Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. március 24. 13:27

Vanderfúllályf – Sinkovics Gábor jegyzete


Hirdetés

„A zen buddhista televízió férfi bemondónője vagyok, magasságom 171 centi, uszkve, mélységem putty, putty, putty, putty...”

Jó ebédhez szól a nóta

...itt vagyok már, Balázskám, csak ezt a nagyfejű ebet kellett kiterelnem.

Moszkvai őrkutya és házimacskának képzeli magát. Mindig bent akar lenni, kezdem azt gondolni, hogy figyeli, lesi, hallgatja a karanténszabályokat. Egyébként szeretem, ha ott ül a lábamnál. Három kedvence van, már ha éppen nem alszik, és horkol hangosan. Az egyik, amikor futballmeccset nézek, és fel-felugrok, meg üvöltözök, és szentségelek, olyankor mindig azt gondolja, hogy meg kell mentenie. A másik, amikor zenét hallgatok, például Yan Tiersenn gyönyörűséges muzsikáját, az Amélie csodálatos élete című film dallamait, és közben mintha zongoráznék, klimpírozom a levegőt. De az igazi örömforrás neki, amikor téged lát a televízióban, Balázskám.

Ahogy híreket mondasz.

Ahogy szigorú, már-már komor arckifejezéssel belemondod a kamerába, hogy:

„Kezdünk...!”

Van ebben valami sorsszerű, valami mélységesen drámai. Senki nem tudja úgy mondani ezt a szót, mint Te. Olykor elgondolkodom, vajon mennyi a szerep, és mennyi a valódi érzelem abban a műsorban, amit előadsz Híradó cím alatt.

A köz médiáján.

A mi pénzünkből fenntartott, agyonfizetett csatornán.

Vajon hergeled-e magad adások előtt, vagy a gyűlölet, ami ott dolgozik benned, és megannyi arcrángást, grimaszt eredményez, az csak úgy magától jön. Nem lehet könnyű neked. Folyamatosan tűzben, lázban tartani a tábort.

Mert egy a tábor, egy a zászló.

És ehhez kell, hogy folyamatosan szóljanak a harci dobok – és te folyamatosan rámutass, ráüvölts az ellenségre. Az ellenségre, nagyjából két-három millió magyarra, akik nem szeretik a főnöködet, a televíziódat, a stílusodat, a grimaszaidat.

A kutyám..., nos, ő nagyon is rajong érted.

Lesi a képernyőt, ahogy nekiállsz járványügyi adatokat közölni. Azt a részt különösen kedvelte, és ezzel magam is így voltam, amikor a belgiumi apokalipszisről beszéltél. Tudod, édes öregem, valóban kirobbanó formában voltál, ahogy kiejtetted a hanyatló nyugatról, a bűnös Brüsszelről az orgiák, a hanyatlás, és a dekadencia városáról azokat a lesújtó adatokat. És persze az ember várta, hogy akkor majd hozzáteszed, hogy itthon mi van.

Hogy itthon mit élünk át.

Tudod, édes öregem, nem akarok én itt vészmadárkodni, de egyre félelmetesebb, ahogy a halál bújócskázik velünk. És ezért tetszik, nem tetszik, a te imádott főnököd, meg az ő vezérlő pártja felelős. Mert ha te nem is mondod, az ember máshol elolvassa, hogy:

„A lakosság arányos halálozási ráta hetedik legrosszabb mutatójával szereplünk a világ országainak a listáján. Aztán még azt is írják, hogy márciusban Ausztriában összesen négy olyan nap volt, amikor az elhunytak száma meghaladta a harmincat, és hét olyan nap, amikor nem érte el a húszat...”

Ausztriában – és nem Ausztráliában.

És ugye Bécs, meg Salzburg és Graz a mi laborunk.

Csoda-e, ha a ti sikerpropaganda-híradótokból kimarad, hogy az orvosok, ápolók mellé immár a gyógytornászokat, és a masszőröket is csatasorba állítják a kórházakban?! Most kezdjük el értékelni igazán Annuskát, a vidéki takarítónőt, aki napokon át injekciózott, mintegy ápolónővé előlépve, mert ott sem volt ember.

Most üt vissza brutális módon világgá szaladt sok magyar.

Hogy világgá szaladt megszámlálhatatlan egészségügyi dolgozó.

Mert nem kért a filléres fizetésekből, a borzalmas, lepukkant kórházakból, az ígérgetésekből, a vécépapír, a fecskendő, a gyógyszer hiányból, az omladozó falakból, a fűtetlen szobákból.

Már lehetetlenség pótolni őket.

A vírus túlerőben van.

Ezekről a dolgokról is beszélned kellene Balázskám. Ha nem szabnák meg neked, hogy miről tarts előadást, vagy kioktatást, vagy dühödt fröcsögést. Mert az ország megosztottságáért ti vagytok a felelősek, te, a dühödt propagandista híradós, a cinikus megmondóembereitek, és a főnökeid. Milyen aljas dolog volt az is, ahogy az úgynevezett „Gulácsi ügyet” kezeltétek. Ahhoz már nem voltatok elég bátrak, hogy a miniszterelnök kedvenc csapata, a magyar válogatott kapusába beleálljatok. Már nem volt merszetek világgá kürtölni, hogy Gulácsi buzizott. Mert hogy néz az ki, hogy hétfőn, kedden kritizáljátok, csütörtökön meg amikor a meccs van, szegény Hajdú B. kénytelen lesz dicsérni, ahogy Robinsonáddal hárítja a bal felső sarok felé tartó lasztit.

Gulácsi helyett belerúgtatok Hrutka Jánosba.

Ha nem is te, édes öregem, de a tieid: a tévé, amelyik elküldte, ahol szakértőként dolgozott, majd az újság, amely leközölte, hogy „kétszer is tönkretette a Fradit”. Kár, hogy nem olvastál bele az on-line-on megjelent hír alá írt hozzászólásokba. Azt írták a rendszeredről, Balázskám, hogy ócska, hitvány, alávaló. Meg azt is, hogy szarháziak vagytok.

Nem győzték törölni a véleménycunamit, egyiket a másik után.

Pedig sportnemzet vagyunk, most a járvány alatt sem győzik megrendezni az ilyen-olyan versenyeket, mit nekünk fertőzésveszély: csak jöjjenek ide bátran, mi, magyarok különlegesek vagyunk, beintünk a Covidnak is.

De sebaj, majd jönnek a gyógytornászok, a masszőrök, jön Annuska, meg Lajos bácsi, a portás, Elemér a fűtő, ők majd beteszik az infúziós csöveket, és segítenek orvosnak, ápolónak, és a csatasorba állított inasoknak.

Inasok – inas kézzel is gyógyítanak.

És mi féltjük őket, és hálásak vagyunk nekik.

A miniszterelnök úrral együtt, aki szeretettel becézgette az ifjú életmentőket. Tudod, Balázskám, az ember csak elgondolkodik rajta, hogy mi ez az egész léleknyomorító apokalipszis előtti világ, ami körülvesz bennünket, és hát a teremtő, a mi nagy tanítómesterünk, ezt nagyon nem jól találta ki, mert az mégsincs rendjén, hogy a gyerek viszi haza és cipeli magával a gyilkos kórt, megfertőzve szülőt, nagyfatert, nagymutert, családtagot.

Mert értem én, hogy korábban túlköltekeztünk, túlzabáltuk magunkat, túl sokat gondoltunk magunkról. Még azt is elfogadom, ahogy a főnököd mondta: „nix, ugribugri...” immár a jövő a visszavonultságról, a spórolásról, a bezárkózottságról szólhat majd.

De az újrakezdéshez kellene a segítség.

Kurzarbeitergeld.

Egy szó, ami sokat, nagyon sokat jelent például a németeknek.

Egészen pontosan azt jelenti, hogy az állam járulékostul kifizeti a dolgozók bérének egy részét.

Manapság immár a nyolcvan százalékát.

Ezt olvasd be a híradóba, Balázskám.

Ezzel példálózzál, édes öregem, hogy a világ különböző pontjain milyen mankót kapnak a rászorulók, a szerencsétlenek. Nekünk meg itthon három hónap munkanélküli segély, és sok-sok hitel felvételének a lehetősége jut.

Elég a hitelekből, ebbe fulladunk bele évek, évtizedek óta.

De van remény, mert ha minden jól megy, hamarosan Európa-bajnoki meccseket rendeznek Budapesten, és ha kell, ha a helyzet úgy kívánja, nézők előtt. Naná! Hiszen ez lesz a NER-időszak csúcspontja, ahogy a végtelenül szerény, puritán fizetésből élő miniszterelnök kiint az ő népének. majd a miniszterelnök a VIP páholyból kiint.

És te majd akkor, Balázskám, elemedben leszel.

Felolvasnék neked valamit. Bernard Rieux doktor gondolatait, Albert Camus Pestis című kisregényének főhőse mondta:

„Mert ő tudta azt, amit nem tud ez a vidám tömeg, de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa soha sem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben, és a lim-lomokban, és hogy eljő tán a nap, amikor a pestis emberek szerencsétlenségére, és okulására felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat...”

Lehet, hogy ez vár ránk.

Ez vár az emberiségre.

Ez a vanderfúllályf, ehhez kellesz te, Balázskám. Ehhez kell a sikerpropaganda, hogy az ember elfelejtse, hogy a világ milyen is a valójában.

És lehet, hogy neked van igazad, édes öregem.

Sokszor jobb nem szembenézni a valósággal.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus pandémia Sinkovics Gábor vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés