Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. május 13. 11:10

Magas, alacsony, vékony, kövér – Lakner Zoltán jegyzete


Hirdetés

Jó néhány évvel ezelőtt olvastam egy interjút Vivienne Westwooddal, a híresen excentrikus, punk és persze kőgazdag divattervezővel a Guardian oldalán, aki rendszeresen megszólal komoly társadalmi és politikai kérdésekben is. Igazából nem is a divat érdekelt, még csak nem is az, amit Westwood a menekültkérdésről és a Greenpeace-ről mond, habár érdekes volt, hanem maga az interjú.

Angolszász közegben ugyanis nem úgy megy ez a dolog, mint nálunk, hogy az elkészült interjúszöveget egyeztetjük az alannyal, aki javíthatja a tévedéseit, korrigálhatja a hangsúlyait, átírhatja a mondatait.

Ebből a Guardian-cikkből például kiderült, mennyit késett az interjúalany, mekkora slepp kísérte, hogyan viselkedett a beszélgetés alatt, teljes képet kaphattunk tehát arról, amit a személyiségéből az újságírónak aznap megmutatott. Élesben ment végig, vállalva a rizikót, hogy bármi történik is, az felhasználható a közlésre kerülő anyagban.

Ez a példa – talán már sejti az olvasó – arról jutott eszembe, mekkora botrány kerekedett Karácsony Gergely megjegyzéséből, amit Orbán Viktorra tett az Economist újságírójának, hogy nevezetesen a miniszterelnök alacsony és kövér, szemben a főpolgármester magas és vékony alkatával.

Itt most el lehet mondani egy csomó érvet, és mind jogos, hogy mennyire álságos, amikor a pocakos tábornokokat emlegető miniszterelnököt megvédik a naponta gyalázkodó kolumnistái, az uszítást jó ideje hétköznapivá avató lapokban és portálokon. Minden ellenoldali jogos sérelem mellett sem védhető a politikai ellenfél testalkatának (életkorának, családi állapotának) minősítése. Az viszont igaz, hogy igenis számít, valaki bocsánatot kér-e ezért, ahogyan Karácsony Gergely tette, hogy milyen gyakran nyúl ehhez az eszközhöz, s hogy megtervezett módon használja, vagy valóban elszólásról van szó, mint feltehetően ebben az esetben.

Szóval, ha mindezeken túl vagyunk, akkor marad három fontos tanulság.

  • Az egyik az, hogy egy bizonyos szint felett minden szituáció élesben megy. Nincs helye az óvatlanságnak, lefagyásnak, kiszólásnak. Nem viccelődünk az újságíróval, mert képes leírni, amit mondtunk, és leírva már nem biztos, hogy vicces lesz ugyanaz a mondat. Lehet valamilyen szintig spontánnak lenni, de nem árt azért a keresetlenséget is megtervezni. Amit egy politikus a száján kiejt, de az is, amilyen mozdulatot tesz, amilyen arcot vág, felhasználható ellene.
    És, persze, a politikusok nem robotok, hibáznak is rendesen, abból lesz a botrány, amit aztán valamiképp kezelni próbálnak. Ebből áll az életük.
    Ilyen a popszakma, ahogy mondják, egy dolgot mégsem szabad: meglepődni rajta. Folyamatosan készenlétben kell állni a hibák elkerülésére, majd a mégis elkövetett hibák kezelésére, ami nagyon fárasztó. És valójában még egy dolgot nem szabad tenni: nyújtani a botrányt. Amikor Karácsony Gergely a bocsánatkérés után még egy posztban foglalkozott a témával, reagálva a nyelvtudásával kapcsolatos támadásokra, azzal lerontotta korábbi eleganciáját – ami a bocsánatkérésben fejeződött ki –, a nyelvtudás-nyelvvizsga ügy tüzére pedig még olajat is öntött.

  • A második tanulság ez a bizonyos nyelvtudás-kérdés, amiben én – Karácsony Gergellyel egyidős, ugyancsak első generációs, és, mondjuk úgy, alsó középosztályból érkező – értelmiségiként igazán megértő vagyok. Össze sem lehet hasonlítani a gyerekkortól normának számító idegennyelv-befogadás szocializációs értékét a felnőttkori nyelvtanulás kínlódásával. Ismerünk azért autodidakta nyelvtanuló politikust, aki kemény munkával megszerzett tudásával még miniszterelnökként is megállta a helyét, Gyurcsány Ferenc személyében.
    Habár a hivatalos eseményeken van hivatalos tolmács, és egy felsővezető valóban olyan segítséget kap, amilyenre csak szüksége van, az európai uniós állam- és kormányfők tanácsülésének szünetét kell magunk elé képzelnünk igazi frontvonalként: az ekkor zajló négyszemközti egyeztetések talán a legfontosabb politikacsinálási fórumok. Itt helyt kell tudni állni.
  • A harmadik tanulság, hogy mit csinál a Fidesz akár egyetlen rossz mondattal. Az üzenet, hogy Karácsony „lenézi”, aki nem olyan, mint ő, nyilvánvaló központi utasításra végigsöpört a propagandagépezeten, például, minden fideszes országgyűlési képviselő posztolt róla a közösségi médiában. Az egyéni megoldások nívóját fedje inkább sűrű homály, de a hibára való ráugrás, a téma napirenden tartása és az egy hangon történő megszólalás látványos példáját láthattuk az elmúlt napokban.

Mondhatni, rácsaptak, mint Németh Szilárd a csipetkére.

Senkinek, az ellenzéki jelölteknek aztán pláne ne legyen kétsége, hogy ez csak a kezdet. A kampány ennél csak keményebb, durvább lesz, pláne akkor, ha a kormánypárti propagandagépezet nem csak témára, de valódi hibára lel.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Karácsony Gergely Lakner Zoltán Németh Szilárd Orbán Viktor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés