Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. április 15. 11:55

Lakner Zoltán: Érdemes a rosszabból kiindulni


Hirdetés

Politikai elemzés tanszakon – ha lenne ilyen – az egyik első dolog, amit érdemes megtanulni, hogy a közvélemény-kutatásokat nem nézzük önmagukban. Bármennyire is megragadóak egyes eredmények, igyekezni kell beilleszteni a számokat egy általános képbe. Egész egyszerűen azért, mert kiugró adatok felfelé vagy lefelé, egyik vagy másik versengő félnél könnyen adódhatnak, s ha nem hasonlítjuk ezeket össze mással, könnyen félrevezethetnek. A többhavi, több intézetre alapozott összkép biztosabb támpontot jelent, kerekebb egészet alkot.

Sok-sok módszertani megjegyzést lehetne még itt tenni, hiszen vannak jobb és rosszabb szakemberek a közvélemény-kutatók körében is, valamint léteznek megbízhatóbb és kétesebb adatsorok, amelyeket nem azonos súllyal vesz figyelembe a finnyás elemző. Az sem mindegy, ki a kutatás megrendelője, és ki alkotja meg a felmérés kommentárját, amely befolyásolja a számok nagyközönség általi értelmezését.

Mindezt előrebocsátani azért szükséges, mert ezzel együtt igaz lehet, hogy – egyfelől – vannak trendfordulók, amikor valami olyasmit látunk, amit addig nem, s majd csak később érkeznek az újfajta, a most még esetleg meglepő eredményt alátámasztó többi adatok. Másfelől, lehet egy-egy kutatásban olyan eredmény, amit nem mutat semelyik más felmérés, mégis elgondolkodtató, mert azt a kérdést veti fel, amire gondolkodó ember időnként gyanakszik önmagával kapcsolatban, hogy talán nem vesz észre valamit, ami ott van az orra előtt.

Mindezeket két viszonylag friss adatsor kapcsán bocsátottam előre. Az egyik a Medián friss kutatása, amely szerint beválni látszik a kormánypropaganda oltásfordulata: nem is feltétlenül az, hogy a baloldal „oltásellenes” volna, hanem az, hogy az átoltottság előrehaladása áll immár a győzelmi jelentések középpontjában. Ehhez jön még az a meghökkentő tájékozatlanság, miszerint a megkérdezettek alig egyharmada tudja, körülbelül hány áldozata volt eddig a koronavírus-járványnak Magyarországon. A szavazókorú népességnek csak a fele tartja rossznak vagy viszonylag rossznak a világ élvonalába tartozó, tragikus hazai halálozási adatokat, harminchat százalék jónak tartja e mutató alakulását. Keveset is tudunk tehát arról, hogy mik a számok, keveset arról is, hogy ezeket miként kell értékelni, továbbá egyre kevesebbet foglalkozunk is a halottakkal.

Beválni látszik ellenben Orbán taktikája, hogy sportkommentátor módjára számokat mond be a beadott első oltásokról, amelyekhez intézkedések kapcsolódnak – habár legutóbb például a hárommillió beoltotthoz kapcsolódó intézkedés az volt, hogy majd három és fél milliónál kinyitnak a teraszok. Amelyek amúgy megfelelő intézkedésmix mellett akár korábban is nyitva tarthattak volna – talán csak a harmadik hullám legrosszabb időszakában nem –, miközben a kormányfő második lépésben táncol vissza a teljes április 19-i iskolanyitástól: most már csak az ovik és az alsó tagozatok nyitnak ki. Hiába, nagy a tiltakozás, miközben – ez is kiderül a Medián adatsorából – a vendéglátóhelyek terasznyitására meg nagy a társadalmi igény. Így tehát a teraszok kinyitnak, míg az iskolai osztályok nagyobb része – a felsőtagozatok és a középiskolák – zárva maradnak.

Ez a tudományos járványkezelés, csak éppen ennek nem infektológiai, hanem közvélemény-kutatási háttere van.

A kormány nyilván nem járványügyi szaktestület, kifejezetten dolga is különböző szempontokat összeegyeztetni. Ám azt azért nehéz megérteni, mégis milyen tények derültek ki, mondjuk, a tanévvel kapcsolatban, amelyek a korábbi rendeletalkotás idején még nem álltak rendelkezésre? Nyilván semmilyenek, csak két hét alatt másképp alakultak az elvárások a közvéleményben.

Hogy aztán ezeknek mekkora erejük lehet a választások alakulására, arról egy másik kutatás, a Civitas Intézet felmérése tanúskodik. Vagy legalábbis felvet bizonyos kellemetlen lehetőségeket. Ez azért zavarba ejtő, mert miközben azt állapítják meg, hogy a társadalom egyértelmű többsége szerint rossz irányba haladnak a dolgok Magyarországon, a kormánypárt előnye mégis stabil – és ezzel ez az adatsor kilóg a szoros küzdelmet és inkább ellenzéki előnyt jelző felmérések sorából. Éppen emiatt gyanakodhatunk félrekalibrálásra is akár. Csakhogy közben azt a benyomást is megerősíteni látszik – igen, a politikában és annak elemzésében is számít a benyomás, a megérzés –, hogy bár a kormány járvány- és válságkezelő teljesítménye erősen bírálható, és sok elégedetlenség keletkezett vele kapcsolatban, ez önmagában még nem elég az ellenzéki sikerhez.

A számokkal felhasználói szinten dolgozó elemzőként nem tudom eldönteni, hogy a Závecz Research 47 vagy a Civitas 54 százalékos száma áll-e közelebb a valósághoz a biztos szavazók körében mért Fidesz-támogatottságot illetően. De az azért mindkét adatból kiderül, hogy a kormánypárt támogatottsága az oly sok hiba ellenére sem omlott össze, és az ellenzék megerősödése sem átütő, drámai és visszafordíthatatlan.

A versenyben mindig az teljesít jobban, aki képes alkalmazkodni az új, még csak kialakuló helyzethez, és a kormány az átoltottság hangsúlyozásával kommunikációs szinten ezt a lépést megtette. Az ellenzéknek célszerű lenne eztán már abból kiindulni, hogy ebben az új szituációban kell fogást találnia a kormányon – s emellett semmiképp sem tekintheti kész ténynek azt, hogy máris megelőzte volna a Fideszt.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus közvélemény-kutatás Lakner Zoltán Orbán-kormány pandémia vakcina védőoltás vélemény világjárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés