Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 4. 10:53

Egy fölösleges Gyurcsány-filmről – Ceglédi Zoltán jegyzete

Két okból sem kellett volna most a szépelgő című „Elk*rtuk” filmet megcsinálni. Egyrészt méltatlan az épp tápászkodó magyar filmiparhoz, másrészt a legbutább módon teszi kampánytémává és zárja is el tőlünk az őszödi beszédet és annak összefüggéseit.

Hirdetés

Fontos megjegyzés a készítőkhöz: lehet, sőt, valószínű, hogy a film „technikailag” jó. Biztos vagyok abban, hogy úgy játszották el, úgy vették fel, úgy vágták meg, ahogy 2021-ben kell. Ilyen értelemben ez egy jó film lesz. Pont azért írok róla még premier és megtekintés előtt, hogy ne keverjük össze filmipari szakemberek munkáját a politikai koncepcióval. Biztos ugyanis, hogy ebben a moziban benne lesz minden, amit ma a magyar filmkészítők a szakmáról tudnak. A trailer is ezt mutatja.

Csak épp jelentős mértékben feléli azt a bizalmi tőkét és felégeti azt a közéleti árkokon átvezető pallót, amit a korábbi években még Andy Vajna vezetésével a magyar film meg- és visszaépített. Amit az Oscar-díjjal egybekapcsolt, azt most egy politikai célú kurzusfilm csapkodja szét. Nem most és nem így kéne Gyurcsány-filmet, Őszöd-filmet csinálni. Pláne nem játékfilmet. A közös, dokumentarista kibeszélésnek lenne helye.

Azt remélem ugyanakkor, hogy valamikor, talán húsz év múlva, de sor kerül a legtökéletesebb feldolgozásra. Arra, hogy leül a két sokat látott, addigra nyugdíjas politikus, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc, és elmesélik az elejétől az egészet. Párhuzamosan bemutatva, mint a főcímben Roger Moore és Tony Curtis. Ahogy összekoccannak a rendszerváltás előtt, két fiatal, a lobogó liberális és a reformpárti KISZ-es, ahogy az egyik az ideológiaváltás okán húz öltönyt pár év múlva, a másik a nagyvállalkozói lét miatt. A 2002-es közvetett csata, a 2006-os közvetlen… és az azóta eltelt sok év. Ami ez az ország, leginkább a felcsúti meg a pápai srác párhuzamos, néha összecsomózott életvonalaiból lehet visszafejteni.

Mindenesetre addig is rengeteg dolog érdekelne, millió ügyet kéne megbeszélnünk Őszöd fókuszában. Mire gondolok? Tényleg csak pár példa jön.

  • Kampány és kormányzás viszonya: milyen ígéreteket várunk választás előtt, milyen kormányzást utána – és mit tanultunk abból, ahogy ezt a rendszerváltás utáni kormányok megvalósították? Horn Gyula a háromhatvanas kenyértől hogyan jut alatt a Bokros-csomag iszonyú megszorításaiig? Hogyan csinál döntően privát felsőoktatást ugyanaz az Orbán Viktor, aki ellenzékből leszavaztatta a tandíjat is? Hogyan söpörte el Őszöd az egészségügyi reformhoz szükséges bizalmi tőkét?
  • Több vagy kevesebb opciója és hatása van ma a polgárok közéleti részvételének, mint Őszöd idején? Mi az a folyamat, aminek nyitó állomása a rendszerváltás előtt gumibotozott Orbán és Demszky, közepe 2006 gumilövedéke, és a jelene a hatalomra teljesen veszélytelen szelfitüntik és kamupetíciók időszaka? Lesz még valaha értelme kimenni az utcára, vagy ezek végleg a politikai elit magamutogató pszeudoeseményei már?

  • Mennyire számít „a” külföldnek, ami Magyarországon történik? Ugyanaz az idővonal: a nyugat barátja a békés átmenetnek, barátja a költségvetést kiegyensúlyozó Bokrosnak és Varga Mihálynak is, barátja az eurofil nemzeti konszenzusnak – majd Őszöd után, a NER valóságában a jogállami elvárásokat letekeri, az ipari együttműködést felülsúlyozza; hogy csak felvillantsam az állomásokat. És kelet: mi köze volt Oroszországnak az utcákon törő-zúzó alakokhoz, közvetlenül vagy kiképzésben vagy finanszírozásban, mit tanult Orbán aztán a putyini gyakorlatból vagy épp Erdoğantól?
  • Megnézhetnénk a pre- és poszt-Őszöd karhatalmat, szoci harcsabajusztól a lekonyuló vízágyún át a TEK-ig. Biztos beszélnék ultrákkal és biztonsági őrökkel, összeraknék a médiareprezentációból is egy palettát, hogy mit mondott és mutatott az akkori kormánypárti és ellenzéki sajtó. Ezer kérdésem lenne, de itt és most egy mégoly látványos játékfilm, ebben a tálalásban, ilyen egyoldalú szándékok mentén minimum fölösleges. Ha szórakoztató mozit akarnak csinálni, inkább nekiugrottak volna egy rendes történelmi filmnek! Azzal is lehetne kampányolni, azon is lehetne keresni, de közben vállalható nyomot is hagyni. A Kádár-metódust felfedező rezsimnek már rég ki kellett volna állítania a maga Várkonyi Zoltánját.

De mindegy, legfeljebb ezt is letudjuk így magyar módra, mint az ügynök-ügyet, kibeszéletlenül.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán Gyurcsány Ferenc jegyzet őszödi beszéd vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés