Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 23. 13:07

Mi, magyarok – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„Esztergálni, esztergálni, muszáj nekünk esztergálni...?”

(vidám dal tábortűz mellé)

Nana, na, na, na....

A panelproli meglepve fedezte fel az Európa-bajnokság reklámjában ezt a réges-régi számot. Fütyülte, dúdolta, és közben eszébe jutott, mikor is hallotta először. Egy vidéki kultúrház diszkójában nyomta a lelkes dj, miközben ő kint a kertben épp egy Aranka nevű lány nyakába csókolt. Finom Fa szappan illata volt Arankának, és izomláza lett a nyelvében nagyjából éjfél körül. A panelproli kókadtan bámult ki a hetedik emeleti lakás sötétítő függönye mögül. Képtelen volt aludni ebben az irdatlan hőségben. Ha el is nyomta az álom, újra és újra felriadt, miközben szakadt róla a víz. A teremtő megtréfálja az embereket: kellett nekünk panaszkodni, hogy milyen hideg, meg rideg az április és a május, hát tessék, most itt van, nesztek a „kárpótlási jegy”, élvezzétek az elviselhetetlen forróságot. Az esték sem hoztak megkönnyebbülést, a hőmérő még kilenc órakor is huszonöt fokot mutatott, kész szerencse, hogy legalább a meccsekkel lefoglalta magát. Nézte azt a találkozót is, amikor a tizedik percben megállították a játékot.

Nézte a dánokat a zöld gyepen, és a lelátón.

Felkavaró élmény volt az a hihetetlen szeretetáradat, amelyet a néhány nappal korábban összeesett, és halálközeli élménnyel gazdagodott Christian Eriksen felé küldtek. Mindig is irigyelte az északi népeket, és nemcsak az ottani magas életszínvonal miatt. Pontosan tudta, aki ott tisztességgel dolgozik – azt tisztességgel meg is fizetik.

Nem varázslat ez.

Ezt gondolta róluk – és immár szurkolt a dánoknak tiszta szívből.

Vajon milyen kormány és vezető kellene ahhoz Magyarországon, hogy valami hasonló életszínvonal jellemezze ezt az országot? Hogy aki hatalmon van, 1990 óta, az valóban az emberekért dolgozzon. A jobbító szándék vezérelje, és a tisztesség az itt nálunk réges-rég elfelejtett, föld alá kapart tisztesség jellemezze.

Röhejes gondolatok.

Ezt gondolta a panelproli. Röhejes és naiv gondolatok ezek. Aki hatalomra kerül megszédül a pénz szagától. A panelproli nézte a meccseket, és végigizgulta a magyar–francia találkozót is. Becsülte honfitársai lelkesedését a pályán, és a lelátón egyaránt. Irigyelte a nézőket, hogy így képesek belefeledkezni a szurkolásba. A futball izgalmába. Aztán másnap meglátta valamelyik internetes portálon a miniszterelnök üzenetét.

„Mi, magyarok...”

Ez a rövidke mondat állt ott, miközben a fotón a miniszterelnök látszott, ahogy büszkén néz bele a kamerába, mögötte a zsúfolt stadion, az arcán földöntúli boldogság, a szemében pedig büszkeség és elégedettség.

„Mi, magyarok...”

A vezér, ahogy újra meg újra a nép egyszerű gyermekeként tűnik fel. A panelproli enyhe émelygést érzett. Megint kikukucskált a sötétítő függöny mögül, az utca szinte üres volt, aki csak tehette bezárkózott, strandra ment, vagy a Balatonra. A Balatonra, ahol átlagember elkölti az utolsó fillérjét is, mert az árak színvonala, ahogy annak idején megénekelte az a zenekar:

„Beültem inni, és észre se vettem az árak színvonalát.
Hozták a számlát, és azt hittem, rosszul látok.”

Pihenjél, vigadjál, kapcsolódjál ki magyar!

Ha túlélted a világjárványt, menj le Zamárdiba, Sóstóra, vagy Füredre, aztán majd megtudod, mennyit is ér a pénzed, és mennyit is érsz te magad.

Egy lángossütő előtt is lefotózhatná magát a miniszterelnök, és ott is kiírhatná: mi magyarok...

Erre talán már nem lenne annyira büszke, vagy készülhetne szelfi valamelyik temetőnél is, elvégre közel harmincezer honfitársunk hunyt el a Covid19 nevű sorozatgyilkos szövődményeinek következtében.

„Mi, magyarok...” – és a fotón temetés, újabb és újabb temetés, gyászoló, zokogó rokonok, túlzsúfolt halottasház látszik.

Ezek is mi vagyunk – ezzel nem lehet szavazatokat szerezni.

Egy ilyen fotóval nem lehet népszerűvé válni.

A valóság már nem annyira happy dolog, nem annyira cool pillanat, a jópofizás, az aranyoskodás, a szerepjátszás nem illik hozzá.

Sokkal inkább a csönd.

Nézte azt a miniszterelnököt ábrázoló fotót, mögötte a zsúfolt stadion. Pontosan tudta mit akar üzenni: lám ezt is nekem, nekünk köszönhetitek, magát a stadiont, a magyar futball feltámadását, Gulácsi védéseit, a napsütést, az élet mámorát. A panelproli fejében megfogalmazódott, hogy Rákosi pajtás élhette így át az Aranycsapat sikereit. Mert ha Marco Rossi csapata és az idegenlégiósokkal telezsúfolt magyar futball valóban a rendszer sikere – akkor Puskásék a Rákosi-féle diktatúrának köszönhették, hogy végigverték a világot.

Kisajátítani a futballt.
Kisajátítani a szenvedélyt.

Ez bizony sportszerűtlen dolog. Nézte a miniszterelnököt azon a fotón, és megállapította, bizony már beleöregedett a fiatal demokrata szerepébe. Néhány éve még elképzelte róla, hogy valóban csapatba való.

A jobbszélre – a szélsőjobbra.

De már nem csapatjátékos. Már réges-rég nem az.

S a meccs, amelyet jó ideje játszik egyre csak durvul. Ma már lassan ott tart a közbeszéd, a közgondolkodás, hogy aki nem a miniszterelnökkel van, aki nem az ő táborába tartozik, aki nem hisz a mesékben – az buzi.

Kicsit buzi, vagy nagyon buzi.

Jövőre addig-addig mossák át az emberek agyát, amíg ide nem jut a jövő évi választás tétje.

Igaz magyarok kontra perverzek.

Mennyire mocskos a politika, mennyire mocskos és hazug.

Manipulálják, felhasználják és irányítják az embereket.

„Mi, magyarok...”

De milyenek is vagyunk mi valójában? Mit szólnánk egy olyan miniszterelnöki fotóhoz, amely Borsodban, vagy Szabolcsban készül, az omladozó ház előtt, ahol hat gyerek rohangál mezítláb, miközben az anyjuk épp zsíros kenyeret tálal az apjuk meg széttárja a kezét, mintha azt mondaná: nincs meló, nincs pénz, nincs jövőkép. Mert és ezt a panelproli is átélte, három hónapig adtak munkanélküli segélyt az elvesztett állása után. Három hónapig, kilencvenvalahányezer forintot. Azóta mintha nem is létezne. Pedig még él, vagy legalábbis próbál úgy tenni, mintha élne. Utat, szerelmet, jövőképet találni.

A falak átforrósodtak. A betonerdő hatalmas szaunává változott.

Ez az élettér.

Ebben kell boldogságmorzsákat találni.

A panelproli dühös volt, amikor panelprolinak nevezték. Próbált belelátni a metaforaművész fejébe, aki taknyán-nyálán rángatná ki az ellenséget, aki azt írta a közelmúltban a tüntetőkre, hogy a kurva anyjukat, és aki azt üzente, az egyik kórház traumatológiai osztályáról távozó orvosoknak, hogy takarodjanak. Próbálta megérteni ezt a gyűlöletre épülő rendszert.

Mert ki nem állhatta a kommunistákat, nem szerette az izzadságszagukat, a süketelésüket, a hazug propagandájukat. És nem szerette a mostani ellenzéket sem, mert tesze-toszák, tehetségtelenek. Egymásnak üzengetnek, és félő, hogy csak a hatalom érdekli őket. Nem szerette már a fővárost sem, az immár élhetetlen, közlekedésre alkalmatlan, folyamatos dugóktól megfojtott, leszedált Budapestet sem.

Nézte a futballt.

Nézte a meccseket és szerette bennük a sportszerűséget, a férfias küzdelmet, a tisztaságot. Aztán egyszer csak a hírekben meglátta azt, hogy egy tizennyolc éves fiatal játékos itthon edzésen összeesett és meghalt.

Mennyi szépséget, örömet, tragédiát és fájdalmat tartogat ez a sportág.

Maga az élet.

De inkább a futball, még a feldolgozhatatlan drámákkal együtt is, mint az a mocskos politika. A politika, amely mint valami pók, úgy hálózta be itthon ezt a gyönyörű játékot. A panelproli dühödten felkiáltott, amikor a passzentos öltönyt viselő, leginkább karót nyelt stílusú külügyminiszter egyszer csak azt mondta: „Nézze, én rendkívül károsnak és veszélyesnek tartom azt, amikor akárki politikát össze akarják keverni a sporttal...”

Hogy nem szakadt rá az ég!

A panelproliról folyt az izzadtság – nesze neked magyar, itt a nyár!

Bekapcsolta a tévét, megint hallotta az Európa bajnokság reklámját. Szinte érezte, Aranka Fa szappan illatát, ahogy dúdolta és fütyülte azt a számot.

Nana, na, na, na...

Life is life – az élet királyai vagyunk mi, itt a lakótelepen...

Érdemes lenne ezt is lefotózni, miniszterelnök úr, és odaírni a képhez:

Mi, magyarok...

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Christian Eriksen foci jegyzet labdarúgás labdarúgó Európa-bajnokság 2021 Orbán Viktor Sinkovics Gábor vélemény
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés