Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 10. 12:00

Kinek mennyije van, annyit is ér a szavazata a Fidesznek – Lakner Zoltán jegyzete

„Ilyen helyzetben nem lehet választási költségvetést csinálni”, mondta szerdán Orbán Viktor, és nem nevette el magát.

Hirdetés
Hirdetés

A magyar kormány, amely a válságkezelés első szakaszában még arra hivatkozva nem adott pénzt a nehéz helyzetbe került embereknek, családoknak, hogy akkor nem lehetne tartani a hiánycélt, ma már bőven és bőszen költekezik. Kihasználja a mozgásteret, amit az biztosít, hogy az Európai Unió évekre felfüggesztette a deficitelvárást, s helyes is, hogy világválság idején nem ragaszkodik a nemzeti össztermék 3 százalékánál rögzített – és amúgy is vitatott – limithez. A 2020-as költségvetési hiány 8 százalék fölött volt, idén állítólag 7,5 százalék lesz, a 2022-es pedig a 6 százalékot közelítheti.

Teljesült Orbán és Matolcsy álma, amit 2010-ben hiába óhajtottak, elszállhat a költségvetés, mégsem szól bele senki.

Más kérdés, hogy a tartósan magas hiány növeli az adósságot, tehát minél később fogják vissza a deficitet, annál inkább elszáll az adósság is.

De igazából nem is ez a kérdés, hanem az, hogy egy ország, illetve a kormány válsághelyzetben mire költ – és mire nem. Mert lehet nagy a költekezés, ha arra fordítják a pénzt, aminek van értelme, akkor megéri.

Kezdjük azzal, mire nem költünk.

A Világgazdaság által szervezett üzleti konferencián a miniszterelnök sok egyéb mellett talán most először beszélt arról, hogy a válság utáni gazdaság másmilyen lesz, mint az azt megelőző. És ez igaz. Ugyanakkor viszont az újdonság mibenlétét nem igyekezett megragadni, sőt azt állította, az az „egymillió dolláros kérdés”, milyen lesz a világgazdasági, az európai és a magyar gazdasági rendszer a válság után. És persze valóban rengeteg a nyitott kérdés, hogyan is lehetne másképp, abban azért egyetértés van, hogy zöldebb, digitalizáltabb, okosabb és képzettebb gazdaság vár ránk. Ehhez képest Orbán Viktor kormánya éppen a minap vont el 155 milliárd forintot a felsőoktatástól.

Logikus, nem?
Nem.

Másik példa, Varga Judit nemrég egy szalmabálának támaszkodós zsánerfotóval reklámozta a magyar zöldpolitikát, amelynek része a „hazánk természeti kincseit megőrző” klímaterv, a 2050-re vállalt klímasemlegesség, a 2030-ra vállalt szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés, vagy éppen a rezsicsökkentés „megvédése”. Mindehhez képest lényegében a NER-klientúra lebetonozta és beépítette a Balaton-partot, a magyar kormány óriási küzdelmet vívott minden fórumon a klímacélok lazítása érdekében, a szén-dioxid-mentességbe Orbánék beleértik Paks-2-t és a „rezsicsökkentés” az energiafogyasztást ösztönzi.

Ennyit tehát arról, hogy mi most éppen átmennénk a válság utáni egyik fő trendbe, a klímasemleges gazdasági ágak fejlesztésébe. Valójában afelé tartunk, hogy a betonozás-alapú növekedés irányába haladunk visszafelé, mert a NER-nek abból van pénze, hogy saját építőipari cégeibe folyatja az uniós pénzeket, majd aztán onnét kifolyatja. Ez a magyar modell.

Oktatásfejlesztés tehát nem lesz, lesz viszont egyszeri szja-visszatérítés a gyermeket nevelő családoknak 2022 elején, amennyiben a magyar gazdaság éves növekedése 2021-ben eléri az 5,5 százalékot.

Összevetésképp, 2020-ban 5 százalékkal csökkent a magyar gazdaság, az alig egy hónapja készített konvergenciaprogramban 4,3 százalékos idei növekedési várakozás szerepel, 2022-re pedig 5,2 százalék. Az 5,5 százalék idénre tehát a kormány saját számaihoz képest merész tervnek tűnik, de hát Orbán szereti a rizikót, és egyébként is rendre felülbecsüli a hivatalos várakozásokat, politikai víziói mentén.

Mindazonáltal, nehéz elképzelni, hogy egy ilyen bemondást követően a kormány visszalépne, s nem adná oda mindenképp az átlagkereset határáig beígért szja-visszajuttatást, amelynek a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója szerint a maximális összege 1,6 millió forint lehet egy kétkeresős család esetében.

Az így nyújtott támogatás sajátossága, hogy ez annak jár, aki fizetett szja-t, értsd, volt munkája 2021-ben, és az átlagkereseti plafonig az jár jobban, aki több adót fizetett, tehát többet keres. Az összeomlott egzisztenciákról ismét nem esett szó.

Mindez 550 milliárd forint körüli összegbe kerül majd a költségvetésnek. Ennek valamivel több mint a feléből kétszeresére lehetne emelni a családi pótlékot, és kijönne belőle még a munkanélküli ellátás meghosszabbítása is.

Olyan dolgok, amelyekre a válság során sokaknak nagy szüksége lett volna, de nem történtek meg.

Mindez azonban mellékes, hiszen kit érdekel manapság néhány mániákuson kívül a szakpolitika?

Igazából arról van szó, hogy Orbán a 13. havi nyugdíj „visszaépítésével” a nyugdíjas, a 25 éven aluliak szja-mentességével a fiatal, a családosok szja-visszatérítésével a gyermeket nevelő szavazókat vette célkeresztbe.

Melyik kormánypárt ne próbálna kedvezni a számára fontos választói csoportoknak választás előtt?

Vagy azért, mert meg akarja tartani a támogatásukat, vagy azért, mert bővíteni akarja bázisát. És az is elég általános, hogy eközben tagadják a választási költségvetés létét.

Nem is lenne ezzel baj, csak éppen a bőkezű kormány képe mögötti valóság a „mindenki annyit ér, amennyije van” elv érvényesülése. Aki sokat keres, annak a szavazatáéért sokat ad a kormány, aki keveset, annak alamizsna is elég. Újabb irdatlan pénzeket költünk ily módon arra, hogy sokkal egyenlőtlenebb társadalom legyünk és bizonyosan feléljük a jövőnket.

Pedig még osztogatni is lehetne úgy, hogy közben nem megy rá az ország.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet költségvetés Lakner Zoltán Orbán Viktor választás választás 2022 Varga Judit vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés