Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. április 23. 11:19

Orbán Viktor nem bukik bele a parodisztikus listákba – Ceglédi Zoltán jegyzete

Értem azok szakmai elkötelezettségét, akik a sorrendet felállítják, és talán azok politikai vágyait is, akik ezeket a sajtóban közlik. De pont ez árt az ügynek.

Hirdetés

2010 óta Magyarországon alapvetően átalakult az élet. Bizonyos értelemben Orbán Viktor ismét rendszert váltott, új rendszert épített az előző romjain. Olyat, ahol az államhatalomnak célja és napi gyakorlata, hogy a lehető legjobban uralja a nyilvánosságot. Szintén fontos, hogy a túlhajtott liberális huncutságnak titulált különböző jogokat korlátozza, illetve ne adjon utat jogegyenlősítő divatoknak. Igen, lehet és kell is ilyen alapon bírálni a Fidesz kormányzását. Ott siklik félre a történet, amikor ennek jellemzéséhez olyan módszertant választunk, ami abszurd eredményhez vezet. Két friss példám is van erre.

Egyfelől a Riporterek Határok Nélkül pár napja tette közzé az úgynevezett sajtószabadság-ranglistáját. Magyarország ezen a 92. helyen található. Miért kontraproduktív a végeredmény? Íme pár szemelvény.

A listán Suriname megelőzi Luxemburgot. Namíbia sajtója szabadabb, mint Ausztráliáé. Ghána megelőzi a briteket és a franciákat. Botswanában nagyobb a sajtószabadság, mint Olaszországban és az Egyesült Államokban. Georgia (régi nevén Grúzia) előzi Japánt. És nekünk, magyaroknak Haitire kellene irigykednünk, mert öt hellyel megelőznek minket, ott annyival szabadabb a sajtó. Félreértés ne essék: a magyar sajtószabadság sok sebből vérzik. Összeállítható olyan szempontrendszer, amellyel ez az eredmény jön ki. De ha sorba kell állítanom a világ országait olyan józan emberi szempontok alapján, hogy ha egy újságban leírom a véleményemet, mekkora az esélyem, hogy nem lőnek le miatta, nem kerülök börtönbe, nem rabolnak el... Ott Magyarország azért nem a kilencvenkettedik. Fontos leszögeznem, hogy nem akarom védeni a hazai gyakorlatot. Rengeteg gondom van a felvásárlásokkal, a hirdetések elosztásával, a politikai nyilvánosság korlátozásával. De ez pont olyan aránytévesztés, mint Orbánt hitlerezni: akkorát akarunk ütni rajta, hogy ezért megy mellé a jobbhorog.

Másfelől pedig nemrég a davosi Világgazdasági Fórum is közzétett egy jelentést. Ez a nemek közötti egyenlőség globális ranglistája, ahol Magyarország szintén csúfosan leszerepelt, a 99. helyre volt csak jó.

„A jelentés ranglistát is felállít a világ országairól, amely szerint továbbra is Izland áll a legközelebb a nemek közötti egyenlőség terén, amelyet Finnország, Norvégia, Új-Zéland és Svédország követ”

– írja a kormánykritikus sajtó. Na ja, senki nem vitatja, ezek igazi haladó és jóléti államok, érti az ember a spontán felsorolást.

Mely spontán felsorolás spontán véget is ér Svédországnál. Véletlenül. Ha az ember lepattintja a linket, ott kikeresi a jelentést, letölti a pdf-et, és a megnyitott dokumentumot lepörgeti a listáig, akkor azért meglátja, mi jön a példakép svédek után.

Namíbia és Ruanda. Hatodik és hetedik hely. Előzik a 10. Svájcot, pláne az elmaradott magyarokat. Tudják, kik végeztek még előttünk?

Csúfosan legyőzött minket Burundi (26. hely), ami a Nemzetközi Valutaalap 2009-es GDP-mérése szerint a Föld legszegényebb országa volt. Nyilván, ha nincs semmid, kevésbé számít, hogy férfi vagy nő vagy. Parádésan szerepelt Belarusz (33. hely), aki követi a híreket, látja, hogy verik a tüntető nőket Minszk utcáin. Tényleg egyenlők. Megelőz minket Kolumbia (59. hely), ahol nemrég még azért tüntettek, mert az országban átlagosan 16 óránként megöltek egy-egy nőt. Elénk sikerült rakni a putyini diktatúrát és előz minket az arccal földbeállított chavismo, Venezuela is – gondolom azt nézték, hogy férfi és nő ugyanúgy éhezik, míg Maduro dagad. Sok-sok ország előttünk, míg végül szorosan Etiópa után mi is befutunk.

Itt pedig ugyanaz a gondom. Igen, lehet olyan valid szempontrendszert összeállítani, ami úgy vizsgálja nők és férfiak helyzetének a különbségét, hogy azt nem súlyozza a bázissal. Igen, lehet úgy összehasonlítást tenni, hogy az egyik helyen egyformák egy sárkunyhóban, tehát haladók, a másik helyen meg a férfi havonta 5000 eurót keres, a nő meg csak 4800-at, tehát elítélendő diszkrimináció történt. Ugyanígy végig tudom zongorázni az oktatásnál is, hogy mit hasonlítunk mivel: a mindenki számára nyitva álló felsőoktatásban nem eléggé kiegyensúlyozott nemi arányokat a zárt elitképzés létszámában alacsonyabb, de talán jobban balanszírozott részvevőivel? Helyes, ha rámutatunk arra, hogy mégoly jóléti és fejlett államok is restanciával bírnak a nemi egyenjogúság terén. De ha csinálunk egy listát, amin a véres gyilkos diktátor Duterte a Fülöp-szigetekkel a 17. helyen áll, Ausztria meg a 19. csak, és most nem kezdek el szemezgetni, na jó, még egyet, ahol Nicaragua megelőzte Belgiumot, Dániát, szóval ez így visszaüt. Ezt így nem fogják komolyan venni. Ennek így nincs kontextusa, ez így árt az ügynek.

Kérem: ha a sajtószabadság és a nők esélyegyenlősége mellett állunk ki, akkor tegyük ezt a valóság talaján, életszerű végeredménnyel. Máskülönben a valódi problémákra is legyinteni fog a közvélemény. Szépen kérem, ne így listázzanak!

Ceglédi Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán jegyzet Orbán Viktor vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés