Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. július 2. 08:58

Lőrinc il Magnifico – Ceglédi Zoltán jegyzete

Nem tudok egzakt számot mondani, de mondjuk olyan tízmilliárd magasságában szerintem már létezik ez a felelősség is.

Hirdetés

Történelmileg is ritka az az óriásvagyon, melynek nem valami igazságtalan (születési) előjog, hamisság vagy erőszak lenne az alapja. Mind látjuk, miként nőtt hatalmassá az elmúlt 5–10 évben a Mészáros Lőrinc nevén lévő vagyon. Láttuk, hogy indult meg az állami tulajdon három évtizede privatizációs lavinaként a hatalmukat a gazdasági szférába átmentő szemfüles szocialista elvtársak és társutasok felé. Bármeddig lépkedünk vissza az időben, az igazán tehetősnek gyakran van mit kompenzálnia; jóval ritkább a szűznemzéssel életre kelt, garázscégből multivá lett vállalkozás. Komplett földrészek kifosztása, ember és ember közti otromba különbségtétel rendezte el a vagyonokat, legyen az illető konkvisztádor vagy fáraó.

A firenzei „il Magnifico” Lorenzo Medicit például úgy szokás emlegetni, mint „egy alkotmányos köztársaság jóindulatú zsarnoka”. Jelen értekezés szempontjából csak a jóindulatot vesszük górcső alá, annak is csak egy szeletét, a mecénási szerepet. Az az érdekes, hogy volt egy dúsgazdag fickó a XV. században, aki feladatának tartotta olyan tehetségek támogatását, mint Sandro Botticelli, Leonardo da Vinci vagy épp Michelangelo Buonarroti. Fontos része volt a szerepfelfogásának, hogy nyomot, méghozzá progresszív és minőségi nyomot hagyjon a művészet jövőjében – azáltal, hogy kifizet remekműveket, illetve művészeket.

Egy gyors és kellemetlen vágással itt térek át Stefi grófra. Gróf sárvárfelsővidéki Széchenyi István vidám és felelőtlen életet élhetett volna, hol huszárkapitány, hol nagy utazó, hol verselő volt – de az útkeresés mégiscsak oda torkollott, hogy a vagyon és az arisztokrata előjogok jelentette felelősséggel szembesült.

„Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, ugy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60 ezer forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék.”

Ugye?

Oké, az igazán csikorgós váltás igazából ez: felröppent a hír, hogy Várkonyi Andrea és Mészáros Lőrinc lagziján Jennifer Lopez lesz a díszvendég. Hihetőnek is tűnt, mivel szépen mutatná a beérkezettség megélésének vágyát, a kontrasztot, hogy tudniillik húsz éve még poszteren volt ott Lopez kisasszony a gázszerelő műhelyének falán, most meg élőben teheti tiszteletét. És pont olyan közhelyes is lenne, mint szokott: a NER automatikus reakciója, ösztönös igénye mindig közhelyes. Azóta Várkonyi Andrea a Facebookon cáfolta a hírt – nyilván azt, hogy szó sem volt a latin popcsillagról, vagy a botrány miatt mondták le, nem fogjuk már megtudni.

De itt lenne az alkalom egyet lépni is előre! Egy kétharmados birodalom évtizedes tündöklése legyen már kellő alap arra, hogy megreszkírozzanak-finanszírozzanak olyan dolgokat, amelyek nem a smarnis-hokedlis mának szólnak. Ne mindig a triviálisat előkapni, hogy az iszlám ellen az Egri csillagokkal érvelünk, az oltás mellett meg Csepregi Évával.

Nincs azt illető illúzióm, hogy a jövő tavasszal esedékes választásig, az őszre bekészített negyedik, úgynevezett Damoklész-hullámmal terhelten a Fidesz most kezdene egy büszkeségre okot adó kultúrpolitikába kifelé és befelé. De ha kormányváltás lesz, akkor azért, ha nem, akkor meg azért kéne megállapodást kötnie ennek a tízmilliónyi embernek (sőt, sőt, azokkal a millióknak is, akik magyarok, de más országban), hogy lenne itt egy közös feladat. Okosabb, stílusosabb, minőségibb jövő az országnak. Olyan, ahol nem pózolunk büszkén a mechanikusan szeparált húspéppel, nem darálunk könyvet, és ha pénz költünk kultúrára, akkor érdekel minket, hogyan néz ki az kívülről, és mit okoz. Most nem is azt akarom kinyitni, hogy a Nemzeti Kormány Nemzeti Nagytőkése találjon Nemzeti Előadót a Nemzeti Lakodalomra. Mondjuk egy kormánypárti lapnak viszont ezt kellene pedzegetnie, apropó. Engem az orosz oligarchás életmód zavar. Miközben látom, érzem, hogy a kormányoldalon is sokaknak igénye lenne egy olyan valóságmagyarázatra, ahol a sundán-bundán szerzett vagyon elköltésének legalább egy része vitathatatlan és még valamilyen nemzeti narratívába is illeszthető. Röviden tehát: sok boldogságot kívánok az ifjú párnak, őszintén. Csakis emellett, és halkan kérem, hogy ha már kinevezték magukat új arisztokratáknak, akkor nézzék meg, hányféle jelentéssel bír, és miféle felelősséget telepít, ha valaki azt gondolja-vallja, hogy ő egy

NEMES.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet lakodalom Mészáros Lőrinc Várkonyi Andrea vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés