Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. május 9. 10:55 Forrás: Szegedi Tükör

A legjobb és a legrosszabb kormány – Bod Péter jegyzete


Hirdetés

„A legrosszabb Orbán-kormány is jobb, mint a legjobb balliberális lenne” – olvasom egy tanult ismerősöm Facebook-posztját, akinek a kormánypárthoz fűződő rokonszenve soha nem volt titok számomra. Nézetkülönbségeink, felfogásunk mássága nem akadályozott meg abban, hogy véleményt cseréljünk, beszélgessünk. Mindez akkor is igaz, ha szükséges hozzátenni, hogy dialógusainkban rendre elérkeztünk azokhoz a pontokhoz, ahonnan nem nagyon voltuk képesek továbblépni. Egyszerűen, mert kettőnk felfogásának gyökeresen ellentétes volta az értelmes párbeszéd szabályai alapján erre már nem adott módot.

Eddig sem találkoztunk gyakran, de az alkalmak még inkább megritkultak az elmúlt két-három évben. Korántsem csak a járvány miatt, noha valamelyest annak is szerepe lehetett ebben. Tiszteljük egymást, ezért aztán egyikünk sem akart veszekedni, eldurvuló vitákba belefutni. Bizonyára nem járok messze az igazságtól, ha úgy fogalmazok, hogy kerültük egymást. A személyességet nem pótolja az internet, mégis folyamatosan nyomon követtem a bejegyzéseit. Ezt ő kevésbé tehette meg velem, mert nagyjából tíz éve tartózkodom attól, hogy „véleményvezér” legyek egy olyan kis fórum előtt is, mint a Facebook-ismerőseim köre. Igaz, hogy az általam megosztott cikkek alighanem felérnek a véleményalkotással, ha véleménymondással nem is.

De vissza a kiindulóponthoz. Képtelen vagyok feltételezni, hogy ismerősöm ne volna azzal tisztában, hogy a marxista esztéta, Lukács György mondatát öltöztette új köntösbe az idézett posztjában. A Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, meggyőződéses kommunista, és ilyen alapon álló filozófustól származik az, hogy:

„A legrosszabb kommunizmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus.” Ennél butább mondatot nehéz elképzelni. Én legalábbis nem nagyon tudok.

Lukács György Moszkvában, emigrációban élte meg a sztálinizmus egy részét, a másikat, amikor a második világháború után hazajött és igen aktív szerepet játszott a magyarországi kommunista rendszer létrehozásában. Nagyon sok rosszat tudnék róla írni, de az szétfeszítené ennek az írásnak a kereteit. Az általam olyan nagyon szeretett Márai Sándor egész életművét „kártékonynak” nevezte, ami nemcsak rossz ízlésre vall, hanem egyszerűen még értelmetlen is.

Lukács az 1930–40-es években végigélte a szovjet fővárosban a rettenetes tisztogatásokat, amikor a titkosszolgálat kínzókamráiban gyilkolták meg vagy készítették fel a kirakatperekre a szovjet kommunisták első, másod-, harmad- és ki tudja, még hányadik vonalát. Magyar (elv)társai tűntek el mellőle, köztük az emblematikus figurának számító Kun Béla. Dermedt félelemben ültek a magyar kommunisták a moszkvai szállásukon, amelyet el sem hagyhattak, mert a szabad kommunista világban még egy utcai séta sem volt engedélyezett. A megvalósult kommunizmusról a mindennapok szintjén és úgy általánosságban ez is sokat elárult. Nem tudták, ki lesz a következő, akit elvisznek közülük. Nem volt megállás: jeltelen sírokba dobálták utóbb a holttesteket, ezzel is bizonyítva, hogy a pokol e világi fogalom.

Hogy jól értsük Lukács György szavait: a jelenkori holland, dán, finn kapitalizmus, az a jóléti állam és társadalom, amelyet ezek a népek megteremtettek, rosszabbak, mint Sztálin Szovjetuniója, mint Rákosi Magyarországa, mint Honecker NDK-ja, mint Ceaușescu Romániája. Miért? Csak. Ha a világ minden ténye ellentmond ennek, akkor is. Mert a politikai és ideológiai csőlátás, vakság és elfogultság így akarja látni.

A butaság, a korlátoltság és a kritikátlanság mondata ez régi és új köntösben is. Véletlenül érzem úgy, hogy a világ keveset változik?

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bod Péter jegyzet Szegedi Tükör vélemény
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés