Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Letette a fésűt a főhajszobrász, aki ötven év alatt egyszer sem vágott hajat – Bodnár György 50 év után köszönt el a Szegedi Nemzeti Színháztól
Művház 2021. július 25. 18:43 Forrás: Szegedi Tükör

Letette a fésűt a főhajszobrász, aki ötven év alatt egyszer sem vágott hajat – Bodnár György 50 év után köszönt el a Szegedi Nemzeti Színháztól

Pontosan ötvenévnyi munka után márciusban végleg nyugdíjba vonult Bodnár György, a Szegedi Nemzeti Színház főfodrásza. Fél évszázad alatt egyszer sem gördült fel a függöny nélküle, olykor pedig maga is fellépett is világot jelentő deszkákon. Letette a fésűt, de emlékét még sokáig őrzik kollégái, fényképe pedig évtizedekig ott lóg majd a falon, az örökös mesterek között.

Hirdetés

– Életemben egyszer sem vágtam hajat – árulja el Bodnár György, a Szegedi Nemzeti Színház ötven év után nyugdíjba ment főfodrásza, aki nem mindennapi hajkoronákat készített sok neves művésznek az évtizedek alatt, később pedig a sminkelés mesterségét is kitanulta. A világot jelentő deszkákat is megismerte, fél évszázad alatt számtalan mellékszerepre is meghívták, volt püspök és kurtizán, de vezetett műsort több helyi tévében is. A szegedi társulattal pedig bejárta fél Európát.

– Gyerekkorom óta imádtam a színházat. Akkoriban húsz forint volt egy jegy, én mindig az egyes páholyba kértem, mert szerettem volna minél közelebbről látni a művészeket, hogy megfigyelhessem, milyen a hajuk, a maszkjuk – teszi hozzá. Iskolában nem szeretett tanulni, csak az élettől. Minden vágya az volt, hogy színházi fodrász lehessen. 1971. március 1-jén, mindössze 17 évesen bekopogtatott az akkori színi direktorhoz, Lendvai Ferenchez, hogy ezt neki is elmondja.

– Felvettek, hatszáz forint volt az első fizetésem, a szakma minden fortélyát itt lestem el a régi mesterektől. A színházi fodrásznak a legfontosabb tudása, hogy jól tudjon fésülni, az ollót nyugodtan el is felejtheti. A kórussal kezdtem, azután évek alatt eljutottam oda, hogy a főszereplők haját is én fésülhettem. A hosszú évek alatt megtanultam, nem elég jól forgatni a fésűt, jó színházi fodrász csak abból lehet, aki teljes szívéből tudja szeretni a szakmát és a színházat is – mondja. De nemcsak ő szerette meg mindezt, őt is hamar megszerették.

Márkus Judit hókirálynővel

– Dajka Margit vitt be először a női öltözőbe, hogy befonjam a haját. Akkoriban ez még nem volt természetes, először nem is szívesen láttak, később pedig már nem akartak kiengedni, annyira megszerettek.

Én is ragaszkodtam a falakhoz, a deszkákhoz, a művészekhez, ahhoz a különleges világhoz, amit színháznak hívnak. Nekem egész életemben ez volt mindenem. Számomra a színház jelentette a családot, a társat, a szeretőt, az otthont, a kalandot, az izgalmat és a megnyugvást is – avat be.

Fekete Gizi csárdáskirálynővé vált a kezei között

Bodnár György, vagy ahogyan színházi körökben becézik, Gyurika hatvankét éves korában egyszer már nyugdíjba ment, de megkérte az akkori főigazgatót, Gyüdi Sándort, hadd maradjon addig, amíg ki nem tölti az ötvenesztendős szolgálatot a kulisszák mögött. Így történt, hogy végül fél évszázad alatt egyszer sem gördült fel a függöny nélküle.

– Rengeteg szép emléket viszek magammal. Nehéz lenne néhány művészt kiemelni, akinek a haját csináltam. Szinte mindenkivel jó viszonyt ápoltam. Szerettek, mert én is nagyon szerettem őket. Kishonti Ildikó például nagyon ragaszkodott hozzám, egyszer majdnem kihagytak egy nizzai turnéból, de ő azt mondta, csak akkor utazik el a társulattal, ha engem is visznek. Végül így is lett – csillog a szeme. Vass Gáborral ötven Charlie nénje előadást csináltak végig közösen a Kisszínházban, de Gyurika egyetlen estén nem tudott ott lenni. – Mivel én nem voltam ott, inkább nem kért fodrászt, maga csinálta meg haját és sminkjét.

Gerard Depardieu-vel a szegedi szabadtéri Háry János előadása előtt

Bár sok művész hozzá ragaszkodott, ő mégis mindig azt vallotta, ez igazi csapatmunka. – Volt régebben olyan operett-előadás, ahol a három felvonásban a szereplőknek három különböző frizurája és sminkje volt. A felvonások szünetében ezt egy ember nem tudta volna megcsinálni, mindig négyen-öten dolgoztunk egyszerre – teszi hozzá.

Sok élménnyel gazdagították a Dóm téri játékok is, ahol több mint négy évtizedig fésülte, sminkelte a művészeket, olykor világsztárokat is. – Én csináltam a haját és a sminkjét is Gérard Depardieu-nek, amikor Napóleont alakította a Háry Jánosban hét évvel ezelőtt. A pocakomra nézett, és azt mondta, bizonyára nagyon tiszteletreméltó ember lehetek Szegeden – nevet.

Itt találkozott olyan nagyszerű operaénekesekkel is, mint Rálik Szilvia vagy Marton Éva. – Szerettem ilyen nagy művészek közelébe kerülni. Gobbi Hilda haját ugyan sosem fésültem, de amikor a János vitézben a boszorkányt játszotta, én mindig mosolyogva és jó hangosan ráköszöntem. Fel is keltettem az érdeklődését. Egy idő után esténként lejött hozzám az alagsorba, és egy puszit nyomott a homlokomra, majd mindig azt mondta, „Szervusz, kisfiam!” – idézi fel. Bár öt évtizedig a háttérben, a kulisszák mögött dolgozott a legtöbbet, azért a világot jelentő deszkák sem voltak idegenek számára. Már 14 éves korától fellépett statisztaként a szabadtérin, később pedig számtalan darabban szerepelt is a színházban.

Kovács Évával, akit Pillangókisasszonnyá változtatott

–  Voltam püspök, majd transzvesztita a Bánk bánban. Az élet fintora, hogy még fodrászt is játszottam a színpadon. Sándor János rendezte a Kisszínházban a London királya, avagy Kean, a színész című darabot Király Levente főszereplésével, amiben Dáriust, a fodrászt alakítottam – mutatja a fotókat.

Első szereplés 1968-ban és az első munka 1971-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon

Többször is hívták a Reök-színpadra, először az Übü királyban láthatta a szegedi közönség, az év elején pedig egy újabb abszurd darabban, az Ájvone streemelt előadásában mutatkozhatott be a nagynéni szerepében. 

Utoljára márciusban a Mágnás Miska szereplőinek haját fésülte, az előadás végén legördült a függöny, ötven év után még egyszer letette a fésűt az asztalra, majd ahogyan jött, egyedül távozott is.

– A járvány miatt nem lehetett társulati búcsúztatót tartani, de Barnák László főigazgató lejött hozzám, és elköszönt a többiek nevében is, ami nagyon jólesett. Nem megyek el teljesen, jön velem a sok szép emlék is, a képem pedig ott marad a falon az örökös mesterek panteonjában, mint ahogyan bennem is megmarad a szerelem a színház, a deszkák, a fésű és a kulisszák iránt – mosolyog Gyurika.

Rafai Gábor

(Nyitókép: Szabó Luca)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: fodrász Szegedi Nemzeti Színház Bodnár György Gyurika
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés