Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. július 8. 10:55

Idegállapotban – Lakner Zoltán jegyzete

Néhány évvel ezelőtt rendszerkritikus körökben gyakori vélemény volt, hogy a berendezkedett Orbán-rezsimet csak egy trauma, egy kataklizma, egy nemzeti vagy globális megrázkódtatás lökheti ki a hatalomból. Akik ilyeneket mondtak, nem kívánták a traumát, csupán arra gondoltak, hogy egyedül az nyithat esélyt dolgaink alapos átrendezésére, ha tőlük függetlenül bekövetkezik. Tehetetlenségüknek adtak tehát hangot. Én már akkor is mindig azt dörmögtem az orrom alatt az ilyen beszélgetések során, hogy ennek az országnak a legkevésbé még egy traumára lenne szüksége.

Hirdetés

A tehetetlenség rossz tanácsadó.

Valójában éppen az lenne a cél, hogy rájöjjünk, miként kerülhetnénk el egy újabb összeomlást, hogyan lehetne trauma nélkül kisodródni az egyre növekvő önkény világából. Már csak azért is, mert ha valamit bizonyít a magyar történelem – egyáltalán nem biztos, hogy a történelem arra való, hogy bármit bizonyítson – az az, hogy a megrázkódtatások átevickélésében és utólagos feldolgozásában egyaránt nagyon rosszul teljesítünk.

Van azután egy olyan probléma is, miszerint a tekintélyelvű rendszerek hatalompolitikai értelemben jól teljesítenek a válság során, hiszen újabb és újabb alkalmat találnak a kizárólagos döntési helyzetek előállítására, a nyilvánosság további szűkítésére, a politikai ellenvélemények megrendszabályozására.

Ugye ismerős?

Habár a 2022-es verseny még messze nem dőlt el, sőt pontosan az a hírértékű, hogy a kormánypárt minden korábbinál nyitottabb versengésre kényszerül az ellenzékkel, a rezsim alaposan kihasználja a maga javára a járvány miatti krízishelyzetet. A szolgai kétharmad mellett is általános rendeleti kormányzás zajlik, folyamatos az állami feladatok és a közvagyon kiszerelése, egyre durvábbak az ideológiai elnyomás és a pénzkilapátolás módszerei.

Ami azonban még ennél is sokkal rosszabb, az a közélet teljes hiszterizálása. Legújabban már emojikkal támad a közpénzből, azaz a mi pénzünkből folytatott propaganda, végletekig leegyszerűsítve a politikát az egyetlen lehetséges jó és a minden egyéb rossz küzdelmére, tudatosan elvetve minden észérvet, megfontolást, érvet. Csakis a szélsőséges, egyetlen emojival kifejezhető érzelmekre apellál. Ne legyen félreértés, az érzelmek és az érzelmi hatáskeltés a politika szerves részét képezik, de az már nem mindegy, hogy az érzelmekből milyen mixet kevernek, és ezt hogyan elegyítik a racionális megfontolásokkal. A kormánypropaganda most ott tart, hogy egy-egy kérdéshez kizárólag egyetlen látványos érzelem rendelhető. A vagy-vagy világában minden egyéb zavaró elem.

Történik mindez egy olyan országban, amelyet a járvány és a gazdasági válság – hasonlóan más országokhoz – alaposan megviselt. A modern agóra szerepét betöltő közösségi médiában lényegében bármikor és bármiért egymásnak esnek az emberek, legyen szó a vakcinákról, a közlekedési dugókról, a globális felmelegedésről, a biciklisávokról vagy a foci-Eb-ről.

Ha tudományos publikációt írnék, alapos tartalomelemzéssel kellene alátámasztanom azt a feltételezésemet, hogy a bármiről folytatott viták gyakorisága nő, intenzitásuk erősödik. Mivel azonban ez egy véleménycikk, megengedem magamnak az okadatolt alátámasztás nélkülözését, arra számítva, hogy a politikával, közélettel foglalkozó olvasó maga is érzi: már nem csak a szekértáborok harca egyre durvább, de saját véleménybuborékunkon belül is egyre nagyobb a forróság.

Idegállapotban van az ország, amihez a korszakosan felelőtlen kormány – bár szívesebben hívom csak hatalomnak, mert a kormányzáshoz ugyan nem sok köze van – nemhogy kezelne, ellenkezőleg: megfigyeli, mi mindenen vitatkoznak az emberek, és ezekből generál politikai ügyeket, hogy még inkább, a politikai konfliktusvonalak mentén is egymásnak eshessünk. Legyen szó akár a különböző vakcinákkal kapcsolatos kérdésekről, akár arról, lehet-e normálisan közlekedni a nagyvárosokban (főként Budapesten), vagy hogy miként gondolnak a heterók a melegekre. Megoldás, egyenes válasz, párbeszéd, megértés sosincs, őrjöngés és őrjöngtetés van helyette.

Képzeljük ezek után magunk elé a közelgő választási kampányt, képzeljünk el egy hatalomváltást, vagy képzeljünk el egy újabb gazdasági válságot, amelyik mondjuk azért következik be, mert a jelenlegi kormány semmit nem tesz egy okosabb és zöldebb ország létrehozásáért, és mi meg itt fogunk állni letérkövezve az aranyrúdjainkkal a semmi közepén. (Habár az aranyrudaknak addigra bizonyára lesz gazdájuk.)

Akkor aztán alaposan egymásnak eshetünk. A mai közéletet látva, mintha egyedül erre készülnénk fel, és semmi másra, amikor a jövőre gondolunk.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Lakner Zoltán vélemény Fidesz Nemzeti Együttműködés Rendszere NER propaganda választás választás 2022
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés