Hirdetés
Túl a városon 2021. április 7. 13:33

Berlin fölött az ég – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés
Hirdetés

„Ahhoz, hogy esélyünk legyen tartós hatással eljuttatni a nagyközönséghez az üzenetünket, meg kell ölnünk néhány embert...”

Theodore Kaczynski

Halló, média izé?

Pot kívánok, csak érdeklődnék a fiam ügyében, merthogy kamaszodik a gyerek és hát jó lenne eldönteni, mi legyen belőle. Lusta az istenadta. Ha kérdezem tőle, mi érdekli, csak a vállát vonogatja, aztán bámulja, folyamatosan bámulja azt az átkozott számítógépet, s néha hetykén azt motyogja, hogy ő úgy is futballista lesz. Vagy balett táncos. Mondtam neki, hogy akkor inkább futballozzon, mert legalább mozog, ráadásul futballozni a világjárvány közepette is lehet, minden más megállt, mindent betiltottak, de a labda az csak pattog, pattog megállás nélkül. Tudja az asszonnyal többször is beszélgetünk már a gyerek jövőjéről és én folyamatosan erőltettem, hogy legyen gázszerelő, mert hát látjuk, mindannyian látjuk, hogy szorgalommal, kitartással hová lehet jutni. De aztán tegnap, amikor olvasgattam a híreket, ezt is, azt is, amazt is, láttam ám, hogy az újságírás az igazán tökéletes munka. Az való a gyereknek. Mert az az igazi bravúr, ha az ember Budapesten megír egy cikket, és a belezsúfolt szavak, mondatok eljutnak Berlinbe, ahol aztán kirúgják az interjúalanyt. Nagy dolog ez kérem. Elolvastam többször is abban a népnemzeti, valóban konzervatív, igazán keresztény lapban az írást, remek szerző szépen felépítette a kérdéseit, és csak eljutott odáig, hogy kiprovokálta, a másik szájába adta, hogy Európa züllik, rohad, szétesőben van. És hát ugye a migránsok, meg a meleglobbi...

Zseniális.

Nagyhatalom a sajtó, kérem.

És hát színes munka, már akkor is tetszett, amikor a különböző hírműsorokban azt láttam, hogy egy közúti baleset után néhány perccel már ott van a helyszínen a tudósító. A ronccsá töpörödött autóból épp húzzák ki a felismerhetetlen sofőrt, és a szemfüles riporter hopp, már ott is van, az anyósülésen az ütközést csodával túlélő feleségnél, és azt kérdezi tőle: „hogy érzi magát?”

A fiamból kiváló újságíró lehetne.

Csak abban kérem a segítségüket, hogyan gondolkodjon a világról, mit olvasson, mit tanuljon, kit gyűlöljön, és kinek a seggét nyalja ki alkalomadtán.

Kinek és hányszor?

Mert hát látom ám a nagy lehetőségeket ebben a szakmában. Ott van például az előbb említett lap főembere, aki dolgos, derék emberként elérte, hogy az elmúlt időszakban közel harmincötmillió forintos állami támogatást kapott természetesen közpénzből. Ami érthető is, hiszen az „aranyhajú hármasok nemzetidentitást erősítő mítosz-rekonstrukciós projekt” fontosabb, mint valaha. Enélkül egy tapodtat sem. És hát pénz van bőven, stadionra, kínai egyetemre, templomrekonstrukcióra. Igaz hogy a nyugdíjasok fillérekből élnek, hogy maszkkal az arcukon, riadtan, félelmekkel telve toporognak a közértekben és számolnak, folyamatosan számolnak, hogy mire is elég az a kevéske pénzecske ott a zsebükben. Meg a munkanélküliek, akiket három hónapig „tartottak életben” kilencvennégyezer forinttal, munkanélküli segély gyanánt, aztán gyakorlatilag lemondtak róluk.

De az erősebb életben marad.

Az erősebb, a jól helyezkedő, a jó oldalon álló, a bólogató, a seggnyaló.

Valódi szóhóhér lehetne a fiamból.

Afféle karakter-sorozatgyilkos, aki ha kell befotóz bármelyik tini lány szoknyája alá, miközben mint Drebin hadnagy, a Csupaszpisztolyban a létra alatt ácsorogva azt mondhatja: „de szép kis szőrös...”

És ha kell, becsönget váratlanul bármelyik politikushoz. Ha kell ráront, lesben áll, leleplez és ha az a szerencsétlen ajtót nyit, a szájába nyomja a mikrofont, vagy a telefont, vagy tudom is én... és azt kérdezi tőle, ugye Gyurcsány kép van a fürdőszobája falán?

Vagy Soros Gyuri bá’ fotója.

Szép munka ez, kérem. Míves mondatokat gyártani, a hazát szolgálni.

És ott van az híres sportújságíró is, Puskás Öcsi reinkarnációja, megannyi feladattal, és lám bírja.

Csak hát az ideológiával van némi gondom, és ebben kérném a segítségüket. Mert az rendben van, hogy nem írjuk meg, hogy Gulácsi Péter a futballválogatott kapusa nyilvánosa kiállt „A család az család” gondolatvilága mellett, mert hát az végül is kit érdekel. Nem írunk róla, tehát nincs. Majd ha vetődik, az bekerül az újságba, a mi újságunkba. És arról sem írunk, ha Hrutka Jánost kamu indokkal, vagy inkább indok nélkül elbocsátják szakkommentátori állásából, amiért ő épp Gulácsi mellett állt ki.

Zavaros ez az egész, kérem szépen.

De igazán zavarossá az teszi, amikor azt írják nagy betűkkel a sportnapilap on-line verziójában, hogy döbbenet

DÖBBENET

Ezt a szót használták Petry Zsolt elküldése után, és hát hozzáírták még azt is, hogy politikai okokból köszöntek el a kapusedzőtől. Értem én, hogy az egyikről írunk, a másikról nem, az egyiket minősítjük, felháborodunk, kikérjük magunknak, kommunista összeesküvést sejtünk a háttérben, a meleglobbi támadását... de ezt nem így kellene csinálni. A végén még lesznek akik kettősmércét emlegetnek.

Döbbenet Petry Zsolt kirúgása?

De akkor ugyanezt kellene írni ha egy újságírót tesznek az utcára hasonló indokból, aztán bíróság elé citálják, megpróbálják eltaposni, elhallgattatni, eltüntetni, mintha nem is lett volna.

Óvatosabban a jelzőkkel kérem szépen.

Óvatosabban az üzenetekkel, mert az emberek már idegesek, türelmetlenek. A világjárvány a rosszabbik énjüket hozza elő egyre inkább, és már kevés a süket, nagyzolós duma, hogy minden ember élete számít. Hogy majd mindenkit megmentünk. És persze oltónemzet lettünk.

Oltónemzet.

Zseniális jelző, gyanítom Rogán úr, vagy Habony úr lehet a kitalálója. Mi magyarok ebben is különlegesek vagyunk. A miniszterelnök úr feltűrt ingujjal, hajnali négykor az oltópontnál mintegy mutatva, hogy ő a nép dolgos, egyszerű gyermeke, már üzente nekünk, hogy közel a megoldás.

Két és fél millió beoltott.

Hogy lassan világelsők leszünk – mert mi világbajnokok akarunk lenni 1954 óta bármi áron.

Hajtani, hajtani, hajtani – a számokkal bizonyítani, hogy sikeresek vagyunk.

Mindenben.

Futballban, az emberek hülyítésében, az agymosásban, az ellenségkép-gyártásban, a gyűlölködésben.

És közben elhalkítani a kritikus hangokat: spongya rá, hogy több mint kétszázan halnak meg naponta, hogy az újságírókat nem engedik be a kórházakba, mondván „kamuvideókat készítenek” hogy az ellenzéket folyamatosan azzal kell vádolni, hogy oltásellenesek.

Nem könnyű ez, kérem.

Látom ám a harcot, az akaratot, az elszántságot a háttérben.

A fiam csatasorba állításával újabb katonát nyernének.

Valahol azt olvastam, hogy a szerelemnek tulajdonképpen semmi köze a szívhez, mert a szerelem igen is a tüdőnkre hat, azt szorítja össze, így aztán nem helytálló, a „megszakad a szívem” mondat, a tüdő a legromantikusabb szervünk, és hát lehet-e csodálkozni azon, hogy a tüdő ölte meg Chopint, Kaffkát, Csehovot, Camus-t, David Herbert Lawrence-t és George Orwellt is. Aztán tessék, ez a vírus is a tüdőt támadja, és mi védekezünk bezárva, kiszolgáltatva a hírektől megrettenve.

Szeretném, ha újságíró lenne a fiam.

Csak valaki mondja el nekem, mit jelent az: a jó oldalon állni. Keresztény, konzervatív, nemzeti értékek szerint élni és gondolkodni.

Ebben kérném a segítségüket. Valaki írja fel egy cetlire, vagy küldjön egy emailt, egy rövidke sms-t, mit is jelent ez ma Magyarországon a XXI. században. Mitől lesz az én fiam jó hazafi, rendes keresztény és a konzervatív eszmékhez hű felnőtt.

Mert nem tudom, én bizony nem tudom.

Egyébként kíváncsian várom a folytatást Berlinből, már ha lesz egyáltalán.

Budapestről néhány mondattal kirúgatni Németországban dolgozó és élő magyart, az kérem bravúr a javából. Vajon milyen most Berlin felett az ég?

Látható-e ott szivárvány?

És ha igen, akkor az természeti jelenség, vagy a meleglobbi találmánya?

A filmben két angyal lesi a mi kis életünket, a harcainkat, ahogy szeretünk, ahogy nevetünk, ahogy sírunk – ahogy megpróbáljuk elviselni a másikat és önmagunkat. És az egyik angyal azt gondolja, ő inkább emberként élne tovább. Wim Wenders meséje, a Berlin felett az ég ma is üzen nekünk.

Embernek lenni igazi ajándék a teremtőtől.

Embernek maradni... Na az már inkább az ördögi terv része.

Hallod fiam, nézd meg az átkozott számítógépeden, milyen most... Berlin felett az ég?!

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Berlin foci jegyzet labdarúgás Sinkovics Gábor vélemény Hertha BSC Petry Zsolt szivárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés