Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. május 21. 12:11

Nem normális, ami velünk történt – Ceglédi Zoltán

Azt várom, hogy az Európai Unió ennek feldolgozásában sikeresebb lesz, mint kezdeti kezelésében volt.

Hirdetés

Ha az EU vizsgázó lenne, akkor a jogi karról egykori évfolyamtársaim közül arra hasonlítana, aki a legtöbb jegyzettel hónapokig csak az ablakot támasztja ki, vagy épp az utolsó pillanatban fénymásol le pár fontos részt, és úgy általában is inkább csak érzi, mint érti a szemeszter súlyát. Szó se róla, vannak tantárgyak, amelyek érdeklik, ezeket keni-vágja, de olyanokat, amelyek nem annyira a „vastag” jogi tantárgyak, mint a büntetőjog, hanem inkább egy kis jogi ikonográfia meg mindenféle latin szépirodalom. Kell az is, jó az is, de nem elsősorban ezért jöttünk.

Az elmúlt héten arról írtam e helyen, hogy a magyar elektronikus vakcinAPP az élesítés pillanatában összeomlott, az EU-s meg még a kanyarban sincs.

Egy hét elteltével annyival vagyunk beljebb, hogy a magyar működGET, az Európai Parlament és a Tanács tárgyalói pedig csütörtökön politikai megállapodást kötöttek a járvány idején az Unión belül szabad mozgást biztosító uniós digitális Covid-igazolványról. Persze külön megállapodásokkal kell megtámogatni majd az egyik oldalról, ingyenes tesztekkel másfelől, és ez még csak „ideiglenes politikai megállapodás”, amelynek jóváhagyásáról először május 26-án az Állampolgári Jogi Bizottság, majd a júniusi plenáris ülésen (június 7–10.) a teljes Parlament szavaz. A tagállami minisztereket tömörítő Tanács ezután hozza meg a végleges döntést. Megint az utolsó pillanatban jöhet össze egy kegyelemkettes, vagy ha jó tételt húznak, egy izmosabb közepes.

Szintén EU-s kompetencia lenne ugyanakkor azzal foglalkozni, amit velünk, európai emberekkel az elmúlt kábé tizenöt hónap művelt. Igen, gazdasági, jogállami, és most figyeljünk: mentális értelemben. Ha már Szeged, és ha már módomban áll bárkit méltatni vagy kritizálni, hadd hozzam ide az előbbi témában is aktív Ujhelyi István EP-képviselő utóbbi ügyet érintő kezdeményezését. Egyfajta mentális akciótervet (ő lélekvakcinának hívja, én meg pont ezt a szóviccelő-leleményeskedő stílust kritizáltam a minapi könyve előszavában, de ebbe most nem mennék bele). Van tehát nyolc pontja arról, hogy mit tegyen az EU az elmúlt hónapok által okozott lelki megpróbáltatások kezelésére. Igény szerint olvassák el, én most a magam ügyét teszem hozzá.

Ezeket azon nap estéjén írom, amikor épp beoltottak (Janssennel, az egylövetű). Hosszú menetelés érhet véget rövidesen – ha minden oké, akkor rövidesen végre személyesen is találkozhatok édesanyámmal, akit karácsony óta nem láttam. Pár hete át is estem a fertőzésem, már van bennem ellenanyag, kimértük laborban, ehhez jön még az oltás ereje. A családomat már duplán oltották. Két krónikus beteg nyugdíjas szülőt, meg a kisgyerekes húgomat. Egyáltalán nem tartom normálisnak, ami keresztül kellett mennünk. A kisiskolás unokaöcsémnek, aki hol iskolába járt, hol nem. Az anyukájának, aki hol otthon dolgozott, hol a munkahelyén. A teszkóban a vírus elől mátrixosan hajolgató édesapámnak, és a tavaly tavasz óta szoba(-udvar)fogságba kényszerült édesanyámnak. Tudom, tudom, hogy a világháború rosszabb volt, de beszéljünk azok lelkéről, akik szeretteiket vesztették el az elmúlt hónapokban – koronavírusban, vagy azért, mert más betegséggel nem jutottak ellátáshoz. Nekik talán ne mondjuk, hogy más a háborúban meghalt rokon. Ott vannak aztán a munkanélküliek, a magányos-depressziós bezártak, a családon belüli erőszak tragikusan felszaporodott áldozatai, és hosszan sorolhatnám. Önmagában az a nyomasztás, amit a nem megfelelőnek mondott vakcina választásával járó „önkárosítás”, vagy a teraszra kiüléssel megvalósított tömeggyilkosság vádja jelent, már nehezen tolerálható.

Nem normális, ami velünk történt, és nem folytatható az európai élet ennek feldolgozása, a mentális reparáció nélkül. Ebben pedig az EU-nak oroszlánrészt kell vállalnia. Ez maga az európaiság, a gyárak termelékenységén és a nacionalista futamokon túlmutató eszmei vállalás.

És esetleg, talán-talán, próbaképpen mi is próbáljunk ehhez méltó módon viselkedni.

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Brüsszel Ceglédi Zoltán EU Európai Unió járvány jegyzet koronavírus pandémia Ujhelyi István vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés