Hirdetés
Hirdetés
Művház 2021. március 28. 14:45 Forrás: Szegedi Tükör

Tary Pál, a szerelmes főkapitány

Szeged város egykori főkapitányát a maga korának legműveltebb vezéregyéniségeként és kiváló kultúrférfiúként említik kortársai. A szegedi könyvgyűjtő ügyvéd, keménykezű főkapitány élettörténetében azonban felfedezhető egy romantikus szerelmi szál is. A Szeged folyóiratban megjelent tanulmányt a Szegedi Tükör szemlézte.

Hirdetés

Tary Pál (1803–1855) szegedi kereskedőcsalád gyermeke volt. Iskoláit Szegeden, a piaristáknál végezte, majd a pesti egyetemen tanult jogot. 1825–1829 közt a joggyakorlatát Szegeden töltötte, 1829-ben ügyvédi vizsgát tett, s így megszerezte diplomáját. Közigazgatási pozíciókat töltött be a város és a vármegye jogi területein. Naplójában részletesen olvashatunk arról, hogyan haladt előre a hivatali ranglétrán. Közös munkát és több utazást említ meg a kor másik kiemelkedő szegedi kultúremberével, Vedres István városi főmérnökkel. Mindkettőjük életének és munkásságuknak közös jellemzője a város iránti hűség és alázat, illetve a könyvgyűjtés, valamint a helyi kulturális élet fellendítésére tett erőfeszítés.

A tanulmány szerzője, Kukkonka Judit

Kemény koponya, vaskéz

Tary Pált 1844-ben választják meg a város főkapitányának. A közigazgatási munkája során kemény koponyáját, erős jellemét és vaskezűségét emelik ki kortársai. Nagyon nehéz korszakban felelt a város közbiztonságáért. A városlakók nem szívelték, kemény ítéletei miatt kényúrnak, gőgös zsarnoknak tekintették.

Aktív résztvevője volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak a III. szeged-felsővárosi nemzetőr gyalogszázad kapitányaként. A forradalmat követő választásokon azonban a nép „kiszavazza félelmetes állásából”, s méltatlan perek után csak 1851-ben nyugdíjazzák.

Tary Pál ügyvédi tevékenysége során tetemes vagyonra tett szert. Szépséges barokk házat építtetett a Dugonics utcában, villája volt a szatymazi földeken, mégis szívén viselte a városi szegények sorsát, Felsővároson összeírattatta a szegényeket, koldusokat, és tervezetet készített az ellátásukról. Felsővároson büszkén hirdették, hogy megszűnt a koldulás.

Jogi munkássága mellett írói tevékenységet is folytatott. Közgazdasági tudósításokat írt például az első magyar közgazdasági lapba, a Kémlőbe, verseket és színikritikákat az országos terjesztésű folyóiratokba. Értő tudással gyarapította könyvgyűjteményét, amelyben szegedi szerzők köteteit is megtaláljuk.

A Tary-család hagyatékát 1888-ban árverezték el, ekkor került a Somogyi-könyvtár tulajdonába könyvgyűjteménye, családi iratai és levelezése.

Pesti joghallgató korában ismerkedett meg nemes kónyi és kovácsi Kováts Terkával, első feleségével. Kapcsolatuk Tary szegedi joggyakorlatra történt távozása után „távkapcsolatként”, leveleken keresztül tartott egészen házasságuk megkötéséig.

A könyvtár tulajdonában lévő félszáz levél 1824 és 1835 között íródott. A többség 1824–1825-ben. Miről ír két szerelmes az 1820-as években?

Az elválás okozta hiányról, családi eseményekről, közelgő jurátusi vizsgáról és számos félreértésről.

Jóakarók

Minden szerelmi kapcsolatban megtalálhatók a „jóakarók”. Tary Pál és Kováts Terka életében ezek a „jóakarók” a közvetlen barátok és Terka háziasszonyai voltak.

Tary Pál szülei előtt nem volt titok a fiatalok kapcsolata: egy tévesen kézbesített levél fedte fel. Mivel Tary Pál édesapja is a Pál keresztnevet viselte, a futár az otthon tartózkodó apa kezébe kézbesítette Terka levelét, így mire Pál hazaért a munkájából, már az édesanyja és a testvérei is elolvasták szerelme levelét.

Az 1820-as években még kezdetlegesek voltak a postai szolgáltatások, a leveleket futárok, ismerősök, barátok kézbesítették. Több utalást is olvashatunk, hogy Terka leveleit Tary Pál fizeti ki a futárnak, illetve Terka kéri szerelmét, hogy ne költsön annyit postára, de előfordul, hogy a „postai futár” tévesen másik címre szállítja a levelet, s Tary Pál csak egy véletlen családi látogatás során jut Terka leveléhez. A téves szolgáltatáshoz a levelek címzése is hozzájárulhatott, hiszen abban az időben elég volt csak ennyi címzésként: Kováts Terka hölgynek Pesten (vajon hány Kováts Terka élhetett Pesten, a sárga házban, a Duna mellett?), vagy Tary Pálnak Szegeden, Felsőváros. Ezek után nem csoda, ha a levelek barátok által történő közvetítése biztosabb volt a futárszolgálatnál.

Tary Pál megmaradt levelei egytől egyig magyar nyelvűek, néhányon a szép viaszpecsét nyomai is megőrződtek. Iskolázottságához és végzettségéhez méltóan szép, kalligrafikus, olvasható írással és finom megfogalmazással, néha rímekbe szedetten, verseket faragva írt. Kováts Terkánál ugyanakkor felfedezhető a „köznépibb, már-már parasztos” megfogalmazás, és írásképe sem egy „iskolázottabb” hölgyet mutat.

Dolgos, szorgos, istenfélő leány

Tary Pál leendő választottját − a levelekben írottak alapján − jó szívvel fogadta a családja, bár Terkát többször kétségek gyötörték, melyekhez az is nagyban hozzájárulhatott, hogy Pál messze volt tőle, s több alkalommal nem sikerült a várva várt találkozás.

Sokszor szerepel a levelezésben Kováts Terka egészségi állapota. A szerelmes Tary Pálnak gyakran okoz aggodalmat a betegsége. (Valószínűleg az asszony korai halálát is gyenge egészségi állapota okozhatta.)

A két fiatal 1828-ban vagy 1829-ben, Pál ügyvédi vizsgája után kötött házasságot, egy fiúgyermekük született, Gyula (1830–1853). Terka az esküvő után pár évvel, 1837 februárjában elhunyt. Tary Pál pedig alig három hónappal később, 1837 pünkösdjén újranősült. Második felesége Rózsa Erzsébet hajadon, házasságukból két fiuk született: József és Edmund.

Tary Pál első házasságából született Gyula nevű fiát nem találjuk az anyakönyvi bejegyzésekben, és Tary Pál Naplókönyveiben sem. Tary 1828 és 1854 között napra pontosan jegyzi napi kiadásait és bevételeit. Az itteni adatokból részletesen értesülhetünk a család mindennapjairól: mennyi bért fizetett a szolgálóknak, a cigányoknak az újévi köszöntésre, a sertéseknek árpára, ki milyen adósságot adott meg stb. Gyermekei közül a beírásokban csak az említett József és Edmund nevelési költségei jelennek meg, Kováts Terkával közös élete során ilyen típusú bejegyzéseket nem találunk a naplókönyvekben. Naplójában nem történik utalás közös gyermekükre − így feltételezhető, hogy a későbbi kutatók tévesen azonosították Tary Pál gyermekeként Tary Gyulát.

Tary Pál és Kováts Terka érzelmekkel fűtött kapcsolata még az 1800-as évek közepén is ritkaságszámba ment. Amikor még elvárás a jó házasság kötése, és főként a családi érdek számít, kevés házasság köttetett meg igaz szerelemből. A két fiatal azonos társadalmi körökből származott, s nem volt akkora társadalmi szakadék kettőjük között, mint például báró Wesselényi Miklós frigyénél, ki saját szobalányát vette feleségül. A szülői elismerés még mindig nagyban hozzájárult egy sikeres és boldog házassághoz, s Terka minden adottsággal rendelkezett (dolgos, szorgos, istenfélő leány), hogy a Tary-szülők elismerését és jóváhagyását elnyerje.

Kapcsolatukért megküzdöttek, az idő és a távolság próbáját is sikerrel teljesítették. És a gondos „levélmegőrzésükért” a mai olvasó csak hálával tartozhat, hogy egy szép szerelmi történetet ismerhetett meg közel 200 évvel később.

Kukkonka Judit
A tanulmány teljes terjedelmében a Szeged folyóirat 2021. márciusi számában olvasható. A szerző a Somogyi-könyvtár munkatársa.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: helytörténet Somogyi-könyvtár Szeged Televízió Szegedi Tükör Kukkonka Judit
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés