Hirdetés
Szegeden 2021. április 7. 17:34

Elment Hegedűs Szabolcs

48 éves volt.

Hirdetés
Hirdetés

A születésnapomon halt meg, április 6-án, 48 évesen. Különös, hogy az ember egy ilyen megrázó hír hallatán is a következő pillanatban magára gondol. Pedig már számoltunk a megmásíthatatlannal, mert pár napja a coviddal küzdött a lélegeztetőgépen. Sokat imádkoztam érte, kérve a jóistent, legyen úgy, ahogy szerinte Szabolcsnak a legjobb. Mert mi emberek vagyunk annyira önzők, hogy azért könyörgünk, ami szerintünk a legjobb. Ezek szerint neki így volt a legjobb.

Kevesen, akik közelebbről ismertük, azt sejtettük, hogy ő menni akar. Az utóbbi években nem volt már a régi, derűs Szabolcs. Megtört, amikor több mint húsz év után menesztették a Délmagyarországtól. Mert az újság volt az élete, a szegedi családja, a mindene. De az újság sem volt már a régi, ő pedig szerkesztőként egyre többször került konfliktusba a vezetéssel. Amikor engem négy éve, a fideszes átvételkor lapátra tettek, találgattuk, ki lesz a következő, de rá nem gondoltunk. Aztán másfél évre csönd lett, a 2019-es uniós választás után viszont kirúgták a két általunk megjósolt kollégát és Szabolcsot. Nem akarta elhinni, hogy ez vele megtörténhet, nem is volt B terve. Egy magánéleti veszteség pedig csak tovább súlyosbította a helyzetét.

A Délmagyarországban nekem ő volt A SZERKESZTŐ, így csupa nagybetűvel. Az az alaposság, megbízhatóság, higgadtság és jószándék, amilyet nem ismerek még egyet. Mert amelyik napon ő dolgozott, nyugodtan mentem haza. Az elsőtől az utolsó betűig elolvasta ugyanis a készülő lapot, és ha bizonytalan volt valamelyik cikkemmel kapcsolatban, inkább késő este is felhívott, hogy biztosan a jó információ jelenjen meg. Nem kellett csodálkoznom a másnapi újság láttán, mi lett abból, amit leadtam. Ezt szem előtt tartva kapva kaptam az alkalmon, hogy amikor én már az önkormányzat Szeged Pólus projektcégében dolgoztam, odahívjam, legyen ott újra egy nagyszerű csapat tagja. Nem hitte el, hogy megtalálja a helyét, de úgy lett. Mint a víz, kitöltötte a rendelkezésére álló teret. A lelkiismeretessége, a precizitása ott is hamar nélkülözhetetlenné vált. Az elmúlt másfél évben megint olyan stabil kollégám lett, mint előtte tizenhárom éven keresztül az újságnál volt. Ritka az olyan munkatárs, akinek – hátra nézned sem kell – nekivetheted a hátad, mert egészen biztosan ott áll mögötted. Nagyon hálás voltam ezért neki. A lelkét azonban nem tudtuk meggyógyítani, az végleg eltörött.

Mindent köszönök, Szabolcs.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: gyász Hegedűs Szabolcs

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés