Hirdetés
Hirdetés
Szegeden 2021. április 10. 14:07

Pálinkás József: Az egyfajta betegség, ha valaki mindent irányítani akar

Az első Fidesz-kormány oktatási minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke azt mondja, az egyetemek átalakításakor nem maga az alapítványi forma a problémás, hanem az, hogy a politika akar mindent megmondani a működéssel kapcsolatosan. Pálinkás József szerint sokkal jobb lenne, ha békén hagynák a tudósokat, a professzorokat, és akkor jönnek a tudományos eredmények is.

Hirdetés

– Botka László meghívására érkezett Szegedre. Miről egyeztetett, beszélgetett a polgármesterrel?

– Valaha Szegeden diplomáztam, ezért jobban odafigyelek arra, hogy mi történik az egyetemen, hogyan zajlik az a tervezett átalakítás, amit végre akarnak hajtani. Ez megkerülhetetlen volt. Ezen túl hazánk helyzetéről beszélgettünk, nagyon azonos módon látjuk az országban zajló folyamatokat. Természetesen szóba kerültek a választások is. Az Új Világ Néppárt elnökeként ez is megkerülhetetlen egy ilyen beszélgetésben. Hihetetlen egészségügyi, gazdasági válsághelyzetben van az ország. Ráadásul Magyarország egy társadalmi csapdában is van: politikailag teljesen polarizálódott a társadalom, ma már abban is politikai szekértáborhoz tartozások döntenek, hogy kék-e az ég, meg zöld-e a fű. Nekem ez nagyon ellenemre van. Sokszor már a hitek háborúznak ezekben a kérdésekben is, és ezt nem tartom jónak. Egy erős szakmai, és morális megújulásra lenne szükség: a közügyeket tisztességesen kellene intézni. Nem engedhető meg az, hogy a politikai preferenciák, összefonódások játsszák a főszerepet, a szakmai kinevezésekbe nem lenne szabad ilyen mértékben beleszólnia a politikának – ennek az élet minden területére igaznak kellene lennie. Csak hogy egy picit visszatérjek az egyetemre: ott most pont egy olyan politikai alapú átrendeződést akarnak végrehajtani, aminek semmi köze a szakmához. Az emberek egyébként is folyamatos bizonytalanságban élnek, a kormány pedig csak növeli ezt a bizonytalanságot.. Az élet számos területén az önkormányzatok tudnának ezen segíteni, tudnának változtatni, de a kormány nem tekinti őket partnernek: ha folyamatosan elvon valahonnan forrásokat, az nem a bizalom jele. Az önkormányzatokkal pedig pontosan ezt tette és teszi a kormány.

A Parlamentben nincs tényleges vita a törvényekről, a kormány szinte bármit megszavaztathat, és egyre inkább azt érzi, bármit véghez vihet (fotók: Iványi Aurél)

– Miniszter volt Orbán Viktor első kormányában. Viszont azt a kabinetet össze sem lehet hasonlítani a mostanival, hatalomtechnikai, hatalomgyakorlási kérdésekben sem. 2021-ből visszanézve kis túlzással romantikus állapotok voltak az ezredfordulón, boldog békeidőnek tűnik az az időszak. Hogyan, miért változott meg ennyire minden?

– Valóban összehasonlíthatatlan ez a két időszak, pedig alig húsz év telt el. Elég nehéz elhinni, hogy ez ugyanaz a csapat, ugyanaz a politikai család, amely 1998 és 2002 között kormányzott. Akkor egy nyugatos fejlődést tartottunk szem előtt, fontos volt az autonómia, a másik ember véleményének tisztelete, lehetőséget biztosítottunk mindenkinek a tehetsége szerint. A nagy átfordulás 2002 és 2014 között volt, amelyben véleményem szerint a legnagyobb fordulat 2006-ban volt, amikor a rendszerváltás után először a kormányzó párt újra meg tudta nyerni a választásokat. Ekkor alakult ki az a hadiállapot, amely azóta is tart, jött a gazdasági válság, majd jött a Fidesz kétharmados győzelme. Ekkor szállt a fejükbe a dicsőség, onnantól kezdve úgy gondolják, mindent, sőt, mindent is megtehetnek. Egyvalamire ugyanis nem készültek fel azok, akik annak idején leültek az Ellenzéki Kerekasztalhoz: mi van, ha egyvalakinek a kezébe kerül kétharmados hatalom. Az Alkotmány és fontos törvények elfogadását vagy módosítását azért kötötték kétharmados parlamenti többséghez, hogy legyen kontrollja a kormányzati akaratnak. 2010-ben viszont egy már akkor is erősen centralizált párt kétharmados győzelemével megszűnt ez a kontroll. 2014-ben pedig már szinte a miniszterelnök választotta ki a választásokon induló fideszes jelölteket is. A 2014-es és 2018-as kétharmados győzelemmel a parlamenti kontroll megszűnt. A Parlamentben nincs tényleges vita a törvényekről, a kormány szinte bármit megszavaztathat, és egyre inkább azt érzi, bármit véghez vihet. Mindenhatónak érzik, gondolják magukat, személyekre és konkrét ügyekre vonatkozó törvényeket hoznak. Nem a kormányzás kötött a joghoz, hanem a jogalkotás a kormányzati akarathoz. Ez a helyzet tönkreteszi a kormányzást. 2014 és 2018 között egy kormányhivatal vezetőjeként egyre nagyobb ellenérzéssel néztem ezt, és 2018-ban eljöttem nem kívántam részt venni még a szakmai munkában sem.

– Elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Egy kicsit ott is beindult a politikai nyomásgyakorlás, pedig ha valahol a szakmának, a tudományos teljesítménynek kellene számítania, akkor az az a hely. Miért fontos a kormánynak a tudomány kézivezérlése?

– Ez a hübrisz. Az a gőg, az a mindent kontrollálni, irányítani akarás, ami az én felfogásom szerint egyfajta betegség. Olyan ez, mint most kimennék a városházáról, ahol beszélgetünk és ráparancsolnék egy járókelőre, hogy menjen át a tér túloldalára, csak azért, hogy fitogtassam a hatalmamat. Az Akadémia esetében azonban válasszunk külön két dolgot. Nézzük előbb az Akadémiát mint köztestületet! Azt gondolom, hogy még 1990 előtt is döntő többségében az arra érdemes tudósok kerültek be az Akadémiára. Előfordult, hogy az akkori párt igyekezett meggyőzni egyes tudósokat arról, hogy válasszanak be bizonyos embereket maguk közé. Azonban a végső szavazások idején ezek a kísérletek rendre elbuktak. Épp ezért azt mondom, ez az Akadémián most sem fog működni. Közben pedig ott van a másik dolog: hogy a politikusoknak van valamilyen titkos vonzalma a tudományhoz, a tudományos címekhez.

Annak, hogy a kutatóhálózatot leválasztották az Akadémiáról, annak valóban az az üzenete, jelentősége, hogy ott is jobban tudják irányítani a beszerzéseket és a kinevezéseket is. Ez egy hatalomtechnikai túlkapás és rendkívül káros

– Szijjártó Péter kazahsztáni doktori címére gondol?

– Például. Valószínűleg honorary professzor, azaz tiszteletbeli professzori címet kapott. Valakinek, akinek semmilyen tudományos tevékenysége nincs, és olyan messze áll a tudománytól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől, hogy annak miért fontos egy ilyen tudományos cím, az megfejthetetlen. Ez egyfajta politikusi vágy a tudás iránt. De ezzel a tudás még nincs meg.

– Lett volna lehetősége a miniszternek arra, hogy azt mondja, köszönöm, nem kérem?

– Nyilvánvaló, hogy ez a diplomáciáról szól, de talán kaphatott volna valamilyen állami(bb) kitüntetést. De térjünk vissza az Akadémiához, mert egy kicsit elkanyarodtunk: az Akadémia kutatóhálózata sokkal fontosabb, mint az irányító szerve, amely nem az MTA köztestülete, hanem az MTA Titkársága és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa volt. Ez utóbbi tizenöt fős testületben egyébként ott volt a mindenkori kormány három képviselője. Arányaiban pontosan annyi, mint a német Max Planck Társaság irányító testületében. Annak, hogy ezt a hálózatot leválasztották az Akadémiáról, annak valóban az az üzenete, jelentősége, hogy ott is jobban tudják irányítani a beszerzéseket és a kinevezéseket is. Ez egy hatalomtechnikai túlkapás és rendkívül káros. A tudományos pozíciók a tudományban sikeres országokban a tudományterületen belül dőlnek el. Vannak persze apró külső behatások, mindig is voltak, de ha a politika ebbe beleszól, akkor nagy baj van. Az is látszik, hogy a kormány tudományos vitákba is bele kíván szólni, és ezeket úgy is igyekeznek „megoldani”, hogy különböző tudományos jellegű intézeteket hoznak létre. Erre példa a Magyarságkutató Intézet is. Ha a politika békén hagyná a tudományt sokkal jobb lenne a helyzet. A tudomány legelismertebb művelői tudják, mit kell tenniük, lesznek kiemelkedő kutatási eredmények, csak hagyják a tudósokat dolgozni. Mondom ezt úgy, hogy magam is voltam kutatóintézeti igazgató. Azt is jó tudni, hogy általában a legjobb kutatók fogalmazzák meg legélesebben a véleményüket. Ettől a társadalomtudományi területeken nem megsértődnie kell a hatalomnak, hanem elgondolkozni a véleményükön.

Sokkal finomabban kellene bánni ezekkel az intézményekkel, a lehető legkisebb szervezeti átalakítással kellene működtetni a felsőoktatást. Most megvan a veszélye annak, hogy a legjobbak elmennek

– Visszakanyarodnék a Szegedi Tudományegyetemhez! Részben már érintettük az előttük álló modellváltást. Nagyon úgy tűnik, a politika a felsőoktatást is le akarja darálni.

– Mindenkinek azzal kellene foglalkoznia, amihez ért, az oktatóknak, kutatóknak, a tanítással, a kutatással. Itt nem elsősorban a szervezeti formával van a baj. Sokféle szervezeti formában működhetnek intézmények. Ha a politika megpróbál beleszólni, akkor az elsőrangú kutatók, tudósok, professzorok elmennek, a maradó ötödrendűek meg akkor sem tudnak a helyükre lépni, ha minden pénzt odaadnak nekik. Sokkal finomabban kellene bánni ezekkel az intézményekkel, a lehető legkisebb szervezeti átalakítással kellene működtetni a felsőoktatást. Most megvan a veszélye annak, hogy a legjobbak elmennek. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy 540 milliárd forintból épül meg a sanghaji Fudan egyetem kihelyezett tagozata Budapesten. Semmi értelme egy ekkora egyetemnek, ekkor és ilyen fejlesztésre biztosan nincs szükség. Ezekről nem úgy kellene dönteni, hogy fölébred a miniszterelnök, hogy csináljunk egy ilyet! Volt szerencsém dolgozni a CERN-ben, arról éveken át vitatkoztunk, hogyan épüljön meg, hogyan fejlesszünk. Egyetlen politikus sem volt ott, aki megmondta volna, hogy hová és milyen részecskegyorsítót építsünk.

Garai Szakács László

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: felsőoktatás kutatás Magyar Tudományos Akadémia MTA Pálinkás József Szegedi Tudományegyetem SZTE tudomány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés