Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2021. március 21. 11:38 Forrás: Szegedi Tükör

Mennyit bírunk még ki? – Lakner Zoltán jegyzete

Valószínűleg mindannyiunkat ugyanez a kérdés foglalkoztat ezekben a napokban, hetekben, immár több mint egy éve, a megbetegedés miatti aggodalom, a lezárások által teremtett élethelyzet képtelen volta és a megélhetés elvesztése miatti félelem légkörében élve.

Hirdetés

A brit mutáns minderre rátett még egy lapáttal, még agresszívabban fertőz, még nagyobb óvatosságra kényszerít, miközben már enélkül is úgy éreztük, hogy szinte nincs hová csökkenteni érintkezéseinket, személyesen megélt emberi kapcsolatainkat.

Nehéz úgy maratont futni, hogy a célt mindig egyre távolabbra húzzák.

Fontos tényező a vakcinák megérkezése és az oltás megkezdése. Nem látom, hogyan másképp érhetne véget ez a hétköznapivá vált rémálom, mint azzal, hogy minél többen minél előbb megkapjuk az oltást.

Van azonban néhány súlyosbító körülmény. A „poént” is lelövöm előre, annyira fontosnak érzem, amit szóba szeretnék hozni. Ezen az oldalon többször írtam már a bizalomról, és valójában most sem tudok mást mondani. Ha a bizalom önmagában nem is gyógyít, de egyedül képes olyan közéleti atmoszférát teremteni, amelyben nemcsak a bajok maradnak az elviselhetőség tartományán belül, de a megoldásba vetett hitünk is fenntartható.

Az egyes vakcinák mellett folytatott egyoldalú kormánypropaganda, a járványadatok eltitkolása, elkenése, csepegtetése, a kormányzati állítólag illetékesek egymásnak naponta ellentmondó nyilatkozatai, mindeközben a nagyüzemi konfliktusgyártás, a politikai háborúskodás továbbélezése részben egész egyszerűen idegtépő egy amúgy is súlyosan frusztráló helyzetben, részben pedig pontosan ezek teszik politikai kérdéssé a járványt és az oltási kampányt.

Ha egy eleve megosztott országban az egy évvel ezelőtt még ismeretlen vírus elleni küzdelem körüli kételyekre és az alig negyedéve létező vakcinákkal kapcsolatos szkepszisre még politikai harci színeket is ráfestenek, arra végképp rámegyünk mindannyian.

Aki háborúnak nézi a járványt, és politikai harccal akarja legyőzni, az nemcsak saját maga, de mindőnk alatt is vágja a fát.

A közbizalmatlanság elmélyítéséhez vezet az is, hogy az emberek pontosan látják: miközben zajlik az önkormányzatok fojtogatása, ezzel párhuzamosan viszont alig-alig zajlik a bértámogatások folyósítása, a rezsim klientúrája valósággal fürdik a pénzben.

Most is, ilyenkor is, sőt mintha még inkább, mint eddig.

Nem arról van szó, hogy vannak üzletágak, amelyek a lezárások idején, sőt éppen akkor óriási fellendülést élnek meg, és miközben mások éhkoppra jutnak, ők a vállalkozásuk jellegéből fakadóan most keresnek a legjobban. Nem, itt az a probléma, hogy az európai és a hazai közpénzek kiszórása zajlik, elképesztő tempóban és méretekben, politikai bekötöttség és visszafolyatási hajlandóság szerint. S hogy a klientúrának juttatott pénz mennyisége mennyire nem áll arányban a minőséggel, arra megdöbbentően látványos példa az oltási regisztráció informatikai lehalása.

Mindez nagy baj már azért is, mert ily módon rengeteg kríziskezelési forrás ég el, válik elérhetetlenné a napi bajokkal kínlódó állampolgárok számára. De baj amiatt is, mert egy olyan kormányról, egy olyan rezsimről, amely így viselkedik, nem lehet elhinni, hogy a köz érdekében cselekszik. Ez pedig egy válság-, pláne járványhelyzetben életveszélyes, hiszen sokan még az értelmes és fontos ügyekben is – például abban, hogy szükség van az oltásra – kételkednek.

Közös bajunk lesz, ha a temérdek hazugság miatt már azt sem tudjuk elhinni, amiben bíznunk kellene.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus Lakner Zoltán pandémia Szegedi Tükör vakcina védőoltás vélemény világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés