Hirdetés
Hirdetés
Színes 2021. március 16. 17:16

Nem korszakos, csak egy korszak embere Nagy Feró

Nagy Feró Kossuth-díja csak annak meglepetés, aki az utóbbi tíz-tizenegy évben nem követte nyomon a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés odaítélésének gyakorlatát.

Hirdetés

Kivételes esetekben az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése előtt is előfordult, hogy egy-egy könnyűzenésznek ítélték a díjat. Így mások mellett Dés Lászlónak (2007) vagy Lovasi András (2010), ám ők inkább a kivételt képezték a Kossuth-díjasok halmazában.

Valami aztán alapvetően megváltozott 2011-től. Korábban a Kossuth- és a Széchenyi-díjakról egy hozzáértőkből álló szakmai testület hozott döntést, amelyet a kormányok általában jóváhagytak.

A folyamat 2010 előtt sem volt zavartalan. Ezt jelezte, hogy a szakmai testület egyik tagja, Radnóti Sándor esztéta, az akkor még létező Holmi című irodalmi lap szerkesztője, az 1994 és 1998 között regnáló Horn-kormánynak címezve nyílt levélben nehezményezte, hogy a politika bántó és aligha megengedhető módon változtatja meg az utolsó pillanatban kitüntetettek névsorát.

Aztán jött Orbán Viktor, aki mindenkinél mindent jobban tud. És főleg: mindent megváltoztatott. Minden rosszabb lett – az életnek ezen a területén is. Így 2011 óta egy kizárólag kormánypártiakból és annak holdudvarában álló tizenöt fős grémium dönt egyebek mellett a Kossuth-díjasokról.

Innentől kezdve már szó sincs a minőségi szempontok elsődleges érvényesüléséről, és vele a művészeti teljesítmények pártatlan (nem véletlen a szóhasználat) megítéléséről. A 2010-zel kezdődött korszak legelején egyértelművé tette a hatalom, hogy kizárólagos jogot formál arra, ki lehet állami díjazott ebben az országban, és ki nem.

Bár lehet fanyalogni Lovasi András Kossuth-díján – magam ezek közé tartozom –, de mindezt képtelenség máshoz mérni, mint ami ezek után következett.

  • Egyfelől a kitüntetett másod- harmad- és sokadik vonalat jelentő színészekhez és írókhoz.
  • Másfelől ahhoz, hogy az elmúlt tíz évben szinte elképzelhetetlen olyan díjazotti névsor, amelyben ne találnánk legalább egy könnyűzenészt.

És még egymáshoz mérten is milyen hihetetlenül változó minőségben szerepeltek ők a díjazottak között! Már 2012-ben Kossuth-díjat kapott a miniszterelnökkel köztudattan nagyon jó személyes viszonyt ápoló Kovács Ákos. Igaz, egy évvel korábban már Vidnyánszky Attila is besöpörte a díjat, mintha azzal nem lehetett volna várni.

Kovács Ákossal egy évben Demjén Ferenc is díjazott lett és az a Balázs Péter színész és egyben a szolnoki színház igazgatója, akiről egyetlen szakmai testületnek nem jutott volna eszébe, hogy mérlegelje szakmai teljesítményét.

Demjén Ferenc már a V’Moto-Rock-korszakban 1978-ban (fotók: Fortepan/Urbán Tamás)

A következő évben, 2013-ban az Omega-együttes lett Kossuth-díjas. Befutójuk nem kevés párhuzamot mutat azzal, hogy 2000-ben az Illés-együttes is ugyanebben díjban részesült, akkor is az Orbán-kormány hivatali éve alatt. Ám a két korszakos együttestől nem nagyon lehet elvitatni, hogy járhatott nekik az elismerés.

Aztán jöttek a számomra „széttárom a kezemet” évek, a 2016 és a 2017, amikor is előbb Balázs Fecó, majd utóbb Frenreisz Károly lett Kossuth-díjas. Nem rossz zenészek, sokan szeretik őket, valamit tettek is le az asztalra. Ám abban kételkedem, hogy mindez a legrangosabb magyar művészeti díjra elegendő lett volna.

Ha tehette volna, csak a basszusgitára nyakán játszott volna: Frenreisz Károly a Skorpió együttes tagjaként Miskolcon, a Népkerti pályán megtartott Jubileumi Rockfesztiválon

Pedig nem kellett volna kételkednem, mert már régen politikáról van szó, nem művészetről. A hatalom megjutalmazza az övéit, és mellettük néhány olyan embert is, akinek történetesen nincs köze a politikához, és művészi teljesítménye nehezen kétségbe vonható. Mert ilyenek is voltak.

A színészileg még fénykorában is értékelhetetlen Esztergályos Cecília 2018-ban kapott Kossuth-díjat, ahogyan kínos érzés kerülgetett Müller Péter kitüntetése miatt is. A népszerű író miért nem maradhatott csak népszerű író?

Dörner György tavalyi díjazása botrány volt, ha van ennek a szónak még jelentése Magyarországon. Mellette nehéz volt mit kezdeni a MÜPA igazgatójának, az operarendező Káel Csabának a kitüntetésével is.

Ilyen előzmények után érkeztünk el az idei Kossuth-díjasokhoz. Ahhoz a Nagy Feróhoz, aki semmi korszakosat nem alkotott, és az utóbbi huszonöt-harminc évben lényegében mint zenész nem volt jelen a hazai könnyűzenében.

Milyen teljesítményt jutalmaztak nála? – tenném fel a naiv kérdést egészen szükségtelenül. Itt és most egészen égbekiáltó az ellentmondás, hogy a valóban briliáns Tátrai Tibor vele együtt kapott Kossuth-díjat. Noha kettőjüket egy lapon sem lehet említeni.

Aki a szájával is örökké gitározik: Tátrai Tibusz itt éppen a Generál tagjaként szólózik 1976-ban

Nagy Feró Kossuth-díja után megvallotta: nem is gondolta volna, hogy megkapja. Aligha őszintén. Ha valaki miniszterelnök környezetében öreg rockzenész, egy idő után, ha el akarna ugrani a Kossuth-díj elől, akkor sem tudna. Az elmúlt tíz év díjazási gyakorlatából nehéz lenne mást kiolvasni.

Nagy Feró mellett olyan korszakos személyiségek kapták meg a Kossuth-díjat idén, mint Cseke Péter és Harsányi Gábor színészek. Persze amilyen a rendszer, olyanok a díjazottai is.

És akkor még Stefka István Táncsics-díjáról nem is beszéltünk.

Bod Péter

Nyitóképünk a Fortepanról való, Ambrus Tibor adománya. 1987-es fotó, a Hüvösvölgyben készült a Beatrice együttes Nagyréten adott koncertjén. Nagy Feró mögött Mikóska Lajos gitáros

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: kitüntetés Kossuth-díj március 15. Nagy Feró Tátrai Tibor
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés