Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 24. 10:53

Jó, de addig mi lesz? – Lakner Zoltán jegyzete

Csak választást kell nyerni, ezt követően pedig jó politikai döntéseket hozni – ilyen egyszerű a demokratikus rendszerváltás, a jogállami helyreállítás receptje.

Hirdetés

Igazán nem akarom elviccelni a dolgot, mert nagyon komoly dologról van szó, még akkor is, ha a választói szíveket nyilvánvalóan nem az alkotmányossági kérdések dobogtatják meg a legerősebben. Ettől még azonban bármiféle kormánydöntés megvalósításához jogszabályokra van szükség, és itt bizony hamar beleütközünk a NER trükkösségébe. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy Orbán és a klientúrája a parlamenti kétharmadra támaszkodva bármit megtehet és meg is tesz. Hanem arról is, hogy a rendszer úgy van kitalálva, hogy ezt más ne tehesse meg.

  • Egyfelől, a választási törvény kialakítása következtében az ellenzéknek hozzávetőlegesen 4 százalékponttal kell nyernie ahhoz, hogy többségre tegyen szert. A Fidesz ennél kisebb vereséggel hatalmon marad.
  • Másfelől, „sima” többséggel nem lehet csak úgy visszacsinálni a dolgokat, de még az sem biztos, hogy a rendes körülmények között feles többséggel elrendezhető ügyekben, amilyen például az adórendszer, dönteni tud az új kormány. Hiszen egy csomó részletszabályt kétharmadba betonozott a kormány.
  • Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, még egy reménybeli új kormány kétharmados többsége sem biztosíték semmire, ugyanis megkezdődött az állami feladatok és az ellátásukhoz szükséges közvagyon kiszervezése.

Ezeket az aktusokat szerződések fogják védeni, miközben például az alapítványoknak ajándékozott közvagyonra nem vonatkoznak elidegenítési tilalmak. Könnyen lehet tehát, hogy az új kormány akkor is csak bottal ütheti az adófizetők pénzének nyomát, ha megtalálja a visszaszerzés jogi lehetőségét.

Mindez sok nehézséget okoz, ugyanakkor távolról sem következik belőle, hogy akkor nem is érdemes nyerni.

Az új kormány támogatottságát növelő közfelháborodáshoz vezethet, ha a közvélemény azzal szembesül: az ország megválasztott vezetői az örökségül kapott jogi csűrcsavarok miatt nem tudják gyakorolni a rájuk bízott hatalmat. Ennek lehet olyan svungja, aminek a löketével az új vezetés megpróbálkozhat akár radikálisabb jogállami helyreállítási döntésekkel is.

Vita ugyanis pontosan arról folyik, meddig lehet elmenni a jogállam helyreállítása érdekében. Ha ugyanis a szabályokat ma szánt szándékkal úgy alakítják, hogy egy más összetételű kormány csak gúzsba kötve táncolhasson – de leginkább csupán bánatosan üldögélhessen –, akkor ezeknek a szabályoknak a betartása nem lenne túl értelmes dolog.

Az Orbán által nem véletlenül támadott liberális demokrácia lényege éppen az, hogy még a többség, a nagy többség sem tehet meg akármit. Ha pedig egy kormány felszámolja a hatalommegosztást, hogy kizárólagos hatalomra tegyen szert, akkor az már nem demokrácia és nem jogállam. Következésképpen a jogállam helyreállításához nem is lehet eljutni a nem jogállami szabályokon keresztül.

Önkényuralmat ritkán törnek le saját szabályaik betartásával.

Néhány hónapja egy, a magyar közélet szokásos viszonyaihoz képest meghökkentően értelmes vita bontakozott ki arról, hogy oké, de akkor mit lehet tenni? Egyszer majd kellene nekünk egy konszenzusközeli új alkotmány, lehetőleg népszavazással megerősítve, erős önkényuralom-ellenes garanciákkal, na de addig mi lesz?

Nagyjából két lehetőség kínálkozik.

  • Az egyik, hogy a lehető leggyorsabban, mondjuk, az új parlament összeülését követően azonnal kiszórják az alaptörvényből a demokratikusan megválasztott kormány tevékenységét direkt módon akadályozó szabályokat. Mindent, aminek egyedüli célja a Fidesz hatalmának bebiztosítása arra az esetre, ha névlegesen nincs hatalmon. E módszer előnye, hogy hamar túl vagyunk rajta. Hátránya, hogy éppen egy ilyen aktus tarthatja egyben a vereségtől megingó Fidesz-tábort. De hátránya lehet az is, hogy amit az új kormány nem tesz meg azonnal, mert úgy látja, nincs még hozzá elég támogatottsága, azt később már talán soha nem lépheti meg.
  • A másik út, hogy az új kormány felméri, mit tehet meg sima többséggel, ami azért nem is olyan kevés. Leválthatja a NAV elnökét, hozzáférhet egy csomó titkos szerződéshez, amelyeket nyilvánosságra hozhat, lehívhatja az uniós helyreállítási alap 3000 milliárd forintos, kedvező kamatozású hitelrészét. Ha lépései jól eltaláltak és a közvélemény szemében sikeresek, akkor a hepciáskodó fideszesek nem találnak rajta fogást, és a mai kormánypárt támogatottsága napra tett pudingként esik össze, ahogyan ez 2002-ben tavasztól őszig egyszer már bekövetkezett. Egy ilyen helyzetben pedig már komoly támogatottsággal vághat bele a demokratikus kormány a helyreállított demokrácia bebiztosításába.

Hogy mindettől esetleg még az ilyen cikkekre időt szánó olvasó sem jön lázba, azt én igazán megértem, de ilyenkor gondoljon arra, hogy a jogi háttér tisztázottsága nélkül az új kormány egy csomó hétköznapi ügyben nem hozhat majd döntést, legyen szó az egyetemekről, az autópályákról, sőt akár a költségvetésről. Szóval nagyon is van ennek gyakorlati értelme, ha első ránézésre oly távolinak és elméletinek tűnik is.

Egyetlen apró probléma adódik csupán, és az szintén egy „addig mi lesz” típusú kérdés: odáig el is kell jutni, hogy a mai ellenzéki jogállami helyreállítási stratégiát választhasson magának. Vagyis választást kell nyernie. Ahhoz pedig jó lenne tisztán látni, mihez akar kezdeni a hatalommal, tudja-e használni a hatalmat, azaz cselekvőképes, és készen áll azért leváltani Orbánt, hogy leváltsa vele együtt az orbáni világot is.

Van mit bizonyítani.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: ellenzéki összefogás jegyzet Lakner Zoltán Orbán-kormány választás 2022 vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés