Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • A koronavírus-járvány huszonkilenc sztorija – Bak Róbert ajánlja a Dekameron-projekt című kötetet
Művház 2021. július 31. 11:11

A koronavírus-járvány huszonkilenc sztorija – Bak Róbert ajánlja a Dekameron-projekt című kötetet


Hirdetés

Nem túlzás kijelenteni, hogy az emberiség utolsó másfél évére visszavonhatatlanul rányomta bélyegét a koronavírus-járvány, ami alól természetesen az irodalom és az írók sem lehettek kivételek. Ám jelen kötetet olvasva nagyon úgy tűnik, hogy az emberek természete és az emberi reakciók nagyjából változatlanok az idők folyamán, ugyanis mintha ismerős lenne az a helyzet, amikor a dühöngő járvány elől négy fal közé menekült emberek meséikkel szórakoztatják társaikat, és igyekeznek egymás figyelmét elterelni a közelben ólálkodó halálról. Ismerős. Honnan is? Hát a Dekameronból!

A The New York Times-hoz köthető írók és irodalmárok köre pontosan innen vette az ötletet, hogy felkérjenek huszonkilenc szerzőt, hogy írják meg történeteiket, személyes tapasztalataikat, meglátásaikat novellaformában, amelyekből előbb összeállt egy külön magazin, majd végül ez a könyv is. Az ötlet mindenképpen jó és dicséretes, ugyanis bő kéttucatnyi alkotó rengeteg féle nézőpontból ábrázolhatja a kialakult helyzetet, és ezek egy része garantáltan találkozik az általunk átéltekkel, míg más része új fénytörésben képes bemutatni az egész karanténhelyzetet.

Már rögtön az első szöveg, Viktor Lavelle Felismerés című írása roppant plasztikusan és realistán mutatja meg a közvetlenül a járvány kitörése utáni állapotokat. Elbeszélőnk egy New York-i társasház lakója, aki a kezdeti pánik és WC-papír-felvásárlási láz után (úgy tűnik ez nem csak magyar sajátosság) azzal szembesül, hogy a lakók fogyásával (zömük családjaikhoz vagy vidékre költözik) egyre inkább magára marad, és ennek is köszönhetően egyre inkább vágyna az emberi társaságra. Természetesen ez a fajta magány és elszigetelődés a legtöbb itt szereplő novellában válik központi kérdéssé. Az indián származású Tommy Orange furcsa hangvételű szövegében (A csapat) viszont inkább arra kerül a hangsúly, hogy bár ilyenkor – ha valamiből az embernek kimondottan sok van, az az idő –, de valahogy képtelen bármilyen értelmes elfoglaltságra.

Más szerzőknél, így az idehaza tökéletesen ismeretlen, ám az itt szereplő novellája (Emléktárgyak) alapján kimondottan figyelemreméltó skót Andrew O’Hagan már inkább a XXI. század eleji létállapotot, és a már alapjaiban, vírus nélkül sem működőképes emberi kapcsolatokat elemzi, amikor a „halasként” (értsd: ő az, aki a piacon fejbe kólintja az élő halakat, ha a kedves vásárló ezzel nem akar vesződni) dolgozó „Hepciás” Brogan glasgow-i ámokfutásáról mesél. Számomra ez a szöveg volt a kötet csúcspontja.

Téa Obreht Bezi Duras kutyái című művében bár szintén nincs szó a járványról, de mégis úgy képes megjeleníteni egy valaha volt, ám soha vissza nem térő gyerekkort (és egy akkori furcsa esetet), hogy abból egyértelműen érezhető minden, mára már megfáradt és egyre fásultabb ember vágya a korábbi normális élet után.

A legfurcsább nézőpontot minden bizonnyal Charles Yu választotta, aki a Rendszerek című novellájában a vírus szemszögéből és gyakorlatilag egy érzésekkel nem rendelkező lény szenvtelenségével vizsgálja emberek reakcióit, akik bizony nagyon nem tudnak semmit kezdeni a kialakult helyzettel.

„Szabályszerű mintázataik vannak. Hétvége. Nyári tervek. Ahogy csinálni szokták a dolgokat. Nem tudják, hogy mondhatnának le minderről. Vannak gyengéik. Szükségük van egymásra. Szeretnek egymás közelében lenni.”

Összességében egy tisztességes válogatáskötetnek tartom a Dekameron-projektet, amely talán nem olyan sokszínű és nem visz olyan sokfelé, mint ahogy gondolhattuk volna a különféle származású (amerikai, kanadai, kínai, brazil, angol, nigériai, pakisztáni, mexikói stb.) szerzők neveit olvasgatva, de amely garantáltan tartalmaz fél vagy akár egytucatnyi olyan történetet, amelyben jó elmerülni, és amelyben otthon érezzük magunkat, vagy amelyeken el tudunk gondolkodni. Azt hiszem azért ez sem kevés.

Bak Róbert

Nyitóképünkön Margaret Atwood, aki egyike a huszonkilenc szerzőnek, akinek megjelent az írása a The New York Times válogatásában.

A kötetről a Líra Könyvbemutató sorozatában kötetről beszélget: S. Tóth Márta, life&business coach, NLP tréner, kommunikációs szakember, Kálmán C. György irodalomtörténész és Borgula András színházi rendező, a Gólem Színház alapítója, fordító beszélgetett. Nézzék meg a videót!

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom járvány könyv könyvajánló koronavírus kortárs irodalom New York Times pandémia világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés