Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. július 1. 13:20

Házak a majorságban – Lakner Zoltán jegyzete

Főúri majorságot építtet újjá a miniszterelnök apja. E gigantikus „magánberuházásról” tett közzé újabb részleteket ezen a héten a HVG.

Hirdetés

A hatalmas hatvanpusztai területen lakó- és rendezvényépületek sora áll majd, amelyek a tényfeltáró újságírók szerint sok esetben kifejezetten drága technológiával épülnek. Tovább növeli a költségeket, hogy a valódi megrendelő sok esetben visszabontatja a neki nem tetsző részeket, ahol utána újrakezdik a munkát, tovább égetve a pénzt.

Ilyesmit ritkán csinál olyasvalaki, aki a saját pénzét használja. De itt mintha nem lenne felső korlátja a költségeknek.

Hivatalos közlések szerint az egész vállalkozás Orbán Győző biznisze, aki saját – közbeszerzéseken hízó – cége bevételeiből finanszírozza József nádor egykori birtokának át- és újjáépítését. Kérdés, persze, hogy a kavicsbányák urának van-e papíron ennyi pénze.

Ahogyan az is kérdés, komolyan vehető-e, hogy apa és fia szándéka, tervei és anyagi javai nem érnek össze egy ekkora beruházás kapcsán.

Ha valamihez hasonlítani szeretnénk ezt az egészet, akkor leginkább Alekszej Navalnij ez év eleji videójára gondolhatunk, amelyben Vlagyimir Putyin gigantikus, a Fekete-tenger partján épült birtokát mutatta be, valamint azt a szervezeti konstrukciót, amelynek révén lepapírozták, hogy a magánbirtok egyetlen szöge se legyen Putyin nevén.

Csak éppen minden az övé.

Naiv ésszel először azon kezd gondolkodni az egyszerű ember gyermeke, látva a képeket és a költségbecsléseket, hogy tulajdonképpen mire fogják használni ezeket a szuperbirtokokat? Egy állami vezető feszített élettempója és extra biztonsági igényei mellett mikor élvezheti a nagybirtok előnyeit? És még a nyilvánosság korlátozottsága mellett is miként hiheti, hogy a birtok léte, valódi nagyságrendje, ára titokban tarthatók marad? Ha pedig nem magánhasználatra készülnek az ingatlanok, hanem mondjuk luxusszálláshelynek, akkor még kevésbé titkolhatók a részletek.

Itt azonban az a kérdés is felmerül, számít-e egyáltalán, ha mindez kiderül?

A Navalnij-videót közel 120 millióan nézték meg, de állítólag az orosz lakosságnak „csak” a negyede látta. Feltehetően éppen az az egynegyed, amely amúgy is Putyin kritikusa, és eleve hitelesnek tartja vele szemben az azóta börtönbe vetett ellenzéki politikus kritikáját. A birodalom vezetőjének magánbirodalmáról feltárt hajmeresztő részletek sokkolóak, de mivel valószínűleg pontosan azokhoz nem jut el, akiket meg kellene győzni, hogy a dolgok nem folynak rendben, a politikai hatása korlátozott. S ha el is jutna hozzájuk valamiképp az információ, akkor sem biztos, hogy ez változáshoz vezetne. Annyira erős a hatalmat fenntartó narratíva, hogy az elhihetetlenné teszik sokak számára, hogy legkedvesebb vezetőjük bármiféle bűnt követhet el. Vagy ha netán el is hiszik a sztorit, úgy vélik, ez nem érdekes, mert országvezető történelmi érdemei elfedik a dollár- vagy forintmilliárdos szeplőket a főnök politikai portréján.

Magyarországon a Policy Solutions felmérése szerint a kormánypárti szavazók harminc százaléka a legnagyobb problémák között tartja számon a korrupciót, és annak növekvő mértékét – mégis megmaradnak kormánypárti szavazónak.

Mindez megmutatja, mennyire felszínesek, sőt tévesek azok a viták, amelyek arról szólnak, hogy egy-egy szimbolikus politikai ügy „eltereli” a figyelmet „a lényegről”, azaz a korrupcióról, a lopásról. Valójában a lopás feltárása is csak akkor vált ki politikai hatást, ha az új tények egy működő politikai magyarázatrendszerbe épülnek bele, vagy ha a tolvaj vezető saját hatalmát alátámasztó magyarázatrendszerét sikerül megtörni általuk. Tetszik vagy sem, az emberek ritkán döntenek kizárólag a tények alapján. A politika – mint minden emberi tevékenység – tele van érzelmekkel, amelyek befolyásolják azt is, miről vagyunk hajlandóak egyáltalán tudomást venni, és mely értesüléseinknek engedjük meg, hogy a véleményváltozás felé vezessenek bennünket.

A szimbolikus ügyek, a közérzetünket befolyásoló események létrehozása és érzelmi megélése nélkül a tények nem fognak önmagukért beszélni.

A másik nehézség a korrupciós ügyek kapcsán, hogy a politikusoknak eleve rossz a híre. Tűnjön bár demagógiának, de a legtöbb ember a legtöbb politikusról tényleg eleve azt gondolja, hogy lop, csal, hazudik. Számukra az „ezek mind egyformák” nem éppen dicséretre kihegyezett formulája irányadó. Őket a tényfeltárás azért nem rendíti meg, mert úgy érzik: eddig is tudták, hogy semmi sem stimmel, egy-egy konkrét ügy csak azt igazolja, ami eddig is a meggyőződésük volt. Attól, hogy valamelyik politikusról kiderült valami újabb svindli vagy skandalum, nem fognak jobban bízni egy másikban.

Ettől még azonban nem kell legyintenünk a korrupciós ügyekre.

Ellenkezőleg: a közügyek vitelével megbízott politikusok egyik legfontosabb értékmérője az, hogy mihez kezdenek a rájuk bízott közpénzekkel. Az olyan autokráciák esetében pedig, ahol a hatalomgyakorlás központi magja az állami vagyon magánvagyonná változtatása, a rendszerkritika alapköve a korrupció feltárása. Azok az újságírók, akik erre tették fel szakmai életüket, el is végzik a feladatukat, ha utánajárnak ezeknek az ügyeknek.

Politikai megoldást azonban nem az ő dolguk adni.

Elhitetni az állampolgárokkal, hogy másvalaki becsületesebb, megbízhatóbb, hitelesebb magatartást tanúsít majd, ha közfeladatok és közpénzek közelébe kerül, ez már politikai teljesítményt igényel. Az viszont még nem politikai teljesítmény, ha csak azon folyik a verseny, hogy az újságírók által feltárt korrupciós ügyekről melyik ellenzéki politikus tud aznap előbb sajtótájékoztatót tartani, elmondva ott azt, amit maga is másutt olvasott. Hitelességet, bizalmat is kell ahhoz építeni, hogy elhiggyük, más másképp működne, feltárná a bűnöket, és ő maga nem követne el újabbakat, ha hatalomhoz jutna.

Égetően szükséges tehát a korrupció feltárása és leállítása, de a lopás elleni küzdelem mégis csupán a startmező, a belépés a bizalom elnyeréséhez. Ettől még tudnunk kell, hogy egy hatalmat kritizáló politikus mihez kezdene az országgal, hogyan kormányozná, mit valósítana meg – az el nem lopott közpénzekből.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Alekszej Navalnij jegyzet Lakner Zoltán Orbán Győző Orbán Viktor vélemény Vlagyimir Putyin
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés