Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. augusztus 5. 11:34

A robotok érkezéséig marad a robotolás az iskolákban

Életvezetési tanáccsal indul az e heti jegyzet: mindig fogjon gyanút az olvasó, amikor egy politikus vagy politikai kinevezett azzal minősíti a saját munkáját, hogy mennyi pénzt sikerült elköltenie.

Hirdetés

Nem, ez nem a siker fokmérője, pénzt költeni bárki tud.

Az a kérdés, ésszel vagy ész nélkül teszi, s ha ésszel, akkor kinek az érdekében. Nagyon jó például, hogy a Klebelsberg Központ (KLIK) elnöke szerint 115 milliárd forintot költenek iskolafelújításra, de a kérdés mégiscsak az, milyen minőségű tanítás és tanulás folyik a falak között. A kórházfelújítások is sok helyütt fontos infrastrukturális változást hoztak, ám nem lett tőlük több olyan orvos és ápoló, aki itthon marad.

Mindezt azért bocsátottam előre, mert hétkezdő élményem volt Hajnal Gabriella nagy hatású interjúja a Magyar Nemzetben. A KLIK elnökeként Hajnal Gabriella a magyar közoktatás egyik fő irányítója – a méltán legendás Maruzsa Zoltánnal együtt –, ily módon jóval több ember, család életére van hatással, mint ahányan a nevét ismerik.

Csodálatos interjújának egyik tétele a következőképpen szól:

„Az elmúlt évek során mintegy 150 ezer informatikai eszközt szállítottunk ki a tankerületi iskolákba, idén télen több tízezres nagyságrendben kerültek ki további laptopok, asztali számítógépek és tabletek, sőt jelenleg is beszerzés alatt áll több mint ötezer projektor, valamint drónok, 3D-nyomtatók és humanoid robotok is, melyek a XXI. századi oktatás új eszközei lesznek. A robotokat és drónokat kifejezetten a hátrányos helyzetű térségekbe szánjuk, mintegy négyszázhúsz iskola részesül az eszközökből.”

Nem akarnám a dolgot a kelleténél jobban elviccelni, hiszen például humanoid robotok tényleg vannak ma is a hazai közoktatásban. Arra alkalmasak, hogy a diákok „hozott” elektronikai és számítástechnikai készségeit programozási alaptudássá fejlesszék – ennél hasznosabb ismeretanyag kevés van ebben a században.

Viszont azt azért talán mégis mindenki érzi, hogy a humanoid robotok elterjedési sebessége nem feltétlenül a magyar közoktatás egyes számú problémája.

Nemzetközi átlag alatti értékek a PISA-felmérésben, alapvető szövegértési nehézségek, híres matekoktatásunk maradékának elitképző rezervátumokba záródása – ez az, ami valójában történik, néhány kiemelkedő tehetség remek eredményei mellett. Az pedig tényleg a szemforgatás kategóriája, hogy a robotok majd a hátrányos helyzetű térségeket keresik fel – mondja ezt annak a magyar közoktatási rendszernek az egyik irányítója, amely rendszer nemhogy nem csökkenti, de növeli a gyerekek közötti egyenlőtlenségeket, szegregál és eldugaszolja a társadalmi mobilizációs csatornákat. Pontosan ezért nincs például sok otthonban nemhogy számítógép, de áram sem, ami azért eléggé akadályozza a programozási ismeretek készségszintű elsajátítását.

Hajnal Gabriella az oktatás humánerőforrás-gondjait is egy csapásra megoldotta, tartva magát az utóbbi időben kibontakozó kormányzati narratívához, miszerint a tanárhiány csak valamiféle ellenzéki képzelgés:

„Ami az ellenzéki sajtóban előszeretettel emlegetett tanárhiányt illeti, hadd mondjak egy beszédes példát: hiába írják le az üres álláshelyekre hivatkozva, hogy szerintük kétezernél is több helyen hiányzik a kémiatanár, ez az adat nem fedi a valóságot, mivel egyszerűen nem kell minden iskolába külön kémiatanár. Különösen az alacsony diáklétszámú intézmények esetében igaz ez, ahol évfolyamonként egy-egy osztály van csak, és így négy-öt iskola tudja párhuzamosan megadni egyetlen kémiatanárnak a teljes álláshoz szükséges óraszámot. Ilyen esetekben tehát az a legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk a szakos ellátottságot, akkor is, ha esetleg az adott kisebb iskolában nincs saját állományban egy-egy szaktanár.”

Először is az itt a probléma, hogy szaktanárhiány azzal együtt van, amit Hajnal Gabriella mond, tehát körutazó tanárokból sincs elég.

A másik gond, hogy ismét a Yes, Minister! sorozat logikájánál tartunk, amikor a Hacker miniszter „jobb számokat” követel (ott történetesen az egészségügyről) Sir Humphrey államtitkártól, ám a miniszter a kedvezőbbé tett realitásra, az államtitkár viszont kozmetikázott számokra gondol. Itthon nincs ilyen gond, a miniszter, az államtitkár és a KLIK-elnök egyaránt a kozmetikázást részesíti előnyben. Csak hát attól még, hogy nem az iskolák számához mérjük a kémiatanárok létszámát, hanem a leadandó kémia vagy természettudomány órákéhoz, a szaktanárhiány fennmarad. (És, ne tévedjünk, ez a folyamat már a NER előtt elkezdődött.)

Hogy aztán másfajta hiányokról a pedagógiai asszisztenstől az iskolapszichológusig ne is beszéljünk, ugyanis az oktatásban nem csak humanoidokra, de emberekre és humánumra is szükség lenne. Ennek híján marad a túlterhelés és a hiány egyidejű valósága, a robotoló diák és tanár, szakmai és mentális támasz nélkül.

Hasonló egyébként a kémiatanáros elgondolás ahhoz, ahogyan a kormány a csoportpraxist elképzeli. Az ugyanis nem azt jelenti, hogy a betöltetlen háziorvosi praxisokat (két megyényi betöltetlen praxisról beszélünk Magyarországon), illetve az azok betegeit ingázva ellátó háziorvosokat csoporttá nevezem ki, ezzel pikk-pakk lefedve az egész országot. A csoportpraxis egész egyszerűen nem ezt jelenti. Hanem azt, hogy a háziorvosi praxisban dolgozik például dietetikus és ortopédus is, hogy többféle hétköznapi panaszra legyen lehetőség már a legközelebbi ellátási ponton reagálni, ne kelljen rendelőintézetbe, kórházba, magánklinikára látogatni.

Nyilván az is egy megoldás, persze, ha a 3D-nyomtatóval kémiatanításra programozott humanoid robotokat állítunk elő a hátrányos helyzetű térségek számára. De talán egyszer az is felmerülhetne megoldásként, hogy hallgatunk a kiváló magyar oktatáskutatókra – azaz nem Takaró Mihályra –, és csinálunk egy olyan oktatási rendszert, ami mindenkinek jó. Hihetetlennek tűnik, de vannak országok, ahol ez sikerült.

Sajnos azonban nálunk egyelőre ez az igazi science-fiction, nem a humanoid robot.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Klebelsberg Intézményfenntartó Központ KLIK közoktatás Lakner Zoltán Maruzsa Zoltán vélemény Hajnal Gabriella
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés