Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. május 27. 10:13

Nincs csodamódszer az előválasztás meghekkelése ellen – Lakner Zoltán jegyzete

Most már aztán tényleg lesz ellenzéki előválasztás, hiszen időpontja is van.

Hirdetés

Szeptember 18–26. között lehet az egyéni indulókat kiválasztani, egyúttal a miniszterelnök-jelöltekre is voksolhatunk. Október 4–10. között tartják a második fordulót, amikor már kizárólag a miniszterelnök-jelöltek versenyeznek, közülük is a legjobb három – hacsak az egyik jelölt nem szerez abszolút többséget már szeptemberben. Az októberi körben a legfeljebb három jelöltből az nyer, aki több szavazatot gyűjt. Így teljesülhet a hat ellenzéki párt azon ígérete, hogy október 23-án már a közös jelöltek bemutatásával ünnepelhetnek. Ezt követheti talán vagy biztosan az árnyékkormány bemutatása.

Az előválasztás közeledtével napirendre kerültek azok az észszerű kérdések, félelmek, hogy vajon az előválasztás nem üt-e vissza, nem válik-e valami módon a kormányoldal eszközévé. Vegyünk szemügyre tehát két fő aggodalmat.

A kudarc egyik lehetősége, hogy a jelöltjelöltek túl erőteljesen kezdenek egymással lökdösődni, és e küzdelem során részben egy veszekedős bagázs képét mutatja magáról az összefogás, részben pedig tálcán kínál fel lejárató témákat a Fidesznek. Ez a kockázat létező, valós, az amerikai elnökválasztáson is, ahol a legrégebben használják az előválasztás módszerét, kellemes időszak az egyik pártnak a másik párt belső csatáit figyelni és megemelni.

Csakhogy azt is megfigyelhetjük, hogy a jelölt kiválasztását követően rendszerint egymást érik a korábbi riválisok részéről érkező támogató nyilatkozatok. Nem azért, mert a sebek ilyen hamar gyógyulnak be, hanem mert ezt diktálja a közös érdek: még a párton belüli riválisom sikere is előnyösebb, minthogyha a pártom kiszorul a hatalomból. A politikai racionalitás tehát azt diktálja, hogy a magyar ellenzék is maga mögött hagyja majd az előválasztási viták sérelmeit, hogy az igazi feladatra koncentráljon.

Amennyiben az ellenzéki választó saját pártjai ebbéli képességében kételkedik, akkor nagy baj van, nem a választókkal, hanem a pártokkal.

Nekik ugyanis nemhogy az ellenzéki közvélemény bizalmát kell elnyerniük, hanem azon túl is még jó pár százezer választópolgárét. Ha a saját szavazóikkal sem tudják elhitetni, hogy képesek észszerűen együttműködni, akkor aligha győzhetnek meg másokat. Éppenséggel a 2019-es főpolgármester-jelölti előválasztás tapasztalata azt mutatja, hogy az akkori, ezzel kapcsolatos aggodalom túlzó volt, a kiválasztott jelölt (és ez történt a szintén előválasztó Ferencvárosban is) megkapta az ellenzéki támogatást, mi több, győzött is az önkormányzati választáson.

Az megint egy másik kérdés, vajon tényleg az volna-e a legjobb módszer az ellenzéken belüli viták mederben tartására, hogy az ellenzéki pártok befagyasztják a kampány előtti vitákat. Azzal az indokolással, hogy azokon csak azok szólalhassanak meg, akik hivatalosan is bejelentik indulási szándékukat, amire csak július 26-ától lesz mód. Hogy aztán nem éppen attól fognak-e addig is egymásnak üzengetni a pártok a médián keresztül, mert „tilos” szemtől szembe kiállniuk egymással, azt nehéz megmondani. Ahogy azt is, miként fogják visszaszívni a korábban már megtartott jelöltvitát.

De aki akarja, nézze ennek is a jó oldalát: a hatpárti szabályzat tekinthető ígéretnek is arra vonatkozóan, hogy július végétől viszont ömleni fognak a jelöltviták. (Az megint egy más kérdés, milyen szerepet szánnak a sajtónak: ha egy lap július előtt több jelölttel szeretne interjút készíteni a közönség képbe hozása érdekében, akkor nem választhat ki közülük kettőt, hanem mind a hatot köteles meghívnia? Vagy azt sem lehet, mert a jelöltek párban, csoportban nem adhatnak interjút, miközben szólóban igen?)

A másik nehézség az, meghekkelhető-e az előválasztás? Azaz lehetséges-e, hogy fideszesek is leszavaznak, hogy befolyásolják az eredményt, a számukra vélten kedvező módon?

Erre az a válasz, hogy ez lehetséges. Senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy az előválasztásra regisztráljon, és ha kifejezetten küldik, hogy ezt tegye, akkor ebben bizonyára nem akadályozza meg egy értéknyilatkozat kitöltése.

Eggyel nagyobb nehézséget okoz annak a kitalálása, ki a legjobb jelölt a Fidesznek. Mert bár kapásból rávághatjuk, hogy nyilván a leginkább gyurcsányosítható Dobrev Klára, napi szinten zajlik már ma is Karácsony Gergely, Jakab Péter és a többi jelölt Gyurcsány-bábként való beállítása, a személyre szóló karakterrombolási kísérleteken kívül.

A másik, ami felvethető, hogy az ellenzéknek talán nem is annyira a „külső” szavazatok kizárása, hanem az ellenzéki szavazatok mozgósítása a fő feladata, már csak azért is, mert ezzel a trollkodás hatása is mérsékelhető.

Ez ügyben elsősorban az ad okot kételyekre, hogy meg lehet-e azt csinálni a borsodi 3-as vagy a somogyi 2-es körzetben is, amit a budapesti Blaha Lujza tér környékén, aktivitásban, nyilvános eseményekben, részvételben, vagy legalábbis mekkora részét lehet ennek megvalósítani. Ez döntő kérdés a „nagy” választás szempontjából is. A kistelepüléseken ugyan nem sok esély van megverni a Fideszt, de egyáltalán nem mindegy, mekkora fölényre számíthat a kormánypárt. Kistelepülési előnyének csökkentése stratégiai kérdés.

Mindettől még fontos kérdés, lehet-e az esetleges előválasztási keresztberepülést korlátozni.

Nagy port kavaró cikkben javasolta Mérő László, hogy hozzák nyilvánosságra az előválasztáson résztvevők névsorát, ily módon a közbeavatkozó fideszesek személyét helyben, személyes környezetükben leleplezhetnék. A javaslat elég nyilvánvaló hátránya, hogy így viszont ismert lesz az ellenzéki szavazók neve is, valamint finoman szólva homályos, hogyan válogatnánk le a már titkosan leadott szavazatok közül a trollvoksokat. Mérő László szerint magától értetődő, ki Orbán jelöltje – Dobrev Klára –, de azért az mégiscsak egy furcsa eljárás volna, hogy a miniszterelnök gondolkodásának ismeretét feltételezve, az egyik jelölttől egyszerűen levonják a fideszesnek gondolt szavazatok számát.

Demokratikusnak mindenesetre biztosan nem nevezhetnénk, ha ez történne.

A kritikák hatására Mérő László tett egy másik, ezúttal igazán szellemes javaslatot. A preferenciális voksot javasolja, tehát azt, hogy a választók ne csak egy jelöltre voksolhassanak, hanem adhassák meg a jelöltek szimpátiasorrendjét. Előbb az elsődleges szavazatokat összesítik – azt, hogy az egyes jelölteket hányan tették az első helyre a saját listájukon –, és ha ebben a körben nem szerzett egyik jelölt sem többséget, következnek a másodlagos voksok, és így tovább, amíg nincs győztes. Ezt a módszert évtizedek óta ismerik a választástani könyvek, itt-ott a világban használják is. Nagy előnye, hogy a választó részletezettebb véleményt mondhat a jelöltekről, és hogy ehhez nem kell kétszer is elmennie szavazni. Mérő László hozzájárulása mindehhez az, hogy matematikusként azt bizonyítja, nagyságrenddel több trollszavazó mozgósítása szükséges a preferenciális voks külső befolyásolásához, mint a kétfordulóséhoz.

Sajnos azonban ez korántsem biztos még így sem, mert Mérő továbbra is adottnak veszi az erőviszonyokat, amelyeket éppen a kampány alakít, és azt, hogy ő tudja, mit akar Orbán. Maga az ötlet viszont ezzel együtt jó, mert időt és energiát takarít meg, valamint sokkal pontosabb képet mutatna a jelöltek támogatottságáról.

Nem mondom, hogy éppen ezért, de valószínűleg nem is lesz belőle semmi. A kétfordulós rendszer ugyanis a pártoknak ad nagy szabadságot abban, hogy az első forduló ismeretében átgondolják taktikájukat. S nem egy demokrácia nagyon jól elvan két fordulóval.

A hazai ellenzéki közvélemény alighanem kénytelen lesz megbarátkozni a gondolattal, hogy nincs csodamódszer az előválasztás meghekkelése ellen. Egyféle módon lehet a feltételezett külső beavatkozás jelentőségét a minimálisra csökkenteni: a minél nagyobb részvétellel.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: előválasztás jegyzet Lakner Zoltán választás választás 2022 vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés