Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. április 5. 15:31 Forrás: Szegedi Tükör

Tavasztündér álma – Zsadányi Nagy Csaba olvasói levele


Hirdetés
Hirdetés

Érzem, hogy a Tél lassan enged fagyos szorításából, egyre többször bekandikál a napsugár búvóhelyemre, s már madárcsicsergés is hallik. Nekem is illene kibújni az ágyból, virágdíszbe öltözni, emberek közé menni. Az emberek mindig nagyon várnak, bizonyára már szép ruhákban sétálnak a parkokban, a gyerekek a nyuszitojást keresik, a fiatalok egymás kezét fogják, az idősebbek élvezik a lágy meleget. Tavaly sajnos hiába váltottam le Tél bátyámat, akkor fura félelem járta a világot, de mire elköszöntem, tüzes nővérkém alatt minden megjavult. Ha jól hallottam, megteltek a fürdőhelyek kirándulókkal, mentek a jachtok az Adrián, repülgettek Dubajba sokan.

Tehát itt az én időm, kipattanok, szép ruhába öltözöm, hajamba szalagot fűzök, nagy levegőt véve fölröppenek, hogy gyönyörködhessek az emberekben, a tájban, a megújuló életben. Búcsút intek Tél testvéremnek, hadd pihenjen nagyot most ő, sietek boldogító, örömteli feladataimra.

Lágy szellők szárnyán utazom, s hiába a ragyogó napsütés, a langy meleg, valami egyre jobban zavar. Látom, hogy az emberek sorban állnak, sárga autók szirénáznak, érthetetlen plakátok virítanak. De hol a várt ünneplés, a vidám énekszó, az önfeledt gyermekkacaj? Hiszen itt vagyok, engem vártak hideg, sötét téli napokban, s nem értem, mi történhetett. Előző tavasszal óvatos örömmel fogadtak, most azonban megtört szemeket látok, félelmet, rettegést.

Felröppenek hegyeken túlra, kedves Prága városom fölé, de a hatalmas téren sem látok boldog embereket, csak a kockakövekre festett 25 ezer keresztet. Röppenek tovább, de hiába, maszkos emberek sietnek valahová, egymásra sem nézve, hátuk meggörnyedve a sok tehertől. Szép Duna-völgyben hangos vita, sőt veszekedés zaja, a repülőtéren óriási gépekből hatalmas csomagokat tolnak ki, taps, villannak a fények. Belehallgatok a hatalmas vízparti palotába, de csak egymást szidó, országvesztéssel, hazaárulással, tehetetlenséggel vádló szavakat hallok. Majd máskor csak kéttucatnyi honanya-honatya próbál haladást elérni, a hiányzók száma 133 fő.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

De miért a vita, hol az összefogás, az egymás segítése? Valami végleg elromlott a télen? Míg békésen aludtam, nem tudták megoldani vitáikat? Egy év eltelt, semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek? Ez mindig így volt? Az nem lehet, a Tavaszt köszönteni, ünnepelni kell, egymás kezét fogva. Jó, látom, divat lett a szájmaszk, színesedett, mókás figurákkal, csillogó díszítéssel. De alig látom a boldog párokat, sétáló embereket.

Valami szorongatja a szívemet, könnyeket csal a szemembe, melyek leperegnek a virágba borult fákra, friss zöld levelekre gyémántcseppenként. Igen, megérkeztem, a nap szebben süt, a fák zöldbe borultak, a madárkák csivitelnek. A városok, falvak azonban csöndben maradtak, csak néhol hallatszik keserű sírdogálás, fojtott panaszszó. A temetőkben csak kisebb csoportok állnak a koporsók körül, és a számok egyre nőnek. Komor arcú katonák sétálnak éles fegyverekkel, bár ellent én nem látok.

Úgy érzem, mintha Tél bátyám visszanyúlna, hosszú ujjaival megmarkolja a szívemet, pedig ez már az én időm lenne. Igaz, felidézve a megelőző tavaszt, akkor is volt zavar, idegesség, bezártság, de ennyi szomorúságot még sohasem láttam. Nem kell nekem statisztika, én a fájdalmat érzem. Félek, ez nem az én tavaszom. De talán a következő!

Hogy ez még csak álom? Békés, kiegyensúlyozott emberek, harag- és vírusmentes világ? Bújjak vissza a maci üres barlangjába, szundítsak egy évet? Nem, nekem feladatom van, fényt, meleget adni, megújulást, újjászületést hirdetni. Ha kell, vizet árasztok, mossa el a bajt, a bánatot. Nem, most nem álmodhatom tétlenül, feladatom van, felolvasztani a jéggé dermedt gyűlöletet, a hatalmi gőgöt, felébreszteni mindazt, amit embernek, humánumnak neveznek. Álmodni ráérek, ha feladatomat teljesítettem. Hitet hirdetek a megújulásban! Talán jövőre csilingelő, boldog gyermekhangok ébresztenek:

„Serkenj fel, kegyes nép, mosolyog a hajnal!”

Zsadányi Nagy Csaba

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasópróba Szegedi Tükör Zsadányi Nagy Csaba

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés