Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. április 29. 10:10

Rosszul sikerült brüsszeli utazások – Lakner Zoltán jegyzete

Hajdanán, azaz a kezdet kezdetén történt valami hasonló, mint múlt hétvégén: a magabiztos Orbán Brüsszelbe utazott, ahonnan hazatérve órák leforgása alatt stratégiát kellett váltania. Ez nem mesterterv, hanem találkozás egy ritkán látott körülménnyel: a fallal.

Hirdetés

Akkor, 2010 júniusában, az alig pár napja hivatalban lévő miniszterelnök azért látogatott az Európai Bizottság elnökéhez, hogy láttamoztassa vele a nagy tervet: a költségvetési hiány szabadjára engedését. Matolcsy akkori díjnyertes ötlete ugyanis az volt, hogy hatalmas állami költekezéssel pörgeti fel a gazdaságot, ami ugyan jelentősen nagyobb államháztartási hiányhoz vezet, mint amit a Bajnai-kormány eltervezett és örökül hagyott, valamint az államadósságot is megnöveli, ám ezt a magyar gazdaság majd egész egyszerűen kinövi.

Erre mondott nemet a Bizottság.

És ezt követte az újratervezés, ekkor vált hirtelen fő kormánycéllá az államadósság csökkentése, és kerültek célkeresztbe a magán-nyugdíjalapok mint alternatív pénzforrások. Egyúttal megkezdődött a számos területet, közöttük a szociális szférát, az egészségügyet és az oktatást érintő évtizedes megszorítás. Mindez együtt azért volt szükséges, hogy az Orbán–Matolcsy-tandem által elképzelt állami pénzeső mégiscsak hullani kezdhessen – azokra, akiknek szánták, a klientúrának. Ennek ára volt a magánnyugdíjak rapid (és alkotmányellenes) államosítása, meg a humán kulcsterületek pénzügyi kiszárítása, amit ma, a járvány alatt is nyögünk.

Vágás: eltelt tizenegy év, és persze ezalatt történt sok minden. Orbán pedig ismét az Európai Bizottság elnökével készült tárgyalni múlt héten.

Pontosabban, péntek reggeli állami rádiós hangüzenetében kijelentette, „nem akarok én igazából semmiről tárgyalni”, azaz, a dolgok le vannak rendezve. A híréhes elemző már péntek este gyanút fogott, mi történhetett, hogy nem adnak ki még csak egy közleményt sem a nagy fontosságú útról, ugyanis a téma az uniós helyreállítási alap 5800 milliárd forintjának letutizása volt.

Majd aztán vasárnap Gulyás Gergely, sittelhordó miniszter kibökte, arra jutottunk, hogy nem kell nekünk ez a sok pénz, elég csak 2500 milliárd, a vissza nem térítendő támogatás. Az uniós hitelfelvételből ránk eső többi 3000 milliárdot egyelőre bent hagyjuk, mert nem akarunk eladósodni – mondta Gulyás, háta mögött a Fudan kínai és Paks orosz hitelével. Az uniós hitelrészt egyébként lehívhatja az ország 2023-ig, tehát nem veszett még el teljesen, de mégiscsak az a helyzet, hogy egyetlen hétvége alatt kevesebb mint felére apadt a jövő évben kiszórhatónak vélt európai pénztömeg, és erre a helyzetre kell hirtelen új terveket kalapálnia a kormánynak.

A különös fordulatnak, hogy Orbánnak egy nagy adag pénz most nem kellett, az az oka, hogy a nagyon kedvező kamatozású hitelt az EU nem csak úgy hozzávágja a tagállamokhoz, hanem feltételekhez köti. Általános elvárásokat és országspecifikus ajánlásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság – az állam- és kormányfők, illetve az Európai Parlament felhatalmazása nyomán, amiről Orbán is nyilván értesült. A feltételek célja az, hogy ha már a járvány nyomán gazdasági válságba süllyedt Európa (is), akkor a közös kilábalás erőfeszítését együttesen használjuk ki arra, hogy egy zöldebb, digitálisabb és emberségesebb gazdaságot hozunk létre. Ehhez képest készült el a magyar kormány terve, amely a térkő és beton, ezen belül pedig a NER építőipari klienseinek újabb kitömése jegyében született. Példának okáért, az Orbán-kormány számára az egészségügyi fejlesztés nem az ápolók béremelését jelenti, hanem egy olyan budai „szuperkórház” felépítését, amelynek tervezett helyszíne nem közelíthető meg tömegközlekedéssel, ellenben tőle nem messze van már egy továbbfejleszthető, bejáratott centrumkórház.

Korrupcióellenes kritériumok is képbe kerültek, ami talán azért merülhetett most fel (végre), mert a tagállamoknak közösen kell helytállniuk az együtt felvett kölcsönért. Az elmúlt hetekben a magyar kormány tett bizonyos politikai engedményeket, például a civil törvény visszavonását, de ezek kevésnek bizonyultak. Mivel pedig rendszere működésén nem akar és nem is tud változtatni Orbán, hiszen a korrupció a szisztéma része, inkább lemondott a nevünkben 3300 milliárd forintról.

Csak kijön a klientúra újbóli megetetése, a NER-építőipar felpörgetése, ezáltal a gazdasági növekedés felhúzása és egy kis választási osztogatás 2500 milliárdból is!

Nem kevés pénz ez sem, közben a költségvetési hiányt is magasan lehet tartani, amíg tart a válság, mivel nem érvényesek jelenleg az ezzel kapcsolatos uniós kritériumok. Ami azt jelenti, hogy fut fel az egyszer-kétszer már nagy harcban legyőzött államadósság. Nem baj, Matolcsy szerint majd ezt is kinőjük, ha Dél-Korea, Dubaj, Szingapúr, Izrael, Kína mintájára fejlődünk. Idézem:

„Legyen hát célunk egy olyan új európai oroszlán csapat felnevelése, amelyben minket KIDSzingChi.hu névvel illetnek, ami egy új nyelv, az Engkrit (English+szanszkrit) szótárában »a magyar kölyök oroszlán ereje« címszó alatt található.”

Ebből is látszik, hogy van itt baj rendesen.

A válság egy éve bebizonyította, hogy a NER-elit képtelen megállni a lábán az uniós és állami források folyamatos adagolása nélkül. Orbán oroszlánjai felzabálják majd ezt a kisebb adag uniós pénzt is, s valójában az a kérdés, jut-e majd elég arra, hogy a választók jövőre úgy érezzék, ők is kaptak valamit.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Brüsszel EU Európai Bizottság Európai Unió jegyzet Lakner Zoltán Matolcsy György Orbán Viktor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés