Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. július 23. 10:38

Ceglédi Zoltán: Mit tanulhatunk a vásárhelyi junkie csúfos esetéből?

Unalmas kis hír lenne ez. A hódmezővásárhelyi nyomozók elfogtak egy idős házaspárt és egy fiatal férfit, akik egy tanyán több mint 350 tő kannabiszt termesztettek. A helyszínen találtak részben leszüretelt és kiadagolt kábítószert, illetve a termesztéshez szükséges eszközöket is.

Hirdetés

Magam a könnyű drogokkal úgy lennék, hogy míg valaki csak magát adjusztálja vele, de nem szúr el más életeket, addig nem balhézok rajta. Az egymillió alkoholbeteg országában pláne nem a füves csávó a gondom. Nyilván amint családok mennek rá, gyereket veszélyeztetnek vagy szervezett bűnözés épül belőle, én is elvárom a hatósági fellépést.

Ami ebben a történetben pikáns, az a 27 éves elkövető személye, aki a Fidesz ifjúsági szervezetének, a Fidelitasnak az egyik helyi vezetője – volt, ugyanis a hír megjelenését követően lemondott.

Egy jó három évvel ezelőtti Szájer-interjú jutott eszembe. A 2018-as országgyűlési választás utáni nyáron látogatott Magyarországra a fideszes EP-képviselő, és többek között az InfoRádió Aréna című műsorában kérdezték. Tette mindezt úgy, hogy valószínűleg elfelejtette, hogy a rádió a beszélgetésekről videót is készít – én pedig néztem, csak néztem, hogy az a csíkos zakó, az a bohókás póló alatta, az egész jelenség látható része mennyire üti azt, amit mond. Nyilván Szájer is érezte később, hogy elszámolta magát, 2019-ben ugyanitt már maga a decens konzervatív megjelenés. Még a szemüvegét is elbácsisította. Itt a két fotó, összehasonlításképp.

Közben meg ugye brüsszeli melegorgiákra járt. Roppant humortalanul azt is mondhatnók, hogy mindkét fideszesnek volt dolga fűvel-fával. De nem ezt akarom boncolgatni, hanem azt, hogy hol van az ember OTTHON, és mit jelent ez, miként és miért válik el gyakran attól, amit másra, az országra, a világra tukmálna.

Ha megkérdezték volna tévében, rádióban a vásárhelyi fiatal fideszes őstermelőt, hogy mit gondol a drogokról, akkor valószínűleg felmondja a leckét az ördöggel cimborálásról, arról, hogy „nincs olyan, hogy könnyű drog”, és kiáll a durva büntetőpolitika mellett. Nem feltétlenül azért, mert ilyen ócska alak, hanem mert szándékosan nem érti, hogy összekapcsolódik a kettő. Látva az iszonyú káderhiányt a Fidesz fiatal holdudvarában, egy ilyen, nyilvánvalóan tehetséges versenyző (hiszen drogot előállítani és árulni kell többféle talentum is) szépen mászott volna fölfelé a ranglétrán. Úgy, hogy közben van neki az „otthon”, ami tök más, ami nem összekeverendő a „nagypolitikával”. Pedig a kettő tulajdonképpen egy, illetve a nagypolitika sok-sok otthoni politika vállán áll. Igenis érdemes lenne minden hivatásos politikusnak megérteni és elfogadni végre: a politikusi és a valódi élete közé nem húzható vízzáró réteg. Ez nem megy technikailag, és nem működik tartalmi értelemben sem. Józsefvárosban többek között azért bukott meg legutóbb a fideszes polgármester, Sára Botond, mert már az utcán is azzal csúfolták, hogy egy drága budai kerület családiházas részéről „száll alá” a nyóckerbe pózolni. Szájer bukása is összefügg azzal, hogy mást mutatott, mint ahogy élt. A vásárhelyi füvesember pedig szintúgy egy, az életmódjától radikálisan különböző politikát reklámozott volna.

Nem megy. Ezért is lenne fontos, hogy az első (és az nem szégyen, hanem dicsőség és lokálpatriotizmus, ha ez egyben az utolsó) lépcső egy politikai karrierben az önkormányzati feladatvállalás legyen. Meggyőződésem, hogy ez a srác sem tudta volna megoldani, hogy helyben döntéshozó, felelős politikus ÉS füvet termeszt. Csak az a hamis illúzió tart meg ideig-óráig ilyen élethazugságokban, hogy van az úgynevezett nagypolitika, ahol semjénebb vagyok a Semjénnél, és van külön, otthon az életem, ahol én én vagyok: meleg, füves, vagy bármi egyéb, ami a pártomnak utálatos. Sorolhatnék ellenzéki politikusokat is, akik úgy „szolidárisak” meg „baloldaliak” meg „zöldek” szavakban, hogy eközben otthon a Piketty-összesből rakott máglyán égetik a hajtógázas dezodorral lefújt adománycsomagokat. Oké, kicsit túloztam, de értik. Szóval hogy nekik is fájt négy éve a „fizessenek a gazdagok”-szlogen. De tényleg csak annyi lenne a fontos, hogy ha már a politikával lenne ambíciónk, akkor azt ne elsősorban oktatóvideók meg rosszul lefordított tanácsadói könyvek alapján intézzük, hanem nézzünk körbe: hol vagyok, ki vagyok, mivel van dolgom. Szájer Józsefnek például már rég a szabados Brüsszel volt az „otthon”, és a fűdelitásos (nem bírtam ki, elnézést) barátunknak pedig valószínűleg komfortosabb lett volna egy liberálisabb párt.

Szóval ne hazudozzanak maguknak. Politikusként pláne.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán Fidelitas Hódmezővásárhely jegyzet kannabisz marihuána Szájer József vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés