Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. június 29. 08:23

Barcelonából nézve... – Bódi György olvasói levele


Hirdetés

Két és fél hét után pénteken késő este hazaérkeztünk Barcelonából. Nem turistáskodni voltunk kint, hanem a lányunk családjánál. Ő ott él férjével, és a most másfél éves kisunokánkkal. Tavaly augusztus óta nem ölelhettük meg őket, csak Skype-on és Whatsappon tartottuk a kapcsolatot, és már abban sem voltunk biztosak, hogy a kis Gonzalo megismer bennünket! A lányom pszichológusként 2010/2011-ben ott végzett el egy egyéves szexuálpszichológiai kurzust, akkor ismerkedett meg a barcelonai egyetemen oktató majdani férjével, akit később öt évre Bécsbe küldtek ösztöndíjjal, és az unokánk Bécsben született 2019 decemberében. Magyar anya, spanyol apa, a gyerek meg bécsi születésű. Mondták is az őszi bölcsődei beíratásnál a katalánok a kicsinek: no, te aztán igaz européer vagy! A vejem ismét a barcelonai egyetemen tanít, a lányom pedig párkapcsolati és szexuálpszichológiai tanácsadással foglalkozik. Ha betege volt, akkor mi Gonzával indultunk a játszótérre, és mienk volt a kicsi! Mondtuk is, hogy milyen jó is lenne így élni, de mi már a feleségemmel túl a hetvenen nem fogunk hazát, otthont váltani.

Most így gondoljuk...

Bár nem turistáskodni voltunk, mégis volt mód körbenézni ismét a nevezetességeket; soha ilyen kevés embert nem láttunk a repülőtéren, a metrón, a Sagrada Família körül, a Güell parkban, a Ramblán vagy a tengerparton. Barcelonában még kötelező a maszk viselése, a 36 éves lányom és vejem most szombaton kapták meg az első Pfizer-vakcinát. A külföldieket nagyon alapos regisztráció után engedik be Spanyolországba – a regisztrációs nyilatkozat tartalmazza az oltottságot, a vakcina fajtáját és gyártási számát, az ottani tartózkodásunk helyszínét –, és a spanyol tartományok közötti utazást is szinte egy időben engedélyezték a külföldiek beutazásával. Az ország megszenvedte a Covid-járványt, és mindent megtesznek egy újabb járvány megelőzéséért. Tisztességgel és őszintén gyászolják a járvány áldozatait, és nagyon nyíltan beszélnek arról is, hogy a veszély még nem múlt el!

  • Nem más országokkal versenyeznek, hanem a járvánnyal.
  • Nem más országokat akarnak megelőzni, hanem az újabb járványveszélyt.
  • Nem méricskélik magukat másokhoz, hanem a saját helyzetüket elemzik.
  • Nem kísérleteznek fürkészek és portyászok által innen-onnan beszerzett vakcinákkal, az Európai Unió által elismert vakcinákkal oltanak.

Minden adat nyilvános és elérhető!

Én természetesen olvastam az itthoni és a szegedi híreket, és minden alkalommal rá kellett jönnöm, hogy két világban élünk. Kintlétünk idején, június 22-én jelentette be Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök, hogy részleges kegyelemben részesült kilenc katalán függetlenségi vezető, akiket a 2017 októberében alkotmányellenesen megrendezett katalán népszavazás és a katalán függetlenségi nyilatkozat elfogadása miatt ítéltek kilenctől tizenhárom évig tartó börtönbüntetésre. „Ezzel a tettel a párbeszéd új időszakát kívánjuk megnyitni, és egyszer s mindenkorra lezárni a megosztottságot és a szembenállást”– fogalmazott Pedro Sánchez a kormányülést követően tett rövid televíziós nyilatkozatában. Mint mondta, a kegyelem részleges, mivel a közügyektől eltiltás továbbra is érvényben marad mind a kilenc katalán politikus esetében, továbbá feltételhez kötött, mert ha a következő években az érintettek ismét bűncselekményt követnek el, a kegyelem érvényét veszti. „Egy erős demokrácia, mint amilyen a spanyol, nem kéri senkitől, hogy mondjon le elveiről, de követeli, hogy azokat a törvényi kereten belül képviselje, tiszteletben tartva mások jogait” – jelentette ki.

Ez történik Spanyolországban.

Nálunk meg:

  • elfogadják Európa leghomofómabb törvényét, amely egyenlőségjelet tesz a homoszexualitás és a pedofília közé (annak a pártnak a „nagyon hiteles” javaslatára, amely csak az elmúlt másfél évben produkálta a Szájer és Kaleta-ügyeket, Borkairól most nem beszélünk), ezzel is nyilvánvalóvá téve, hogy fogalma sincs az emberi természetről és alapvető emberi jogokról;
  • Orbán Viktor, mint nagy bölcselkedő újragondolja az Európai Unió lényegét és jövőjét, és úgy tesz mintha tényező lenne Európában;
  • kiszolgáltatja az országot az orosz és a kínai despotizmusnak, miközben függetlenségről és szuverenitásról szaval;
  • az FC Barcelona (és most csak arról a klubról írok, ahol jártam) sok milliárd eurós veszteséggel küzd, miközben a Felcsúti Labdarúgó Egyesület vagy mi tavaly is jelentős nyereséggel zár a tao-támogatásoknak köszönhetően;
  • Európa legcsóróbb miniszterelnökének apja az egykori hatvanpusztai József főhercegségi majorságból elővarázsolja a kacsalábon forgó birtokot;
  • az általa „szőnyegre vitt” Covid-járvány után (ezt csak ő hiszi, a két lábon földön járó virológusok közül senki!) előveszi a migráns-és Gyurcsány mantrát, mint az ország fő problémáját, miközben az ország legnagyobb problémája ő maga.

Ezeket az itthoni hírforrásokból olvasom. Mert a katalán vagy a spanyol hírek közé két hírrel fér be Magyarország:

  1. Jó lenne, ha németeket legyőznénk, mert akkor a későbbiekben a németek nem lehetnének a spanyolok ellenfelei, bennünket sokkal szívesebben látnának (ennyit a világszenzációs magyar fociról);
  2. Több mint öt perces riport foglalkozik azzal, hogy a müncheni magyar–német-meccs előtt német aktivisták 12 ezer szivárvány zászlót osztanak szét a szurkolók között. Mutatnak vidám német, és köpködő magyar drukkereket. És közben a sportriporter alámondja a gyalázatos magyar törvényt is. Ezek vagyunk mi.

Így néznek ránk Európában, ez a XXI. századi Magyarország. És miután Katalóniában vagyunk, gyakran felteszik a kérdést: a magyarok mindezt birkamódon tűrik? Nem tüntetnek, nem lázadnak?

Hol a híres magyar szabadságvágy?

Nem tudok rá válaszolni. Csak azt tudom, hogy augusztus végén, szeptember elején megint megyünk Barcelonába, már meg is vettük a repülőjegyünket. Amikor szállunk át a fellegeken, a fülemben zakatolnak a Valahol Európában dallamai, amit most is játszik a Szegedi Nemzeti Színház (de kár, hogy ennyire aktuális már megint!):

Mind, aki jó volt, elment rég,
Senki sem mondja, hogy játsszak még.
Senki sem kell, mind elment,
Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.
Nincs diadal, nincs taps, nincs fény,
Éjszaka lett a legvégén.
Semmi se kell, így van jól,
Nincs takaró a hangokból.
Éjszaka lett, így van jól,
Nincs diadal a hangokból.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A fény belopózik a lombok alatt.
Ahogy tágul az ég, és a völgy puha zöld,
Virágait végre kibontja a föld.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol hazafelé, mindig a nap elé
Úsznak a kifakult, lomha folyók.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad.
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
A néma hegyoldal is újra beszél.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd.
És jönnek a hírre a rongyos, fáradt emberek
Valahol Európában.
Valahol Európában.
Valahol gyönyörű lesz még a nyár...

Bódi György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Barcelona Bódi György olvasói levél járvány koronavírus pandémia vakcina védőoltás világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés