Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. május 14. 17:30

Amikor elúszik 3300 milliárd forint, akkor hol van a százharminchárom bátor ember? – Bod Péter jegyzete

Miután Magyarország az Európai Unió tagja, rendszeresen előfordul, hogy az ország miniszterelnöke Brüsszelben tárgyal, mert a zárt klub tagságának felső vezetése így működik.

Hirdetés
Hirdetés

Magától értetődő, hogy egy kormányfő sok kérdésben – legyenek azok politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális természetűek – egymaga dönt, bizonyára a szakértőivel egyeztetve. Egy miniszterelnök sok döntést maga hoz meg, nem szükséges előtte konzultálnia sem a kormánnyal, sem a pártjával, sem a parlamenttel. Ez a főszabály, ami magában hordozza, hogy akadnak kivételek, vagy fogalmazzunk inkább úgy: akadnak kivételes helyzetek. Ilyen igen kivételes helyzet adódott április 23-án, amikor az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen azt közölte Orbán Viktorral, hogy abban a formában biztosan nem fogják támogatni a benyújtott fejlesztési tervet, ahogyan a kormány készült benyújtani.

Itt arról az utóbbi hetekben sokat emlegetett Helyreállítási tervről van szó, amely az EU-költségvetése mellett kínál fejlesztési forrásokat a tagállamoknak. Nem kizárólag azért rendkívüli ez a lehetőség, mert példátlan az unió történetében, hogy külön gazdaságélénkítő csomagot állítanak össze. Azért is, mert ez a forrás szinte azonos nagyságrendű az unió hétéves költségvetésével.

Irgalmatlan nagy összegekről van szó. Magyarországnak csak az utóbbiból 5800 milliárd forint járna. Ebből egyetlen éjszaka alatt a miniszterelnök lemondott 3300 milliárd forintról. Ez a bökkenő.

A gazdaságélénkítő csomag folyósítását Brüsszel különböző feltételekhez kötötte. Minden ország szabadon dönthet, ebből mennyit és hogyan kíván felhasználni.

Vajon jó az, ha a mindenkori miniszterelnök akkora döntési jogkörrel rendelkezik, hogy egy személyben dönthet arról: igényli-e az ország a szóban forgó 3300 milliárd forint kedvezményes hitelt vagy sem?

Ebből a szempontból nem az a döntő kérdés, hogy ez az összeg kedvezményes (nagyon kedvezményes) hitel, hanem az: ki, hogyan és miért mond le róla. És a kormányfő ezt a döntését különösebben nem is indokolta.

Úgy képzelem, egy normális országban, ha egy miniszterelnök hasonló helyzetbe kerül Brüsszelben, mint Orbán április 23-án, akkor felfüggeszti a témáról folyó tárgyalásait, és még külföldről kezdeményezi a parlament rendkívüli összehívását.

Úgy gondolom, 3300 milliárd forintról eszmét, véleményt cserélni, megéri összehívni a képviselőket, és velük megtárgyalni, milyen döntést hozzon a parlament. Egy élő klasszikustól nemrégiben azt hallottam – és azt hiszem itt félreérthetetlenül a kormánypárti frakció embereire gondolt –, hogy százharminchárom bátor ember ül a díszteremben.

Nem lennénk ilyen szűkkeblű, akad ott még rajtuk kívül bátor ember, de legfeljebb nem értek egyet a vezénylő tábornokkal, ami egy magafajta bakától nem szép dolog, de így esett.

Szóval egy normális országban ez nem is lehetne másként. Ahogyan viszont nálunk történnek a dolgok, pontosan kijelöli, hogy a normalitás-skálán nagyjából hol helyezkedik el Magyarország. A kormánypárt, a parlament kormánypárti frakciója pisszenés nélkül tudomásul veszi, hogy az első számú vezető lemondott 3300 milliárd forintról.

Igyekszem elképzelni, hogy ez nehezükre esik, vagy meg sem kottyan. Tartok tőle, hogy az utóbbi. Tudom, hogyan működik belülről a Fidesz. Nem játszom a naivot, mégis azt hiszem, hogy időnként figyelmeztetünk kell magunkat és másokat: mit jelent egy normális ország, a normális gyakorlat, a normális felfogás.

Egyszerűen azért, hogy ne felejtsük el. A Fidesz naponta azt akarja, hogy erre ne is emlékezzünk.

És még valamit a végére. Nagyobb történelmi jótétemény nem történhetett velünk, magyarokkal, mint az, hogy tagjai lehetünk az uniónak. Magyarország különböző okok miatt szinte az egész huszadik században nem volt képes olyan gazdaságot létrehozni, ami kitermelte volna azokat a fejlesztési forrásokat, amiket a modernizációhoz elengedhetetlenek.

Létezik-e annál nagyobb önsorsrontás 2021-ben az országnak, mint elutasítani az ezermilliárdos fejlesztési forrást. De a főnévi igenév személytelenségéből lépjünk ki. Nem elutasítaniról van itt szó, hanem a miniszterelnök nagyon is megszemélyesíthető elutasításáról.

Talleyrand híres szavait újraszerkesztve: ez egyszerre bűn és hiba.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Európai Unió helyreállítási alap kedvesményes hitel Orbán Viktor Orbán-kormány Ursula von der Leyen

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés