Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. április 22. 11:30

Fogócskázás a miniszterrel – Lakner Zoltán jegyzete

Kényszerűen szórakoztató cikkben számolt be az Ön által e pillanatban is olvasott portál arról, hogy újságíróinak miként kellett fogócskázniuk Palkovics László miniszterrel, aki hétfőn kórházlátogatásra érkezett Szegedre.

Hirdetés

A Szeged.hu munkatársai nem tartoztak a kiválasztott kevesek közé, akiket hivatalosan értesítettek az egyik kormánytag hivatalos vizitjéről, vagy akiket beengedtek volna a sajtótájékoztatóra, ha volt ilyen. A kormánymédiában olvasható beszámolókat ugyanis előre gyártott közlemények alapján is meg lehetett írni, bár az igaz, hogy a fotók alapján Palkovics valóban védőfelszerelésbe öltözött és megtekintette a Covid-kórházat, ennyiben tehát tényleg volt jelentősége a személyes jelenlétének.

Egy olyan egészségügyi intézményt járt be a felsőoktatásért – tehát nem az egészségügyért – felelős miniszter, ahol a sajtó nem forgathat, s nem számolhat be arról, milyen körülmények között folyik a gyógykezelés, az életekért folyó küzdelem, milyen munkafeltételek között tevékenykedhetnek az orvosok, ápolók, önkéntesek.

A miniszterrel való kergetőzés és a sajtó kizárása az egészségügyi intézményekből egymással szorosan összefüggő jelenségek.

Ahogyan a kormánytagok, úgy a közintézmények, közöttük a közkórházak is az adófizetők, az állampolgárok szolgálatát látják el, s általuk – például a médián keresztül – számon kérhetők és ellenőrizhetők.

Nincs persze rá szabály, hogy egy sajtótájékoztatóra kiket köteles meghívni az, aki az eseményt szervezi, az akkreditáció intézménye is létezik, de például az évkezdő miniszterelnöki sajtóértekezletekről pontosan ismert a gyakorlat, hogy nagyon is célzatosan akadnak el a meghívók és marad el a sajtóregisztrációk visszaigazolása.

Érdekes tapasztalat, hogy erre ezek szerint „kicsiben” is jut idő, energia, mondhatni éppen erre jut: a kormányzati sajtófelelősök dolga nem a tájékoztatás, hanem az elhárítás. A politikai vonallal nem sokat kell bíbelődni, az amúgy sem egy-egy minisztériumban dől el, hiszen a Rogán-féle kabinetiroda utasításai szerint kell haladni, a legjobb szó szerint követni az előírtakat. Ettől kezdve már tényleg csak az a fő kérdés, hogy a miniszter ne kerüljön elő nem készített kérdés közelébe, s lám, ez igaz egy olyan tárcavezetőre is, mint Palkovics, aki pedig időnként vállalkozik arra, hogy kitegye magát néhány valódi kérdésnek.

Na de rendszert azért ő sem csinál az ilyesmiből.

Ha már Szegeden járt, Palkovics szerét ejtette annak, hogy ne csak az egyetemi kórház koronavírus-ellátásáról ne adjon tájékoztatást minden érdeklődő sajtóterméknek, de egy füst alatt a szegedi egyetem átalakításáról sem osztott meg részleteket.

Hiába, ez egy sokrétű munka, egyszerre sok mindenről kell nem tájékoztatni a közvéleményt.

Ez a fajta magatartás teljesen általános, rutinszerű és mindennapos a kormányzat részéről, hosszú évek óta.

Talán sokan tudják, hogy néhány évvel ezelőtt a kormányoldal törvényben nehezítette meg a közadatokhoz való hozzáférést. A zseniális Yes, Minister rajongói nyilván máris idézik Sir Humphrey-t, aki talán már a legendás brit politikai komédiasorozat első részében figyelmeztetett: nyitott kormányzást folytatunk, de zárt ajtók mögött.

A Yes, Ministerben az a jó, hogy abban minden igaz, de legalább nagyon vicces, ami azért a magyar közállapotokra nem teljesen ráillő jellemzés.

Itt jön képbe a magyar média számos szereplőjének az a minapi felhívása, hogy be kellene végre engedni az újságírókat a kórházakba. Ezt söpörte le az egyre morózusabb és arrogánsabb Kovács Zoltán, kommunikációért felelős (mégiscsak viccesek) államtitkár azzal, hogy ilyenkor nincs helye a „kamerázásnak”.

Csakhogy a lényeg ugyebár az, hogy a kormány számára érzékeny adatokat, legyenek azok képek vagy iratok, sosem ad ki magától a kormány. A kórházi tudósítás pedig nem kamerázás, nem katasztrófaturizmus, hanem a közvélemény tájékoztatása arról, mit jelent konkrétan az egészségügyi ellátórendszer és a benne dolgozók sokat emlegetett járványügyi leterheltsége, és megkapják-e ténylegesen mindazt a szakmai és anyagi segítséget, amire szükségük van.

Ezek híján mendemondákra, sztorikra, névtelen elbeszélésekre hagyatkozhatunk csupán, amelyeknek hitelességéről az újságírók meggyőződhetnek, de nevek nélkül ezt nyilvánosan bizonyítani nem tudják. Forrásaink névtelenek, akik félnek a főnökeiktől, és a tetejében rendre elolvashatjuk a kórházfőigazgatóság minden problémát cáfoló közleményeit.

Hogy a saját államunk hazudik nekünk, ezt így sem olyan nehéz megállapítani, ám a nehézségek mértékét, kiterjedését, mélységét szinte lehetetlen megmérni a hírzárlat és cenzúra körülményei közepette.

Így tehát összességében több mint egy éve nem tudjuk, hogy mi folyik a járvány frontvonalában.

Ha az újságírók első kézből beszámolhatnának az egészségügyi intézményekben tapasztalható állapotokról – ahogyan történik ez Brazíliától Olaszországig vagy Nagy-Britanniától Szlovákiáig –, azzal nem akadályoznák az ott dolgozók munkáját: megvannak azok a szakmai szabályok, amelyeket ilyen esetekben követni kell.

Másfelől pedig lapszerkesztőként az a tapasztalatom, hogy nagyon is erős a közlési szándék a falakon belül dolgozók részéről.

Orvosokból és ápolókból ömlik az információ, és, igen, a panasz is a helyzetüket illetően. Egyáltalán nem mindig a kormányt hibáztatják mindenért, de ezek a mondatok kétségtelenül nehezen passzolnak bele a kormányzati győzelmi jelentések kreált világába. A nevüket azonban nem vállalják, mert féltik az állásukat – még ha iszonyú nehéz is elképzelni, hogy a járvány közepette rendezne a kormány politikai tisztogatást. De, ki tudja, mindenesetre erős jelzés, hogy az érintettek tömegesen nem merik vállalni ezt a rizikót.

Így aztán maradnak a kincstári dumák, a cinikus cáfolatok, a névtelen források, na meg a fogócskázás a miniszterrel. Sose higgyék, hogy ilyenkor a politikusok az újságírókkal szórakoznak: Önöktől tagadják meg az információt mindarról, ami mindannyiunkat érint.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Lakner Zoltán Palkovics László vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés