Hirdetés
Túl a városon 2021. április 8. 12:37

Magunk vagyunk a saját laboratóriumunk – Lakner Zoltán jegyzete

Volt már a laboratóriumunk Ausztria, vetettük tekintetünket Szerbiára és Izraelre, nemrégiben pedig a kormánysajtó a brit nyitási stratégia felett lelkesedett.

Hirdetés
Hirdetés

Mostantól azonban magunk vagyunk a saját laborunk, önmagunkon kísérletezünk.

Mikor a miniszterelnök azt mondja, mérföldkő a 2,5 millió beoltott, érdemes tudni, hogy ehhez a számhoz önmagában nem kapcsolódik semmi sem. Ez egy kő az út mentén, amire ráírnak egy számot, legfeljebb ettől lesz mérföldkő, azaz a neki tulajdonított politikai jelentőségtől.

Más európai országok, sőt a világ sok országa valóban alacsonyabb átoltottsággal büszkélkedhet a miénknél, csakhogy ez nem futóverseny, és ha az is lenne, azt sem a közepén szokták leinteni. Abból, hogy a lakosság negyede megkapta az első oltást, járványügyileg még nem következik semmi. Mint ahogy abból sem, hogy a lakosság valamivel több mint tíz százaléka kapta meg mindkét vakcinadózist. Minden oltás számít, de ez még nem olyan mennyiség, amely megállítaná a fertőzési láncot. Igen, az oltás hozza el a végleges megoldást, de a védettség lassabban alakul ki a fertőzésnél, márpedig a fertőzési adatokat illetően úgyszintén a világ közvetlen élmezőnyéhez tartozunk, csak erről a kormány nem szeret beszélni.

Ezért van döntő jelentősége annak, mikor mit csinál egy ország. És ezért lenne fontos tudni, hogy amit éppen csinál, azt miért, milyen adatokra és milyen várakozásokra alapozva teszi.

A 2,5 millió beadott – első – oltáshoz kötött nyitási tervek politikai akaratot tükröznek, ami mögött persze van valódi társadalmi elvárás, hogy visszakaphassuk az életünket, a megszokott tevékenységeinket, érintkezéseinket, megszabadulhassunk a korlátozásoktól. Más kérdés, hogy egy vezetőnek mindig az-e a dolga, hogy az éppen fennálló várakozások élére álljon.

A négyzetméter alapú bolti korlátozások egyébként még csak nem is feltétlenül tekinthetők lazításnak, inkább az észszerűség régóta követelt érvényesítését jelentik, azzal együtt, hogy a hosszabb nyitva tartás és a kijjebb tolt kijárási korlátozás összes következményét csak a gyakorlat mutathatja majd meg. De mentálisan akár jót is tehet, ha az ember este nyolc után is elmehet futni vagy sétálni.

Igazán neuralgikus pontnak az április 19-i iskolanyitás tűnik, amit az oltásra regisztrált pedagógusok soron kívüli beoltása alapoz meg, amit a kormány csak több hónapnyi elutasítást követően volt hajlandó kivitelezni. Habár Orbán, saját szíves elmondása szerint, bement a munkahelyére az első oltást követően – értsd, a tanárok se hepciáskodjanak, hogy az oltást követően tíz nappal dolgozniuk kell az intézményekben –, a Karmelita kolostor és mondjuk egy általános iskola munkakörülményei talán mégsem pontosan feleltethetők meg egymásnak. Lehet, hogy a miniszterelnök gyereknek nézi a felső hivatalnoki kart (is), de azért a tőlük elvárható magatartási formák, és ezek járványügyi veszélyessége, nem szólva az egy helyiségben egyszerre tartózkodók számáról, mégiscsak nehezen összevethető az osztályteremben, tornateremben, zsibongóban ülő, álló, szaladgáló gyerekekével.

Habár az első oltás is nyújthat már valamekkora védettséget viszonylag rövid idő után, ez azért mégsem egy fejfájás-csillapító, ami egy óra után lehúzza a tüneteket. Erre a hatásra alapozni a teljes és országos intézménynyitást – miközben a regionális adatok is nagy szórást mutatnak –, ez valóban az akarnokság vakmerősége.

Ha a főnöknek beakadt a 2,5 millió, akkor történelmet csinálunk, ha belegebedünk is. Még az is lehet, hogy megússzuk.

S ha mégsem, egyvalaki biztosan nem lehet hibás, hiszen ő csakis a győzelmekért felel.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán pandémia vakcina védőoltás vélemény világjárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés