Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. június 2. 14:49

A sorsunk a pofánkra írva – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„Addig leszünk itt, ameddig csak lehet,
az idő ad egy sanszot, egyet nekem, egyet neked.
A sorsunk a pofánkra írva, egy városba temetve,
miért ne, miért ne, miért ne halnék meg nevetve?
Mi így vonulunk be a történelembe.
Mi így vonulunk be a történelembe...

(Győztünk polgártársak!)

Csak egy szóra, külügyminiszter úr! Tényleg csak egy szóra!

Meglepődtem, hogy megláttam ezen a madárfüttyös reggelen. Jó itt elvegyülni a tömegben a tihanyi piacon, igaz? Kellemes hely. És nemcsak a hol dühödten, hol meg unottan fröcskölő víz közelsége miatt. Olyan Coco Chanel-illata van a piacnak. Nem érzi? Ez az arisztokratikus hangulat, a sült májjal, az otthon készített és utánozhatatlan ízű karamellel, a lágy és kemény sajtok ízbombájával, az ötven éves locsolókannából készített ezer színű dizájnos asztalkával. Jó itt lenni. És jó nézni, ahogy már reggel tíz órakor pezsgőznek a méregdrága kék-piros-sárga színű Gant pólóba öltözött hajóskapitányok.

Ez az önök felségterülete, külügyminiszter úr.

Tihany a magyar mediterrán jólét és az önök sikersztorijának szimbóluma. Akartam is gratulálni kedves feleségének, hogy az újacska cégecske, amit irányít, szépen termeli a pénzt, és hát az a közel háromszázmillió, amit hippá-hopp máris kivett belőle, azt jelzi, hogy a karanténidőszakban, a bezártságban, a válságban is nagy keletje volt a belsőépítészetnek. Csak így tovább, külügyminiszter úr, előbb-utóbb csak sikerül kifizetni a családtól kapott kölcsönt, az olykor bealgásodó medencével díszített szerény otthonához. De nemcsak a kedves neje sikeres, szerencsére pártunk és kormányunk hű emberei is elmondhatják ugyanezt magukról, az univerzum gázszerelőjét már nem is említem, bár a sukár üzletemberrel kapcsolatban megjegyezném, hogy bravúros üzletet kötött a magyar államra rárohadó, irtózatos veszteséget termelő Mátrai Erőművel. Spongya rá. Majd mi kifizetjük. Majd a mi pénzünkből, az adóforintjainkból megoldják.

Okosba, ahogy szokták.

De öröm nézni a Cilit, meg a Katát, meg a Philipet, hogy ők is veszik ki szépen a pénzt, az osztalékot, szépek, fiatalok, okosak, tehetségesek. Büszkék vagyunk rájuk. Na de, nem akarom sokáig feltartani, mert gondolom, megint repül valahová, többet van a levegőben mint a vadludak, aztán csak nyomja a melót ezerrel.

Még a jachton is.

De azért lenne néhány rövidke megjegyzésem, ha már így összefutottunk. Miért erőltetik a kínai vakcinát? Magam is beoltattam magam, már túl vagyok a nehezén, a karzsibbadáson, a szapora pulzuson, és egyelőre még nem tört rám a depresszió, mint arra az idős hölgyre, akivel egy oltóponton beszélgettem, és azt mondta, aludni is alig bír, folyamatos rosszkedvvel küzd, az élet mint olyan, egyre kevésbé érdekli. És mindez a második oltás óta. Kísérleti nyulak vagyunk, fogalmunk sincs, mit fecskendeznek belénk. Értem én, hogy világbajnoki címre törtek a beoltottak számával, ez volt az egyetlen adat, amelyet folyamatosan és büszkén emlegettek – és emlegetnek.

A harmincezer halottról már nem beszélnek.

Volt, nincs.

Azt írta egyszer Honoré de Balzac, hogy: „Minél kegyetlenebb az ember élete, annál hevesebben kapaszkodik belé. Ám közben minden pillanatában bosszút áll érte és harcol ellene...”

  • Olvasta-e a belgyógyász mondatait, külügyminiszter úr?
  • Olvasta-e, hogy tizenkét halálraítélt beteghez egy ápoló jutott?! Vagy egy se.
  • Olvasta-e, hogy a szegény régiókban Szabolcsban, Borsodban többen, sokkal többen haltak meg, mint a „jólét” vidékein. Ön is, mi is pontosan tudjuk, hogy ez miért történt: világgá kergették az egészségügyben dolgozók nagy részét. Akik maradtak, éhbérért dolgoztak – és bizony dolgoztak, harcoltak megállás és pihenő nélkül.

Jó itt pezsgőzni ugye, külügyminiszter úr?

Jó arra gondolni, hogy az élet szép, megint szép, sőt egyre szebb lesz. Már magunk mögött hagytuk a járványt, mintha már most is csak rossz emlék lenne. De kérem, sőt felszólítom, hogy ne hirdessen győzelmet!

Ez nem az.

Tavaly nyáron is javultak az adatok, a vírus visszahúzódott, szinte eltűnt.

Magától.

Még egyszer kérdem, külügyminiszter úr, miért bizniszelnek folyamatosan a kínai vakcinával?

Egyre több hír jelenik meg arról, hogy sok emberben nem kimutatható az antitest azok között, akik ezt az oltást kapták. Arról nem is beszélve, hogy elismert virológusok szólalnak fel és szinte kiabálva mondják: ha már itthon vakcinát szeretnének gyártani... mert hát mi magyarok ugye különlegesek vagyunk, Farkas Bercit is fellőttük a csillagok közé... nos, akkor ne a kínai cuccot gyártsák.

Inkább azt, amelyhez a magyarnak valóban köze van.

Amelyre büszkék lehetünk – és amely valóban belőlünk, magyarokból is fakadt.

Beszélgessen csak el erről Karikó Katalinnal!

Ne legyen mindig a lóvé, a megszerezhető lóvé a legfontosabb. Legalább ilyenkor ne, amikor valóban egészségügyről, emberek életéről van szó. Mert ha már parancsba adták, sőt... ne szépítsük, szinte zsarolták a lakosságot azzal, hogy oltassák be magukat, különben nem mehetnek ide, oda, amoda, sehova... Akkor válasszák a legjobbat.

Válasszák és adják nekünk, néma, szolgalelkű birkáknak.

Mert azok vagyunk – azok lettünk.

Csendben nézzük a maguk vircsaftját.

Nem lehet könnyű dolga, külügyminiszter úr ezekkel a szexuálisan túlfűtött embereivel. Az egyik Peruban csorgatta a nyálát a gyerekekre, és hát volna néhány polgártárs, aki metszőollóval segítene rajta, hogy elfelejtse a gyalázatos, undorító hobbiját. De lám, megúszta komoly büntetés nélkül, és úgy jár-kel közöttünk, mintha mi sem történt volna. Aztán ott van ez a másik kollégája, a thaiföldi mesterlövész, a napokban leváltott másik nagykövet. Orgiákra járt a lelkem, úgy habzsolta az életet, mintha aranyifjúnak (vagy inkább aranyöregnek...) küldték volna ki Bangkokba, és nem az országot képviselni. Ha javasolhatom, adja majd oda nekik kölcsönbe Michel Houellebecq Csúcson című könyvét, épp erről szól – a thaiföldi szexturizmusról.

„Szervezett körutazás, egy csipetnyi kalanddal fűszerezve – bambuszcsónakban evezünk le a Kwai folyón, a Ko Samui szigetig, átkelünk a krabi földnyelven, míg végül megérkezünk Ko Phi Phi-be, a phuketi tengerpartra. Egy igazi, cool kaland a trópusokon...”

A keresztény értékek olykor-olykor elfelejtve.

A család szent fogalma eltüntetve, feláldozva az élvezetek oltárán.

Nehéz hitelesnek lenni, külügyminiszter úr.

Nem könnyű egy olyan rendszert képviselni a XXI. században, amely keletre egyre inkább keletre néz, ott bratyizik, onnan vár baráti hátba veregetést, ilyen-olyan támogatást, és hithű kommunisták által épített egyetemet.

Na de, igyuk meg ezt a finom pezsgőt!

Szép napot, külügyminiszter úr, nézzem rám – a sorsunk a pofánkra van írva. És mi látszólag elfogadunk mindent, beletörődünk a megváltoztathatatlanba.

De ez nem mindig lesz így... Talán már jövőre sem.

És akkor majd a kínai ampullagyár karakószörcsöki üzemében dolgozó emberek büszkén és hangosan énekelhetik: mi így vonulunk be a történelembe, mi így vonulunk be a történelembe...

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet Karikó Katalin kínai vakcina koronavírus pandémia Sinkovics Gábor Sinopharm Szijjártó Péter vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés