Hirdetés
Hirdetés
Színes 2021. április 21. 12:22

Szerelem – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„Ha együtt élsz valakivel, és lefekszetek egymással, azt gondolod: jól van, elvégre házasok vagyunk. Mármint még ezt sem gondolod, egyáltalán nem gondolsz semmit. Csak úgy el vagy. De ha elvesszük a szexet, akkor egy olyan pasassal osztozkodsz a lakáson, aki sokat nyafog, és folyton gúnyolódik azon, hogy esténként mit olvasok az ágyban. Oké, rendben, de akkor mégis mi a fenét keres az ágyamban ez a férfi...?”

Nick Hornby

Itt vagyunk hát a semmi közepén. Próbálok én utat találni, kukucskálok jobbra meg balra, de nem megy – egyelőre nincs út, de még egy vékonyka ösvény sincs. Hogyan, merre tovább, kedves Katalin? Lehet, hogy nem Öntől kellene kérdeznem, hanem valamelyik pszichológustól, szigorú tekintetű, az élet értelmét hajnal kettőkor is precízen megfogalmazó agykurkásztól, de nincs kedvem hozzájuk. Ezt az egész valóságshow-t nekem, nekünk kellene megnyerni. De várjon, kikapcsolom a tévét. Épp az az idegesítő hüvelygomba reklám megy benne, a férjem szokta is mondani, amikor ezt látja, hogy még a maradék kedvét is elveszi a szextől. Össze vagyunk zárva, mint két fogoly. Össze vagyunk zárva nagyjából egy éve, egyikünknek sincs munkája, kedves elbocsátó üzenettel tettek utcára mindkettőnket, hozzátéve, hogy majd visszavárnak, ha a dolgok jóra fordulnak. Látom magát, kedves Katalin nyilatkozni a televízióban, és irigylem azt az állandó mosolyt a szája szegletében. Ön, mint a családügyi akármi... a családügyi miniszter, csak mondja a magáét, optimistán, tettetett jókedvvel, megjátszott magabiztossággal.

Nem fárasztó ez a szerep?

Azóta lesem a mondatait, a gesztusait, amióta azt a borzalmas, jókora vihart kavart nyilatkozatot tette a nők helyzetéről. A maga helyében én is vigyorognék. Amit lehet kivesznek a bőségtálból, amit lehet eltesznek, zsebre vágnak, felélnek, elspájzolnak. Úgy könnyű. De... én nem politizálok, kedves Katalin.

Nem érdekel, mivel hülyítik a népet. Nem érdekel mit találnak ki a következő hónapokban, hogy megőrizzék a hatalmukat. Az sem érdekel mennyit lopnak, és mennyit hazudnak. A hamis, álszent ideológiájukra sem figyelek, mert meg van a magam baja.

Engem a családom érdekel.

A férjem, a gyerekeim, a lelki békém, amit valahol valamikor elhagytam, elveszítettem. Aggódom a férjem miatt, mert felőrölték az elmúlt hónapok. Szolid alkoholizmusba menekül, néha reggelente egy kis Jäger, délutánonként, esténként egy-egy pohár bor – mindig csak az íze kedvéért. Már nem szólok rá.

Akkor sem szólok rá, amikor néhány pillanat alatt dúvaddá változik, amikor a híreket nézi, hallgatja, hangosan szentségel, s azt kiabálja: „mocskos, tolvaj, tetű banda” Ilyenkor azt mondom neki, miután valamelyest lehiggadt, hallgasd meg kétszer-háromszor a Mandela Day Simple Minds számot, vedd fel a Che Guevarás pólódat, aztán állj ki az erkélyre, és üvölts teli torokból, hogy Világ proletárjai egyesüljetek!

Sajnálom őt.

És sajnálom magamat is. Mert a bizonytalanság, a félelem tönkretesz mindent bennünk, körülöttünk. Hiányzik a harmónia, a finom, vagy éppen vad érintések, a másik illata, közelsége. Milyen jövőképet mutatnak nekünk kedves Katalin?

Mibe kapaszkodjunk, mi adhat reményt, hogy egyszer valóban jobb lesz. Már kétezer forint a csirkemellfilé kilója, röhejes mondat igaz? Pedig üzenete van: azt üzeni, hogy még jobban fogd vissza magad hülye magyar. Kussolj, légy szerény, érd be ennyivel. És közben milliárdokat költenek az egyházakra.

Nincs nekem semmi bajom a papokkal.

Egyébként a teremtővel sincs.

Ha létezik, most jókat röhöghet rajtunk.

És engem nem érdekel sem a túlvilág, sem a következő életem – én most szeretném jól érezni magam a bőrömben, most, és holnap, meg holnapután.

Hogyan éljünk, kedves Katalin, mit javasol, hogyan és miből éljünk, mert nekem fogalmam sincs róla. A három hónap munkanélküli segély épp arra volt elég, hogy befizessük a csekkeket, de hol van az már... A tartalékot már feléltük, kölcsönkérni a rokonságtól már nincs pofánk.

És ön közben folyton mosolyog.

Tudja az az érzésem, hogy Ön valamiféle csillogó-villogó dísz a pártja karácsonyfáján. De ezt a fát előbb-utóbb majd lecsupaszítják, sőt már meg is kezdték, egyik dísz hullik a másik után, és ne legyen kétsége, hogy ez a fa is a történelem szemétdobján végzi majd. Élni akarok és szeretni. Szeretni a férjem, a gyerekeim.

És segíteni akarok nekik, de egyre kevesebb erőm van hozzá. Eloszlatni a gyerekek félelmeit, a hírműsorokból áramló borzalmakat elfeledtetni velük, és a férjem még náluk is rosszabb, éjszakánként rendszeresen felébred, és csak forgolódik, forgolódik. Reggelente pedig azt mondja, rosszat álmodott és visszajött a pánikbetegsége. Próbálok erős lenni, kedves Katalin, vagy legalább erősnek látszani, mint maga.

De lehet-e erős bárki is, amikor kézhez kapja a bank levelét, a hitelmoratórium lezárásáról, és ott van benne a folytatás.

Ott van benne, a hazugság leleplezése.

Az illúzió.

Az illúzió, amelyet Önök keltenek az emberekben. Évek óta. Egyik hitelből a másikba tolják az embereket, mézesmadzagot húznak el mindenki előtt, miközben csak és kizárólag a saját gazdagodásuk számít. Belerokkan az ember.

Belerokkan a bizonytalanságba, és elfelejt szeretni. Elfelejt kedves lenni, elfelejt nőnek lenni. Vonzóvá válni, vonzóvá és kívánatossá. Egy éve egyik melegítőt cserélem a másikra, és már kerülöm a tükröt, különösen az egyiket a kintről beszűrődő fény miatt, mert megmutatja, hogy öregszem. Mutatja a ráncaimat, az idő barázdáit. Nem akarom látni. Hogyan mászunk ki ebből, hogyan teremtünk újra harmóniát...?

Ön tudja a választ, kedves Katalin?

Mert én nem.

Azt mondják, gyávaság egy kihűlt kapcsolatban maradni, amikor két ember mint valami illedelmes társbérlő köszön egymásnak reggelente, és úgy megy el a másik mellett a lakásban, mintha egy szellemet kerülgetne. Én pedig harcolni akarok a házasságomért, mert ha elveszíteném, az olyan lenne, mintha húsz évet egy suta mozdulattal a kukába dobnánk. Volt, nincs. Csakhogy ezt az időt már soha de soha nem kapjuk vissza.

Kellene igazi segítség és igazi jövőkép, kedves Katalin.

Nem sikerpropagandára van szükség, hogy óránként harsogják itt is ott is a beoltottak számát, mint valami gerelyhajító verseny eredményét. Ne küldjék parancsszóra iskolába, óvodába a gyerekeket, mert a járvány még nem múlt el. Hiába próbálnak úgy csinálni.

Egyszer, legalább egyszer lehetne őszinte.

Ha nem is velünk, a néppel, legalább saját magával.

  • Milyen világot építettek nekünk?
  • Milyen helyzetbe hozták a kisembereket, a fizetésből élőket, a kiszolgáltatottakat?
  • Látta a német közszolgálati televízió dokumentumfilmjét az egyik szabolcsi faluból?
  • Látta, hogy száraz kenyeret majszolnak a gyerekek?

Száraz kenyeret a XXI. században, Magyarországon.

  • Hallotta, hogy egy kisfiú meggyilkolta aprócska testvérét, mert annak több figyelem és szeretet jutott, és talán a penészes kenyérből is többet kapott?
  • Látja, hallja az itt-ott riadtan megnyilvánuló, óvatosan nyilatkozó családokat, akik egyik napról a másikra élnek?
  • Immár pénz és jövőkép nélkül?

És Ön közben mosolyog, kedves Katalin.

Nincs miért.

Már nem tudom, milyen igazán nőnek lenni. Hogy milyen az, amikor a férjem szemében vágyat látok, és érzek. Istenemre mondom, már az is elkeserít, hogy az uram pornót sem néz éjszaka sutyiban, mert azt hiszi, hogy nem hallom, nem veszem észre. Már az sem érdekli.

Segítsenek!

Segítsék pénzzel, segéllyel, tudom is én, milyen címen kifizetett összeggel azt a sok-sok ezer tán millió tönkrement, tönkretett életet, családot.

Volna miből.

Néhány hét múlva lesz a házassági évfordulónk. Majd vásárolok a férjemnek valami olcsó bort, előbányászom a szekrény mélyéről a rózsaszín csipkés fehérneműmet, és néhány percre talán elfelejtjük, kikapcsoljuk a világot, amely körülvesz bennünket. És ha nem sikerül még így sem, akkor egy év múlva újabb próbát teszek.

Mert az élet szép.

Még ha már el is felejtettük, hogy miért és mitől...

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Fidesz jegyzet Novák Katalin Sinkovics Gábor szerelem vélemény
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés