnyitón atillában parádézó kamaraelnökről már nem is szólva, aki pedofilozott-buzizott egy ordenárét csak úgy, önszorgalomból. Halványul az emléke, ezért emlegethetnénk a főváros és a kormány huzakodását a Fudan egyetem kapcsán, amiben mintha visszavonulót fújna a Fidesz. De ott az atlétikai világbajnokság főpolgármesteri vétója is, amit megpróbál a központi gépezet sablonos Stop Karácsony kampánnyal tompítani. Felvethetném azt is, van-e már negyedik járványhullám, vagy csak a vadászati világkiállítás után kezdődhet. Vagy hogy változatlanul nagy a lapítás a lehallgatási ügyben, és most az is marad, mert itt a pápalátogatás, utána szervezik az október 23-ai békemenetet. Vagy ha ez se elég, ott az afganisztáni tálib rémuralom, amiből kis energiával és drága hirdetésekkel megint menekültlufit fújnak a szokásos mantrával, Gyurcsánnyal és Sorossal. Közben mellesleg újabb fél évvel meghosszabbították a migrációs válsághelyzetet.

Kavarog itt minden, melyiket is válasszam, töprengtem. Aztán adta magát a megoldás, amikor nem számítottam rá.

Vittem haza a barátnőmet, és a rakpartra kanyarodva megálltunk a Tiszánál, olyan szép az ősz. Csak bokáig merültünk a vízbe, a lábujjaink csúszkáltak a kavicsokon. Csillogtak a hullámok, és lenézve tényleg megragadott a hullámok és fények játéka. Így született meg az a bizonyos lábfejes fotó.

Eszembe is jutott, amire korábban a barátnőm vezetett rá: kezdjük a fényképezést mindig a második képpel. Az elsőt úgyis mindig elkapkodjuk, márpedig a szép képhez türelem kell, és nem rohanás, különben elsuhanunk a legszebb téma mellett.

Igaza van: ne őrüljünk meg teljesen!

Még ha minden adott is hozzá körülöttünk, ne hagyjuk magunkat elszédíteni. Legyenek nyugodt pillanatok az életünkben, amikor magunkra koncentrálunk, és arra, milyen pici boldogságok érnek.

Csak észre kell venni.

Dombai Tünde

(Fotó: Dombai Tünde)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Dombai Tünde jegyzet vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés