Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Újabb gyöngyszem a Kukorelly-univerzumban – Bak Róbert ajánlja az Istenem, ne romolj című verseskötetét
Művház 2021. június 19. 13:41

Újabb gyöngyszem a Kukorelly-univerzumban – Bak Róbert ajánlja az Istenem, ne romolj című verseskötetét


Hirdetés

Ez az éppen zajló koronavírusos időszak – persze több egyéb mellett – a könyvkiadás mélypontja is, és ha még azt is hozzáteszem, hogy a hazai líra sem éppen a legfényesebb napjait éli, elég meglepő, hogy az utóbbi hetekben különösebb hírverés nélkül érkezett meg a boltokba Kukorelly Endre elmúlt évtizedben írt verseit tartalmazó gyűjteményes kötete, az Istenem, ne romolj, amely pedig könnyen az év egyik legfontosabb lírakötete is lehet.

Ezeket a témában, térben és időben is sokfelé vezető verseket olvasgatva több dolog is azonnal bevillant nekem. Először is, hogy Kukorellyn egyszerűen nem fog az idő, egy pillanatra sem volt az az érzésem, hogy már egy évtizedek óta pályán lévő (elnézést, de gyakorlatilag nyugdíjas korú) szerzőről van szó, hiszen az idén hetvenéves költő minden sorából ugyanaz a fiatalos irónia, játékosság és többértelműség süt, mint ami egyébként mindig is jellemezte pályakezdése óta. Most is ugyanazokat a magas színvonalú posztmodern költeményeket kapjuk, amelyek eddig is fémjelezték az utóbbi időkben is igen termékeny alkotót, és amelyek manapság mintha kissé visszaszorulóban lennének a kortársak között.

Mint egykoron apámmal

Mint egykoron apámmal,
ha jött a tél, és mindig jött a tél,
kellett lemenni fáér',
ha ráér-

tünk, ha nem,
én az apuval, ő meg velem
a pincébe, a langyos pinceszagba,
a harmadikról versenyt szaladva,

a költészettől épp ilyen
túlzott, heves érzés keletkezik
gyomorból így lefelé ha-
ladva, ha

épp verset írok. Az érzés lehatol, és onnan
föl, egészen nyakig,
kissé jól, kissé gorombán,
engem egészen lerohanván.

A másik dolog, ami rögtön az eszembe jutott, hogy az Istenem... egyáltalán nem tűnik gyűjteményes kötetnek, hiszen a ciklusokba rendezett versek általában úgy illeszkednek egymás mellé, mintha direkt ebbe a kötetbe születtek volna. Valamint külön kiemelhető, hogy Kukorelly világában jól megfér egymás mellett a rengeteg klasszikus szerzőre (Arany, Dante, Defoe, Empedoklész) és műre való utalás a legszókimondóbb alpárisággal (jó néhány verset nem is szívesen idéznék itt), vagy a klasszikus módon megjelenő rímek a kimondottan epikus, ám többnyire furcsán kanyarokat vevő történetvezetéssel. Hogy erre csak egy példát hozzak, tipikusan kukorellys kép az, amikor a lírai én szeme egy templomi mise közben éppen egy csinos nő hátsóján állapodik meg.

Istenem, ne romolj

Szózatnál föláll a székről.
Könnyű esésű, virágmintás vászonruha,
kihozza a fenekét. Hátul
jó mélyen kivágva, látszik
a melltartó keresztpántja. Jó
lába van. Nem nagyon
jó. Eléggé. Kellőképp. Annyira,
hogy az jut eszembe,

ne romolj, Istenem. Már
himnusznál is nyilván felállt,
de akkor másfelé néztem.

Farkas utcai templom. Szép.
Nézz másfelé. Nagyjából minden
az, beleértve a romlást.

Abban egészen biztos vagyok, hogy az Istenem, ne romolj megjelenése a 2021-es év magyar lírájának egyik fontos eseménye lesz – még akkor is, ha a nagyfokú és szinte minden szövegben ott lüktető irónia, a szintén igen gyakran megjelenő szabadszájúság, na meg az egyes olvasóktól igen-igen távol álló posztmodern megoldások megosztóvá is teszik ezt a művet – ám ez a Kukorelly-univerzum híveit valószínűleg egy cseppet sem fogja zavarni.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom vers
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés