Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. április 12. 13:31

Én is megkaptam a Szputnyikot, és olyan flottul ment minden, hogy csak pislogtam

Deszken jártam oltakozni.

Hirdetés

Csütörtök délután a babakocsi tologatása közben vettem észre, hogy van egy nem fogadott hívásom 30-as számról, és mivel nagyjából mindenkit vissza szoktam hívni, – kivéve a Vodafone-t, ahonnan hozzávetőleg havonta hívnak, hogy eladjanak valamit, ami nekem nem kell, de ők már benne vannak a telefonomban mind a három számukkal, így a létező legelegánsabb mozdulattal húzom balra a hívásukat a mobilomon, mindenféle bűntudat nélkül – ezt a 30-as számot is visszahívtam, mert ugye, lehet akár fontos is.

Fontos volt. Egy kedves hölgy megköszönte a visszahívást, és tájékoztatott, hogy vasárnap 12 óra 30 percre várnak oltásra Deszkre, Szputnyikkal a tüdőkórházban, elfogadom-e? 

Ránéztem a babakocsira, majd két és fél másodperces hallgatás után igent mondtam. Nem tudom, mihez kellett ez a 2 és fél másodperc, de az biztos, hogy bármilyen esetleges későbbi mellékhatásnál fontosabb, hogy a vírus a babakocsin kívül maradjon.

Azt azért megkérdeztem, hogy miért nem az újszegedi háziorvosom rendelőjében kapom a Szputnyikot, amire a telefonáló elmondta, hogy azért, mert ott mínusz 20 fokon nem tudják tárolni. Deszkre vélhetően az újszegedi címem miatt esett a választás.

A rövid beszélgetés után emlékszem, percekig azon morfondíroztam, hogy miért épp én. Meg az járt a fejemben, vajon hány idős ember vagy akár nálam is jóval idősebb sincs még beoltva, mint mondjuk a nagybátyám, aki elmúlt 50 éves. Az is eszembe jutott, hogy ha van „vakcinairigység”, akkor lennie kell „vakcinaszégyennek” is. Majd jött a hirtelen gondolatváltás, és felcsendült a fülemben, ahogy a hírolvasó mondja: az Európai Gyógyszerügynökség már vizsgálja az orosz vakcinát, heteken belül akár jóvá is hagyhatják.

Legalább nem kínai – konstatáltam, aztán lélekben készültem a Szputnyikra.

A festői szépségű deszki tüdőkórház. Mi is szoktunk ilyet játszani a kisfiammal

Vasárnap 12 óra 25 perc körül „landoltam” a deszki tüdőszanatóriumnál, követtem az „oltópont” feliratokat a kerítés mentén, majd bementem az egyik kapun, az ott lévő épület ajtaja már nyílt is. Kézfertőtlenítés, megmondtam a nevem, kipipáltak a listán, majd irányba állítottak: kövessem tovább az „oltópont” feliratot a nagy oszlopos épületig a szökőkúton túl.

Az épületbe lépve egy honvéd fogadott, neki kellett átadnom a kitöltött oltási hozzájárulásomat. Azt mondta, várjak, vártam. Harmincnégy másodperc után behívott a folyosóra, ahol mire egyáltalán felmértem, hogy hol vagyok, szólítottak is: „Cservenák László”.

Szóltam, hogy Zoltán, csak azért, nehogy valami egészen nagy véletlen okán a várakozó másik két férfitársam közül valaki tényleg Cservenák László legyen, de mivel nem jelentkeztek, hogy márpedig őket így hívják, bementem az egyébként kardiológiai vizsgálóként működő szobába. Ott hárman voltak, egy fiatalember és két hölgy. Egyikük megkérdezte, melyik karomba kérem a vakcinát, mondtam, hogy a balba. Pólóujj felhúz, jobbra néz, oltóanyag az izomban, fájdalom semmi. Nagyjából annyi ideig tartott az egész, amíg ezt el lehet olvasni.

„Várni kellene tizenöt percet, aztán adjuk a papírt” – mondta az oltó hölgy. Vettem a kabátom, megköszöntem a lehetőséget, és kiültem oda, ahonnan behívtak. A honvéden kívül még hárman voltuk, a folyosó hosszú és széles, biztonságos. Méterekre ücsörögtünk egymástól.

Oltás után. Igen, oltás előtt is így néztem ki

Amint letelt az idő, kijött a fiatalember, megkérdezte, minden rendben van-e. Mondtam, igen, minden rendben. Erre kezembe nyomta a papíromat, elmondta, hogy május 2-ára várnak vissza, de addig még hívnak. És mehettem is a dolgomra. 12 óra 47 perckor már telefonáltam haza, hogy elérem a 13 óra 7 perckor induló buszt, és semmi bajom.

Azóta kicsit bekeményedett az oltás helye egy kétszázforintos méretű területen, de nagyjából ennyi az összes kellemetlenség. Simán emelgetem a babakocsit, benne a kisfiunkkal, nem fáj semmi. A járvány okozta, egy éve tartó stresszt beleszámítva viszonylag jól is aludtam.

Ma én is „bementem” dolgozni, mint a törzsfőnök a Karmelitába. Igaz, én csak a nappalinkba, az asztalomhoz.

Menjenek önök is oltakozni!

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Deszk járványkezelés koronavírus oltás Szputnyik V vakcina

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés