Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. augusztus 15. 10:40 Forrás: Szegedi Tükör

Gyűlölködésben is bajnokok – Cservenák Zoltán jegyzete

Valami nagyon félrement a fejekben – ezt látom a tokiói olimpia magyar eredményeihez kapcsolódó hozzászólásokat olvasva.

Elszomorító, ahogy sokan pocskondiázzák az elvárásokat teljesíteni nem tudó sportolókat, a túloldalon viszont reflexből lekomcsizzák a józan kritikusokat is, pártpolitikai síkra terelve az ügyet, hiszen Orbán Viktor szerint mindenki komcsi, aki nem fideszes. Még a visszafogottabb kritikára is könnyen jön az ilyesfajta reakció:

„Te kígyóvállú libsi fotelhuszár, ki sem jutnál az olimpiára!” Újabb árkokat ásnak, a régiek mélyülnek, most épp a sport frontján.

A kérdés viszont adott: kritizálhatóak a sportolóink a gyenge vagy gyengének vélt olimpiai szereplésük miatt? Biztos vagyok benne, hogy igen. Hiszek abban, hogy mindent szabad, sőt kell is kritizálni, kiváltképp, ha arra a közös kasszából költünk, ráadásul nem is keveset. De már csak emberiességi okokból sem helyes gyalázni valakit azért, mert nem sikerült az olimpiai felkészülése, voltak nála jobbak, és akár többször is hibázott. A szélsőséges megnyilvánulásokkal van a baj: egymás porig alázásával, a rosszindulattal ugyanúgy, mint a buta komcsizással, és a „Te talán jobbat tudsz?” reakcióval.

Az elharapózott indulatoknak vannak másodlagos felelősei is. Ők azok, akik úgy költenek százmilliárdokat sportra, hogy közben például a tanáraink 160 ezer forintos fizetéssel kezdenek tanítani, és több tízéves tapasztalattal sem tudnak 250 ezer forintnál sokkal többet keresni. Az ápolóink az idegösszeomlás szélén vannak, kizsigerelve, alulfizetve, megalázva. És miközben a hatalom birtokosai az élsporttal foglalkoznak, szülészeti, sürgősségi- és traumatológiai osztályok állnak le az országban, mert nincs elég orvos, vagy aki lenne, az új jogszabályok miatt ott nem dolgozhat.

Nem fölmentve a gyalázkodókat, hiszem azt, hogy nekik valójában alig lenne bajuk a „rosszul” teljesítő sportolókkal, csupán elkeseredettek, elegük van a sport és a felkorbácsolt nemzeti érzelmek mögé bújtatott politikai propagandából, a felcsúti csodákból, a tízmilliárdos stadionokból, a kiváltságosoknak jutó igazságtalan előnyökből, a szotyiszagú elitekből.

A kormány, a Fidesz emberei ugyanúgy ott ülnek a sportági szövetségek élén, ahogy az oktatási- és kulturális intézményekben. A hatalom, a pártpolitika beette magát a magyar sportba is, eteti azt, hogy nyírhassa, amikor szüksége van rá. Meg is teszi, ha egy kis extra népszerűséget kell szerezni valahonnan, vagy el kell terelni a figyelmet valamiről. Senki ne értsen félre, nem vagyok sportellenes, sőt imádom a sportot, de imádok két lábbal a földön is állni: előbb az oktatás és az egészségügy, meg még egy sor fontos dolog, utána ömöljenek százmilliárdok az élsportba!

Visszatérve az elkeseredett és sokszor gyalázkodó hozzászólásokra: aki túl gyakran keresi a politikusok kegyeit, a tenyerükből eszik, vagy hagyja, hogy a hatalom közel férkőzzön hozzá, miközben élvezi a nép szeretetét, azt máskor könnyen utolérheti a népharag is.

Látok még egy hatalmas tévedést. Nem igaz, hogy a sport azoké, akik pénzelik. A sport nem a Fideszé, nem az Orbán-kormányé, mint ahogy a sportolóinkat sem „nyúlhatják” le, hiába próbálják meg őket szavazatszerzésre használni.

Akárhogy is, szurkoljunk a magyar sportolóknak úgy, ahogy akarunk, ne foglalkozzunk a politikusokkal! És ha úgy érezzük, kritizáljuk is a sportolókat, mérlegeljünk: vajon tényleg őket akarjuk szidni, vagy a döntéshozókat? Ha az utóbbiakat, akkor legyünk okosabbak, ne hagyjuk, hogy mélyüljenek az árkok!

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Cservenák Zoltán jegyzet komment olimpia Orbán Viktor Szegedi Tükör Tokió Tokió 2020 tokiói olimpia vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés