Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. július 9. 10:42

Bele a moslékba, orros szmájlival – Ceglédi Zoltán jegyzete

Az elmúlt héten azt tárgyaltam, hogy miért nem érzi a NER: lehetősége és felelőssége lenne, hogy a teljhatalommal végre okosabb és kulturáltabb jövőt mecénáskodjék össze. Ha jól értem, az lett a válasz, hogy „na, fogd meg a söröm”.

Hirdetés

Ahogy a felcsúti Lorenzo nem Medici, úgy a Kormányzati Tájékoztatási Központ nem a kormányzást illetően, és nem is tájékoztatni szeretne. Csak a „központ” stimmel. A Nemzeti Konzultációnak sincs köze a magyar nemzethez és pláne nem dialógust folytat. Nézem a legújabb kormányzati plakátokat, és tényleg nem értem ezt az ostobaságot.

  • Mégis kihívásként értékelték Jakab Péter faék tiktokvideóit?
  • Mégis elhitték a semmire dölyfös belpesti kommentelőnek, hogy a magyar nép eleve buta?
  • Kijöttünk az UV-ra kicsit a koronabarlangból, végre nincs Kalán néni és Szomszédok Etus közös nagynénje naponta a tévében, erre muszáj ránk verni más butaságot?
  • Muszáj beleállni a moslékba orral?

Nézem ezeket az emojis plakátokat, és nem értem.

Ezek alatt mi van? Artézi kút? Gyehenna? Ausztrália fejjel lefelé? Milyen mélyen van az a kampányterv, hogy „legyen egy ECCERŰ kérdés, alatta meg egy hangulatjel, egy szmájli, ami megmondja az embereknek, hogy hogyan kell érezni”?

Egészen biztos, hogy ezt nem csak ilyen bután lehetne csinálni. Száz százalék. Tuti.

Tételmondat: én egy olyan országban akarok élni, ahol a törvény nem csak a kólát védi, DE a plakáton a kóla reklámja van, nem az, hogy kit utáljunk.

Annyira közhelyes Orwellt idehozni, de vajon hány magyar tudná, hogy neki gyűlölnie kell Soros-Goldsteint, ha nem írnák ki neki? Mit érintené Gyuri bácsi az ő hétköznapjait? És persze, így, ebben a stílben nem lehet rendesen megbeszélni sem a dolgokat. Soros szerepét sem. Lenne véleményem, messze nem egyszínű, arról, milyen sikereket és kudarcokat hozott Soros György elmúlt, bő három évtizedes magyarországi működése, mit tett a civil szférával és a politikával. De így nem lehet, ez nem vita, ez hadonászó óbégatás egy kamuzöld rendszámmal parkolásmentesített, Nagy-Magyarországgal fejjel lefelé matricázott városi terepjáró volánja mögül.

Próbáljunk elképzelni egy világot, olyan magyar hétköznapokat, ahol a kormány nem hirdet. Semmilyen ága-boga nem teszi. Egy olyan okosabb és emberibb világot, ahol a kormányzás feladatai és problémái kapcsán nincsenek egysoros válaszok. Egysorosos.

  • Pláne, hogy ez már nem „csak” plakát.
  • Nem „csak” kommunikáció.
  • Pláne nem „csak” gumicsont. Felejtsük el az utóbbi kifejezést.
  • Már nincs olyan, hogy „á, ne vegyük komolyan, ez csak gumicsont”.

Még én is túl optimista voltam azt illetően, elnézést érte, hogy ha egy mégoly használhatatlannak-alkalmazhatatlannak tűnő törvénnyel kinyitják az ajtót az orosz mintából átvett homofób cenzúrának, abból miféle gyakorlat következhet. Hát az, hogy a tufa, gonosz államszolga igenis módot talál eljárni. Még hatályba se lépett a törvény, már annak szellemében, úgymond, megtörtént a szép, tradicionális állampolgári bejelentés, melynek nyomán a Pest Megyei Kormányhivatal 250 ezer forintra büntette a Micsoda Család! című mesekönyv egyik forgalmazóját. A kormánymegbízott szerint azért, mert nem jelölték meg egyértelműen, hogy a mesekönyv – ahogy ő fogalmazott – a „normálistól” eltérő családokat jelenít meg.

De, az is normális család. Azzal pedig az égvilágon semmi baj nem volt eddig, hogy egyes mesekönyvekben nem a Semjén Zsolt által előírt családmodell van. A kormányban sem. Pláne nem lett volna vele állami feladat. A szülő jogait kellene hagyni érvényesülni, és pont. Ha lepusztítok komplett műfajokat a képernyőről, könyvesbolti polcokról, tanórán túli foglalkozásokból és konkrétan az iskolából is, az csak a szülő felelősségét növeli, de a lehetőségeit csökkenti. Nem mellesleg meg ócska, büdös homofób szemétség.

Ja, és a Pest Megyei Kormányhivatal a fogyasztóvédelmi bírság kiszabásán túl arra is felszólította a könyvkereskedőt, hogy biztosítsa, hogy a vásárlók „a könyv hagyományostól eltérő tartalmának, mint lényeges jellemzőjének egyértelmű ismertetése mellett hozhassanak ügyleti döntést”. Szívesen végigmegyek a történelem időegyenesén, mikor mi volt a „hagyományos”, és mi számított attól eltérőnek, de nem hiszem, hogy a kormányhivatal jön ki jól az ügyből.

Egyébként meg plakátnak, cenzúrának, mindkettőnek ugyanaz a gyökere. Ugyanabból nőtt ki az immár csak hangulatjelekre korlátozódó propaganda, és a nem heteroszexuális embereket alázó és gyalázó törvény. Ostobán belepofázó, a leghülyébbeket célzó habitusból.

Ha bármi közöm lenne az ellenzékhez, még ma jelentenék be, hogy

  1. kormányra kerülve azonnal eltörlik a homofób törvényt, Jakab Péter alázatosan esdekelve bocsánatot kér a megszavazásáért, és nem, nem, nem kezdi el magyarázni, hogy „neki is van gondja a homoszexualitás népszerűsítésével”
  2. kormányra kerülve nem fognak hirdetni. Az óriásplakáton megint termékek, szolgáltatások és események lesznek.

Nem lesz tévészpot, nem lesz újsághirdetés, és tanulva a minapi Fudan-ügyi „ellenzéki konzultáció” kudarcából, nem lesz nemzeti konzultáció sem, mert tőlük is ugyanolyan gáz.

Végtelenül frusztráló, hogy a politikai kihívás vége mindig ez. Bele a moslékba, orral. Orros szmájlival. Nagyon kellemetlen az egész. Tényleg, nem lenne jobb egy olyan országban élni, ahol ilyesmi fel sem merül? Úgy értem, nem lenne jobb, ha ez az ország lenne olyan, és nem kéne a más szempontból is emberibb, a szabadságot tisztelő, polgárait felelős felnőttként kezelő Svédországba költözni?

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán homofóbia jegyzet nemzeti konzultáció pedofiltörvény Semjén Zsolt Soros György vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés