Hirdetés
Hirdetés
Színes 2021. július 19. 17:09

Menyhárt Kornél: Ebben a szakmában is merni kell nagyot álmodni

Pénteken ért véget az RTL Klub képernyőjén a Konyhafőnök-család legújabb tagja: a Mestercukrász – az édesszájú Konyhafőnök. A műsorban egészen a fináléig menetelt egy szegedi fiatalember, Menyhárt Kornél, akivel stílusosan egy cukrászda teraszán beszélgettünk a versenyről, tapasztalatairól és még a zellerkrémes torta is szóba került.

Hirdetés

A vadonatúj gasztroreality háziasszonya Liptai Claudia volt, aki cukrász végzettsége révén szakmai szemmel is értékelte az alkotásokat.

Ebben segítségére volt a zsűri másik két tagja, Juhos József mestercukrász, aki az elmúlt években több híres cukrászda szakmai vezetőjeként, jelenleg pedig egy budapesti újhullámos cukrászda társtulajdonosaként dolgozik. A zsűri harmadik tagja Enzsöl Balázs, aki világutazó cukrászséfként számos hotel, étterem és cukrászda desszertkínálatát újította meg elképzeléseivel New Yorktól Szingapúrig.

(fotók: Iványi Aurél)

A műsorban tizenhat tehetséges hobbicukrász mérte össze tudását, köztük egy szegedi fiatalember, Menyhárt Kornél. Mivel a műsor pénteken véget ért, nem árulunk el titkot, hogy Kornél bejutott a fináléba, ahol végül második helyen végzett.

Kornél tízéves angliai munka után jött haza, ahol több évig szakácsként dolgozott. Itthon a pandémia miatt nem tudott, de nem is igazán ilyen munkát akart, mivel váltani szeretett volna, így elment csomagfutárnak. Élvezi ezt a munkát is, mivel így rengeteg emberrel találkozik. A műsorba nevezést, egy horgásztó partján döntötte el, mert valami kihívást keresett magának. Az interneten találta meg a műsor felhívását, a barátai azzal cukkolták, hogy nem mer jelentkezni. De mert!

– Mennyi ideig tartott a műsor felvétele?

– Kettő nagyon kemény hét volt. Reggeltől estig bent voltunk a stúdióban. Mindennap kettő feladatot csináltunk meg. Nagyon kemény volt!

– Milyen volt belülről a műsor?

– Nagyon izgalmas volt, hisz amellett, hogy versenyeztem, belülről láttam egy szórakoztató tévéműsor elkészítését. Láttam, hogyan épül fel, mekkora összehangolt munka van abban, hogy estéről estére szórakoztassák az embereket.

– Mi volt az első feladat, amit meg kellett csinálni?

– A legelső feladatban önmagunkat kellett adni. Nagyon készültem rá. Miközben csináltam, éreztem, hogy kezdek kicsúszni az időből, de nagyon akartam alkotni. Be akartam mutatni, hogy mi az a tudás, amit felcsipegettem az elmúlt években. Álmodtam egy nagyot, de egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy én azt elképzeltem. Nagyon csalódott voltam, de szerencsére a zsűri meglátta bennem a kreativitást. Meg a második feladat már sokkal jobban sikerült. Egyrészt egy kicsit visszavettem az elképzeléseimből, nem akartam maximalista lenni. Emellett pedig megfogadtam a zsűri tanácsait, ami a későbbiekben is sokat segített. Ennél a feladatnál már száz százalékig arra koncentráltam, hogy azt adjam, amit elvárnak tőlem. A lelkemet és a szívemet nem adtam el, de idomultam a kihíváshoz.

– Mi inspirált, amikor nem sikerült az első feladat, hogyan kezeled a kudarcokat?

– Egész életemben arra próbáltam fókuszálni, hogy minden rosszból, minden kudarcból tanuljak, jobb legyek tőle. A célom végig az volt, hogy felülmúljam önmagam és nem a zsűrit akartam lenyűgözni. Meg akartam mutatni magamnak, anyukámnak, meg a világnak azt, hogy nem csak egy futár srác vagyok.

(fotók: RTL Magyarország/Tulok András)

– Szerinted ez hogyan sikerült, végül is második lettél a versenyben.

– Úgy vélem, nagyon jól sikerült. Kicsit önostorzó vagyok, így először szomorú voltam utána, kerestem a hibákat. De szerencsére a visszajelzések, mind online, mind személyesen, nagyon pozitívak, úgy érzem sok embert inspiráltam, ami jól esik. Ezt nem is gondoltam volna, hogy emberek fel fognak rám nézni. Amit akartam, azt megtettem.

– Mennyire nehéz a kamerák előtt cukrászkodni, alkotni?

– Nem egyszerű. Próbáltam úgy viselkedni, úgy mozogni, tevékenykedni, hogyha öt év múlva visszanézem a felvételeket, akkor ne legyek csalódott önmagamban. Rám jó hatással volt a kamera.

– Milyenek voltak a zsűri tagjai, mennyire segítettek, inspiráltak?

– Mint a hárman teljesen más karaktert képviseltek. Enzsöl Balázs nagyon szerény volt, attól függetlenül, hogy mennyi mindent elért már. Juhos József nagyon emlékeztetett volt mentoromra, akinél Angliában kitanultam a szakácsmesterséget. Sok szeretet kaptunk tőle, de mellette szigorú is volt és vasmarokkal fogott bennünket. Claudia nekem az érzelmi támasz volt, mindig teljes szeretettel támogatta a versenyzőket. Mindig a legjobb időpontban mondott egy támogató szót, ami átlendítette a versenyzőket a holtponton.

– Milyenek voltak a versenytársak?

– Én ebben a két hétben megtapasztaltam, hogy sok embernél mást rejt a felszín, mint ami az első pillanatra látszik. Barátságok szövődtek a műsorban. Szerencsére a személyiségemből fakadóan mindenkivel megtaláltam a hangot.

– Melyik volt a legnehezebb feladat?

– Az 50 centis torta. Ebben a feladatban nemcsak arra kellett koncentrálni, hogy jól nézzen ki, hanem az ízekre is. Az ilyen munkáknál nagyon fontos a pontos tervezés. Amennyiben ezt nem jól csinálod meg, akkor, nem lesz tökéletes a végeredmény. A tortának mind a három rétegének más-más ízűnek kellett lennie. Itt mertem nagyot álmodni és elkészítettem a zellertortát tökös töltelékkel. Meglepődnek az emberek, de nagyon finom. Ez volt a „húha-faktor”. Az ember el sem tudja képzelni azt az ízt. Hasonlóan, mint a répatortánál, vagy a céklatortánál. Ez a varázsa a cukrászkodásnak, amikor váratlan ízeket veszel elő.

– Milyen ember tud jól helyt állni egy ilyen műsorban?

– Egy ilyen műsor fizikálisan és mentálisan is megterhelő. Összeszedettnek, strapabírónak kell lenni és tudni kell improvizálni. Fel kell készülni a legváratlanabb akadályokra is, és azokat csak az tudja elhárítani, aki rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. Természetesen a kritikát is bírni kell, és azokból tanulni kell, nem összetörni tőlük.

– Van valamilyen cukrász múltad?

– Egy elegáns hotelben dolgoztam Angliában, olyan helyen, ahol az ember minden munkakörből magára szed egy kis tudást. És az a jó szakács, aki mindenhol megállja a helyét. Így a cukrászkodásban is felszedtem magamra sok ismeretet.

– Csalódást jelentett neked a második hely?

– Magamban csalódtam a legjobban. A legrosszabb az volt, hogy pontosan tudtam, mit rontottam el, már akkor, amikor véget ért a feladat. Amennyiben visszatekerhetném az időt, biztosan sok mindent másként csinálnék, de erre sajnos nincs lehetőség.

– Hogyan tovább, milyen terveid vannak?

– Az egyik versenyzővel, Ninával nagyon szoros barátság alakult ki, vele együtt tervezünk közös projekteket a különféle online felületeken. Megpróbáljuk majd más szempontból megközelíteni a cukrászkodást. Azokat szeretnénk elérni, akik tényleg tanulni akarnak. Én személy szerint a férfiakat szeretném elérni, hisz az amatőr cukrászok legnagyobb része nő. Olyan dolgokat megtanítani neki, amivel be tudnak vágódni a csajoknál.

– Mi a kedvenc süteményed?

– A panna cotta. Három alapanyagból áll az egész, tejszínből, cukorból és zselatinból. Ez volt az első desszert, amit készítettem. Egy nagyon egyszerű édesség, amely ízvilága azonban fantasztikus.

– Lesz majd olyan cukrászremek, ami majd a te nevedet viseli?

– Biztosan! De még nem tudom, mi lenne az. Szeretek kísérletezni, párosítani az ízeket. Imádok eltérni a hagyományoktól, más ízvilágokat kipróbálni. Így jött a versenyen is a zellerkrémes torta. A desszertekben nagyon szeretem a savanyú és a sós ízeket, olyanokat, amelyekről az ember nem is gondolná, hogy a cukrászatban fel lehet használni. Szóval biztosan összerakom majd a saját édességemet.

Vass Imre

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: cukrász RTL KLub Menyhárt Kornél
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés