Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. május 16. 10:40 Forrás: Szegedi Tükör

Össznemzeti szégyenünk – Cservenák Zoltán jegyzete

Előremutatónak nevezte az Innovációs- és Technológiai Minisztérium szakképzésért felelős államtitkára, hogy idén az általános iskolások negyvenegy százaléka a technikumba jelentkezett, és csak harmincnégy százalékuk menne gimnáziumba. Nem kívánom minősíteni Pölöskei Gáborné örömét, nem ezért „jöttem ide”.

Hirdetés

Azért „jöttem”, hogy szóljak, tizenegy év dicsőséges és világsikerű kormányzás után alkalmasint foglalkozni kellene egy kicsit a tanárok bérével is. Fudan ide, kínai vasútvonal oda. Én is hadd mutassak előre: a tanár, mint emberi erőforrás, nemzetmegtartó erő, úgy gondolom. Nemzetmegtartóbb erő bármilyen kínai kommunista párti egyetemi kampusznál. Gyorsan egy tényadat: tudják, mikor volt utoljára partiban a pedagógusok bruttó átlagbére a többi diplomáséval? 2014-ben. És tudják, mikor lett másfélszeres a különbség a többiek javára? 2019-re. Tudják, azóta mi történt? Semmi. Pontosabban történt sok minden, csak érdemi béremelés nem. Pedig hány ezermilliárd forint lefolyt nemzeti nagytőkéseink torkán az elmúlt években!

Olvasom a mellbevágó adatot: a 2022-es költségvetésben oktatásra 43 milliárd forinttal kevesebbet tervez költeni a kormány. Ehhez képest az államapparátusra 400 milliárddal több jut jövőre, a GDP-arányos, 8,2 százalékos költés a legtöbb az unióban. Nincs ez így jól.

Az OECD már 2020-ban kikutatta: a magyar általános iskolákban és a középiskolák alsó évfolyamaiban a tanárok bére mindössze kétharmada a diplomások átlagbérének, a középiskola felső évfolyamain épphogy eléri a hetven százalékot. Még nagyobb a baj a pályakezdőknél. Egy mesterdiplomás gyakornok tanár az első két évében havi nettó 135 ezer forintot kap, de még a hatodik évtől is csak 175 ezer forintot vihet haza. Ha a lehető leghamarabb eggyel magasabb kategóriába lép, akkor hat év után már 202 ezer forintot is megkaphat az egyébként igencsak motivált és jó szakembernek számító tanár. Hatalmas össznemzeti szégyen! De hagyjuk az érzelmeket meg az ideológiát, sokkal fontosabbak a társadalmi kérdések. Kik tanítják a jövőben a gyerekeinket? Hogyan érzik magukat a bőrükben a tanáraink? Mi lesz a kiválasztással? Kiből lesz így tanár? Az a taktika, hogy tényleg csak a fanatikusok menjenek pedagógusnak, azok, akik 160 ezer forintért is hajlandók tanítani? Bízom benne, nem.

A szégyenteljesen alacsony pedagógusbérekkel a kormányzat hátrányos helyzetbe hozta és hozza a gyermekeinket, avval, hogy sok kiváló szakember, aki amúgy szívesen tanítana, inkább elment és elmegy pénzt keresni a versenyszférába.

Kémiatanárból 2657 fő hiányzik országszerte, még a budapesti középiskolákban is hiányzik a szükséges létszám harmada. Nógrád megyében a hetven százalékuk hiányzik. Ott mi lesz a gyerekekkel? És a jövő: évente legalább százhúsz kémiatanár megy nyugdíjba, miközben negyven körüli a kémia szakot kezdők száma, és közülük sem mindenki lesz tényleg kémiatanár. A Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány azt is kigyűjtötte: 6-700 természettudományos tárgyat tanító megy évente nyugdíjba, őket nem pótolja az a 300, aki elkezdi a pályát.

Nem mondom, hogy a tanárok rögtön keressék a diplomás átlagbér másfélszeresét, mint Costa Ricában, ez mégiscsak nagy elvárás lenne a világraszólóan sikeres NER tizenkettedik évében. Azt sem várom, hogy elérjük a litván, portugál vagy német szintet, ahol ugyancsak jóval többet kapnak a tanárok a diplomás átlagnál. Én már kiegyeznék a száz százalék körüli aránnyal is, mint mondjuk Ausztriában. És akkor talán tényleg előre lehetne mutatni.

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Cservenák Zoltán fizetés jegyzet közoktatás oktatás Szegedi Tükör tanár vélemény
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés