Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 17. 11:14

A gyerekeket védi a legkevésbé a homofób törvény – Lakner Zoltán jegyzete

„A gyermekeket megnyomorító pedofilokkal szemben nincs kegyelem. Nálam nincs. Mert a gyermek az első. Minden más csak utána jön” – így indokolta Jakab Péter, miért szavazta meg a pedofilellenesnek indult, majd a múlt heti módosításokkal melegellenessé változtatott kormánypárti törvényjavaslatot.

Hirdetés

Szavait úgy kell érteni, hogy bár a Jobbik is érzékeli „az egymáshoz nem köthető témák ravasz összemosását”, és ígéri, kormányra jutva „ki fogjuk venni a témaidegen, a Fidesz által szándékosan belecsempészett inkriminált részeket”, most az a lényeg, hogy a gyermekeket abuzáló pedofilokkal szembeni fellépés jogi lehetősége megteremtődjön, e célnak minden mást alá kell rendelni.

Ezt a fellépést az elfogadott jogszabályban a büntetőjogi tételek szigorítása hivatott biztosítani, amivel az ellenzék is egyetért. Mi több, sokan a soraikból jó ideje követelték ezt a Kaleta-botrány óta.

Büntetőjogi szigort azonban csak a felderített esetekben lehet alkalmazni. Nagy kérdés, hogy egy olyan jogszabály, amely semmit sem mond a gyermekvédelmi jelzőrendszer és a nyomozati szervek e téren történő megerősítéséről, alkalmas lehet-e a pedofilok hatékonyabb üldözésére?

Nem esik szó a törvényszövegben a szörnyűségeken keresztülment áldozatok segítéséről, meg arról sem, ami a leglényegesebb lenne, a megelőzésről. A pedofilok nyilvántartásának persze van ilyen hatása, de csak abban az értelemben, hogy a bűnismétlés lehetőségét korlátozza, miközben léteznek bevált módszerek, jó gyakorlatok a gyermekek szexuális bántalmazásának teljes megelőzésére is.

Ha innen nézzük, a „pedofiltörvény” éppenséggel nem sokat tesz hozzá a gyerekek biztonságához. Egy speciális csoportjukat azonban még rosszabb helyzetbe is hozza. Ők azok, akik identitás-formálódásuk során arra ébrednek rá, hogy a többségitől különböző – de ettől még normális – szexuális orientációjuk vagy a nemi hovatartozásuk az elvárttól eltérő, netán olyan családban élnek, ahol azonos nemű szülők nevelik a gyerekeket. Az ő számukra nehezebb lesz a helyzet, mint eddig.

  • Részben azért, mert az LMBTQI identitásokat a kormány tudatosan összemossa egy szörnyűséggel, a pedofíliával, ami ront a melegek társadalmi elfogadásának esélyein.
  • Részben pedig azért, mert a törvény konkrét következményeként az eddig is már csak szinte mutatóban létező felvilágosító programok teljesen megszűnhetnek.

Nem, ezek nem a szexuális beavatás, a „népszerűsítés” vagy a „melegpropaganda” játszóterei, hanem az arról folyó őszinte és tárgyszerű beszélgetéseké, hogy léteznek melegek, leszbikusok, transzok, és még annyi minden más a világban. Ez azoknak segít az önmagukra találásban, akik éppen szembesülni kezdtek azzal, hogy náluk valami másképp van. A többieket „csak” annyiból orientálja, hogy megmutatja nekik a világ összetettségét és sokszínűségét, s hogy ez rájuk nézve nem ártalmas, ellenben ők segíthetnek másoknak.

Egy szó, mint száz, az LMBT+-fiatalok esetében ez a törvény szándékosan csökkenti a társadalmi elfogadást és távolabbra űzi tőlük a gyakran szükséges támogatást, segítséget.

Hát, ennek nem sok köze van a gyermekvédelemhez.

Ha pedig arról beszél az ellenzéki közvélemény, szerintem helyesen, hogy itt egy propagandatörvényről van szó, akkor azt is érdemes lenne kimondani, hogy a kormánynak semmi sem drága, a gyerekekre hivatkozás sem ahhoz, hogy hatalmi céljait érvényesítse. A törvény pedofilellenes részével legalább annyit megtehetett volna Kocsis Máté, Selmeczi Gabriella (az előterjesztők) és frakciótársaik, hogy a megelőzés, az áldozatsegítés és a jelzőrendszer erősítése révén tényleg csökkenteni igyekeznek a pedofil bűncselekmények bekövetkeztének esélyét, illetve enyhíteni a hatásukat, ha mégis megtörténnek. Nem állítom, hogy ezt nem akarják, csupán láthatóan eszükbe sem jutott.

Kocsis Máté pokollá kívánja tenni az elkövetők életét, értve ez alatt a büntetési tételek szigorítását, rendben van, na de elsősorban azt kellene megakadályozni, hogy gyerekek élete váljon pokolivá.

Ha pedig így van, akkor az az indoklás sem áll meg, hogy egy nagyobb jó, a gyerekek védelme érdekében kellett elfogadnia a Jobbiknak ezt a jogszabályt. Ez így ugyanis nem egyéb, mint a kormány hamis érvelésének és fals szándékának kiszolgálása. Már hallom is az érveket: a konzervatív vidéki szavazók nem vették volna jó néven, ha a Jobbik a városi liberálisokkal tart a melegek támogatásában, csakhogy a Jobbik éppen így veszíthet szavazatokat ott, ahol mostanában előretörőben van, a fiatal városi lakosság körében. Az ellenzéki együttműködést mindez nem kérdőjelezi meg, hiszen pont az előválasztás ad módot annak kifejezésére, mennyire fontos a választóknak a homofób törvénnyel kapcsolatos állásfoglalás. Akinek ez számít, szavazhat a Jobbik-jelöltek ellen, még a cikkcakkos mintázatú visszaléptetések közepette is.

Azt lenne csak jó feledni, hogy tizenegy év NER után az ellenzék nagy része még mindig csapdát emleget, ha politikai döntést kell hoznia, azaz választania kell az esetünkben eléggé nyilvánvaló jó és rossz között, megijedve attól, hogy majd mit mond róla a Fidesz propagandája. Holott az akkor is ugyanazt fogja mondani az ellenzékről, ha az ellenzék előre befekszik neki.

A civil kurázsi, a rendszerváltó elkötelezettség mégiscsak valahol ott kezdődne, hogy kimondjuk, nem lehet lábtörlőül odadobni a hatalomnak a társadalom erre aktuálisan kijelölt részét.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: homofóbia homoszexualitás Jakab Péter jegyzet Jobbik Kocsis Máté Lakner Zoltán LMBTQ Országgyűlés parlament pedofília pedofiltörvény Selmeczi Gabriella szavazás vélemény gyermekvédelem
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés