Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. július 3. 17:35 Forrás: Szegedi Tükör

A semmiből is történést varázsolt: huszonöt éve hunyt el Liebmann Béla

Fotóin végigkövethető Szeged huszadik századi történelme: a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdetei, Szent-Györgyi Albert életének pillanatai, a város történelmi sorsfordulóinak dokumentumai. A Szegedi Tükör elővett néhányat ezekből a képekből.

Hirdetés

Állítása szerint véletlenek sora volt az élete az 1899-ben Temesváron született Liebmann Bélának. Ott volt az első világháborúban Doberdónál. Több kitüntetést is kapott, köztük a német vaskeresztet. Megbetegedett spanyolnáthában, de legyűrte a gyilkos kórt. Lerongyolódva, csontig lefogyva került haza 1918 karácsonyán. Egy interjúban felidézte: amikor 1919-ben a szülővárosa fölött elrepült egy Zeppelin, fölkapta a bátyja gépét, elkattintotta, majd a léghajó két perc múlva kigyulladt, és darabokra hullott. A képet bevitte a Temesvári Hírlap szerkesztőségébe. Ez volt az első fotója, ami így jelent meg: „A német óriás léghajó lezuhant. Fényképezte: Liebmann Béla.”

Megjelent a Gestapo

Volt idő, amikor hat pesti lap – köztük a Színházi Élet, a Tolnai Világlapja és a Pesti Hírlap – fotósaként dolgozott. 1922-ben költözött Szegedre, ahol megismerkedett Móra Ferenccel, Juhász Gyulával és József Attilával is.

Liebmann Béla 1931-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye; leltári szám: mfm_t19362)

A Szegedi Szabadtéri Játékok előadásait az indulástól, 1931-től nyomon követte. Amikor Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott, a laboratóriumában készült fotói bejárták az egész világot.

Szent-Györgyi Albert 1937-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye/Liebmann Béla; leltári szám: mfm_t3764)

Aztán jöttek a kegyetlen, sötét évek.

Tolnay Klári 1938-ban (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye/Liebmann Béla; leltári szám: T5217)

Liebmann Béla öt munkatábort és egy internálótábort járt meg. Állítása szerint a német vaskereszt egy ideig védettséget jelentett neki.

Liebmann Béla 1941-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye; leltári szám: T5500)

„Amikor 1944-ben a Gestapo megjelent a lakásomon, megmutattam Vilmos császár 1918-as aláírását az okmányon, amely bizonyította, hogy százhúsz német katonát mentettem meg a Piavénál.” Elmondta: az internálótáborban az őrnagy látni akarta azt a zsidót, akinek hat vitézségi érme van. „Kezet nyújtott, és azt mondta: »Örülnék, ha életben maradna, maga megérdemelné.«”

Eközben az őrnagy halomra gyilkolta a zsidókat.

Zsidó munkaszolgálatosok 1942-ben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye/Liebmann Béla; leltári szám: mfm_t3558)

Feleségét és tízéves kislányát agyonlőtték a németek

Szegeden a zsinagóga körül volt a gettó a Bús Páter (ma Bolyai János), Jósika, a Korona (ma Hajnóczy), a Margit (ma Gutenberg), a Polgár (ma Gogol) utcában és a Valéria (ma Bartók) téren. A deszkakerítéssel körbekerített gettóba egyetlen kapun lehetett bejutni, a gettó szélére eső utcai ablakokat fehérre meszelték. Az elkülönített területet, ahová közel négyezer embert zsúfoltak össze, a rendőrség őrizte.

Liebmann Béla első feleségét, Hortobágyi Szerénát és tízéves kislányát, Flórát a gettóba vitték, majd harminc szegedi zsidóval együtt Ausztriába kerültek. „Nem várták meg, míg az oroszok megérkeznek, hanem elébük indultak az országúton. Helyettük egy SS motoros különítménnyel találkoztak. Mind a harminckét szegedit a domboldalba állították a németek, és agyonlőtték. Amikor megtudtam, először éreztem úgy, hogy föladom” – emlékezett Liebmann.

Liebmann Béla kérvénye 1945-ben

Sakktehetség második feleség

Állítása szerint két pillére épült az élete: a fényképezésre és a sakkra. Büszke volt arra, hogy már hatévesen mattolta a felnőtteket. Második felesége rendkívüli sakktehetség volt.

„Mondtam neki, Emike, ha megnyered az országos bajnokságot, feleségül veszlek. Országos bajnok lett, mentünk az anyakönyvvezetőhöz.”

Második feleségével, aki 1980-ban hunyt el, közlekedési balesetben – elütötte egy autó Szegeden –, húsz évig élt boldog házasságban.

Ami nem írható le

Liebmann Béla így vallott a sajtófotó szerepéről:

Kodály Zoltán 1953-ban (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye/Liebmann Béla; leltári szám: mfm_t3153)

„A jó fotó emeli a lap értékét, és megmutatja azt is, ami nem írható le. Minden jó fotó egyben dokumentum is, előfordulhat, mint az én pályámon előfordult, hogy egyedülálló dokumentum.”

Lehetetlenség fölsorolni, hogy kiket örökített meg Liebmann. Fotózta Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Mascagnit, Lehárt, Kálmán Imrét, Móra Ferencet, Löw Immánuelt, Karády Katalint, Tolnay Klárit, Ruttkai Évát.

Ruttkai Éva 1965-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájábanm ellette az Ádámot alakító Nagy Attila. A művet július 31-én mutatták be Vámos László rendezésében, Bakó József díszletei között, Vágó Nelly jelmezeiben (fotó: a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye/Liebmann Béla; leltári szám: mfm_t0004755)

Szerinte egy fotóriporter azzal lesz krónikássá, hogy ott van minden eseményen, amelyen történik valami, megörökít mindenkit, akivel történik valami, és a semmiből is történést varázsol, pedig „csak” fotópapírra vetíti a pillanatot, amelyet megél. A képek pedig évtizedek múltán is emlékeztetnek: a munkaszolgálatra, a szabadtéri zenekarát instruáló Kodályra, a szétbombázott Szegedre. Mi az igazán szabad nyilvánosság, ha nem az, amit maga teremt az ember?

Liebmann Béla huszonöt éve, 1996-ban hunyt el. Szegeden nyugszik, a zsidó temetőben.

Szabó C. Szilárd

(Cikkünk A szegedi zsidóság és a fotográfia című könyv és korabeli újságcikkek alapján készült. Fotók: Móra Ferenc Múzeum)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Szegedi Tükör Móra Ferenc Múzeum Liebmann Béla
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés